A következő napokban két, különböző okokból fontos, az egykori vasfüggöny keleti oldalán található országban is választásokat tartanak. Szeptember 28-án Moldáviában, október 5-én pedig Csehországban járulnak a polgárok az urnákhoz – és mindkét országban komoly orosz kísérletek zajlanak a befolyásolásukra.

Csehországban leginkább az álhírek áradata okoz problémát. A cseh oknyomozó portál, a Voxpot összefoglalója szerint mostanra odáig fajult a helyzet, hogy a 16 legnagyobb dezinformációt terjesztő oldal több „tartalmat” állít elő, mint az összes hagyományos cseh híroldal együttvéve.

A dezinformáció áradata szokás szerint nem egyetlen célpontra összpontosul, hanem a választások tisztaságának és a demokratikus államrend működőképességének megkérdőjelezésétől az EU-ba és a NATO-ba vetett bizalmat rombolni hivatott tartalmakon keresztül a leginkább csak az összezavarást és a pánikkeltést szolgáló álhírekig minden ömlik a cseh polgárokra. A „mérsékeltebb” tartalmaktól olyan teljesen abszurd álhírekig terjed a skála, mint hogy Brüsszel a kannibalizmust javasolja a klímaváltozás elleni harc jegyében.

Jól jönne Moszkvának

Az elemzők szerint a fő cél nem egy konkrét jelölt támogatása, hanem Csehország destabilizálása, az állami intézményekben vetett bizalom rombolása – azonban ebből inkább a populista, EU-szkeptikus, Oroszország irányába barátságosabb erők, és elsősorban Andrej Babis és ANO nevű pártja profitál.

Az ő győzelme, de még inkább kormányalakítása közvetve és közvetlenül is jól jönne Moszkvának. Babis például egyértelműen kimondta, hogy leállítaná a cseh vezetésű nemzetközi tüzérségilőszer-beszerzési programot, amely fontos segítséget jelent az ukrán haderő ellátásában. Babis ezen felül a magyar kormányhoz hasonlóan beszél az ukrajnai háborúról általában is: „kompromisszumra” lenne szükség szerinte a harcok befejezéséhez és ahhoz, hogy egy Oroszországgal vívott még nagyobb háborút el lehessen kerülni.

„Babis ellenzi a lőszerbeszerzést, a védelmi költéseket, békéről beszél bármilyen feltételek nélkül. Vlagyimir Putyint segíti, ez teljesen nyilvánvaló”

– fogalmazott Petr Fiala kormányon lévő cseh miniszterelnök (aki persze Babis egyik ellenfele a közelgő választáson, tehát szavait azért ebben a kontextusban is kell értelmezni).

Babis saját részéről azzal vádolja Fialát, hogy eszkalálni igyekszik az ukrajnai konfliktust, és „Oroszország elleni háborúról álmodozik”, és arra figyelmeztet, hogy „Európa a harmadik világháborúval játszik”.

De Babis győzelme tágabb értelemben is Moszkva érdekeit szolgálná. Az Orbán Viktorral közösen alapított Patrióták Európáért pártcsalád tagjaként a Babis-féle ANO tovább erősítené az euroszkeptikus, oroszbarát hangokat a kontinensen, és kormányra kerülve Orbán Viktorral és Robert Ficóval együtt egy még erősebb közép-európai „botot” alkotnának az uniós „küllők között” (ahogy egyszer Orbán hivatkozott saját szerepére). Ez akár egyfajta biztosíték is lehetne Moszkva számára, hogy akár a magyar vagy a szlovák kormány bukása esetén is maradna a térségben egy olyan kormány, amely hajlandó lehet a közös európai fellépést szabotálni például a szankciók vagy a befagyasztott orosz vagyon ügyében.

További probléma, hogy ugyan Babist a legtöbben nem tartják meggyőződéses oroszpártinak – hanem inkább olyasvalakinek, aki kihasználja a cseh választópolgárok aggodalmait a védelmi költések vagy éppen a befogadott ukrán menekültek nagy száma (a cseh belügyminisztérium legutóbbi jelentése alapján több mint 566 ezer ukrán állampolgár él Csehországban, ezzel nagyjából a lakosság 5 százalékát teszik ki), és a gazdasági problémák miatt.

Mivel azonban az ANO várhatóan egyedül semmiképpen nem szerezhet 50 százalék felett a választásokon, Babis koalíciós kényszerbe kerülhet a kormányalakítás érdekében, és így olyan szélsőjobboldali vagy –baloldali pártokat emelhet kormányra, amelyek sokkal nyíltabban oroszbarát és unióellenes álláspontot képviselnek (és feltehetően közvetlenül is az orosz hírszerzés befolyása alatt állnak).

Nehéz mit kezdeni az álhírekkel

Csehországban már korábban betiltották az orosz befolyásolás olyan eszközeit, mint az RT (korábban Russia Today) hírcsatorna, vagy a Szputnyik hírügynökség, de az álhírgyártó hálózatok negyede így is gyakorlatilag változtatás nélkül hozza cseh nyelvre lefordítva az orosz állami média híreit, narratíváit. Ugyan a cseh hatóságok fontos szerepet vállaltak a prágai székhelyű Voice of Europe nevű portál, illetve a köré szerveződött, orosz pénzből működő, és azt  német, belga, francia, magyar, holland és lengyel politikusok irányába is közvetítő hálózat leleplezésében és betiltásában, egy-egy ilyen akció nem oldja meg a problémát.

Sok esetben nincs bizonyíték az álhíreket és féligazságokat gyártó egyének vagy szervezetek és Oroszország közötti kapcsolatra, sok esetben pedig valószínűleg nincs is ilyen, ezek pusztán meggyőződésből közvetítik az orosz propaganda üzeneteit és dolgoznak az orosz hírszerzés céljainak megfelelően. Pusztán a törvény erejével tehát szinte lehetetlen szétválasztani az orosz befolyást illegális módon, orosz pénzből és utasításra terjesztő, illetve ugyanezt meggyőződésből csináló, a szólásszabadság védelme alá eső oldalak és személyek között, így az álhíráradat megállítására sincs sok esély.

Igazi védelmet csak a demokratikus intézményekbe és valódi, független, tényeken alapuló tudósításokra épülő médiába vetett bizalom megerősítése adhatna. Csakhogy ez olyan kihívás, amellyel egész Európában küzdenek, és eredmények leginkább sokéves-évtizedes távlatokban gondolkodó, az állampolgárok digitális tudatosságát növelő programoktól remélhetők – miközben a hatóságok közben a törvények erejével próbálják távol tartani a nyílt és egyértelműen rossz szándékkal működő aktorokat.

De a cseh – és más – választások eredményének, illetve a közhangulat befolyásolására tett orosz hátterű kísérletek túlmutatnak a digitális téren. Szabotázsakciók, kibertámadások, tüntetések, vandalizmus, fenyegetések, a fizikai erőszak vagy az azzal való fenyegetés megjelenése, de akár tágabb értelemben a NATO légterének sorozatos megsértése, a dán és norvég repülőterek elleni drónakciók mind-mind olyan eszközök, amelyek az orosz propagandagépezet és a hírszerzés kezére játszanak.

„A végső cél zavarodottság, félelem és bizonytalanság keltése azzal kapcsolatban, hogy mi igaz és mi valóságos”

- mondja Kristína Šefčíková a Prágai Biztonsági Tanulmányok Intézetének információs ellenállással foglalkozó programjának vezetője.

Azonban a valós térben is nehéz elválasztani, hogy ki az, aki utasításokat követve cselekszik, és ki az, akit tudta nélkül felhasználnak külföldi szereplők, és ki az, aki – még ha irányított dezinformációk és hangulatkeltés hatására is – de tisztán saját meggyőződésből cselekszik. Szeptember 1-jén Babisra egy kampányeseményen egy mankóval támadt egy 60 év körüli férfi. A politikust kórházba szállították, de szerencsére nem lett komolyabb baja. A Robert Fico elleni tavalyi merényletkísérlet már sokkal súlyosabb következményekkel járt. Megtudjuk valaha is, meg lehet egyáltalán objektíven állapítani valaha is, hogy pontosan milyen tényezők vezettek ahhoz, hogy ezek az emberek azt tették, amit?

Európa szélére szorulva

Moldovában pedig még a csehországinál is súlyosabb a helyzet. Csehország mégiscsak egy többé-kevésbé működő, többé-kevésbé gazdaságilag stabil demokrácia, míg Moldova Európa legszegényebb, gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott, a háború miatt stratégiailag is kiemelt fontosságú területe.

Az orosz dezinformációs gépezet itt maximális fokozaton pörög, de a közvetlen befolyásolási kísérletek is sokkal erőteljesebbek. A becslések szerint Oroszország legalább 100 millió dollárt költött (ez minden egyes regisztrált moldáv szavazópolgárra nagyjából 30 dollárt, azaz 10 ezer forintot) a vasárnapi végeredmény az orosz érdekeknek megfelelő befolyásolására.

Szavazatvásárlás, az oroszbarát pártok támogatása, zavargások szítása, álhírek terjesztése mellett egy érdekes mellékszála ennek a történetnek az ortodox moldáv papság egy részének „megvásárlása”. A Reuters cikke szerint több száz egyházi embert vittek Oroszországba minden költséget fizető utakra tavaly június és október, amelynek során az orosz ortodox egyház legszentebb helyeit járhatták be – és közben előadásokat hallgathattak arról, hogy Oroszországot és Moldovát hogyan fűzik szorosan össze a közös történelem, kultúra és vallás szálai évszázadokra visszamenőleg.

Visszatérésük után a papok egy hitelkártyát, és arra feltöltve pénzt is kaptak, cserébe azt várták el tőlük, hogy „nyájukat” a templomokban és a közösségi médiában is figyelmeztessék az ország nyugati integrációjának a hagyományos értékeket, a vallást és a családmodellt fenyegető veszélyeire. A hivatalosan is a moszkvai pátriárka vezetése alá tartozó moldáv ortodox egyház természetesen komoly befolyással bír főként az idősebb választók körében.

A tavaly novemberi moldovai elnökválasztást éppencsak megnyerő Maia Sandu és a moldáv hatóságok ugyan küzdenek a befolyásolási kísérletek ellen – rengeteg razzia után végül pénteken, a választások előtt két nappal ki is zárták az oroszbarát Hazafias Blokkhoz tartozó Moldova Szíve pártot az indulásból. Szombaton aztán a Nagy-Moldova pártot is kizárták – de a végkifejlet így is kérdéses, és biztos, hogy esetleges veresége esetén egyik oldal sem fogja elfogadni, hogy tiszta és igazságos eredmény született.

Felkészül: Magyarország?

A Moldovával határos Romániában is botrányosra sikeredett a végül éppen a Călin Georgescu külföldi befolyásolási kísérlet vádjával történt kizárása miatt idén tavaszra halasztott elnökválasztás, ahol szintén hajszállal nyert a „nyugatos” jelölt, Nicușor Dan. De orosz befolyásolási kísérletekről, hibrid hadműveletekről, orosz eredetű pénzekről gyakorlatilag minden a közelmúltban történt európai választás kapcsán érkeztek hírek a lengyel elnökválasztástól a francia parlamenti választásokon át az európai parlamenti választásokig.

És ha belegondolunk abba, hogy például a csehországi végkifejlethez képest is mennyivel nagyobb a tétje Oroszország számára a jövő tavaszi magyar választásoknak, akkor nem lehetnek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon mindent be fog-e vetni az orosz titkosszolgálati és propagandagépezet a számukra előnyös eredmény elérésének érdekében.

Az „apró” különbség az, hogy míg a cseh és a moldáv választások esetében az orosz befolyásolás ellen legalábbis megpróbálnak fellépni az állam vezetői, intézményei és hatóságai, Magyarország esetében ebben nem igazán bízhatunk. Hazánkban nem az internet nehezen ellenőrizhető bugyrai, hanem a „közmédia” és a kormány ellenőrizte sajtó az orosz narratívák első számú terjesztői. (Csak gondoljunk arra, hogy a minden bizonnyal orosz titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező Georg Spöttle továbbra is elismert szakértőként működhet, sőt a külügyminiszterrel közös műsorban szerepelhet – de ez csak egyetlen példa.)

A magyar külügy rendszereinek orosz hackerek általi feltörése továbbra sem lett megnyugtatóan tisztázva. Magyarország továbbra sem utasított ki az ukrajnai háború kezdete óta egyetlen orosz diplomatát vagy diplomácia fedésben dolgozó titkosszolgát sem, és Európában példátlan módon az orosz nagykövetségen dolgozók létszámát sem korlátozta – cserébe ukrán diplomatákat már kiutasítottak a magyar hatóságok.

Ha a cseh és a moldáv példákat nézzük, érdekes párhuzamokat is láthatunk. Az utóbbi hetekben az erőszak, illetve annak fenyegetése az egyik központi témájává lett a magyar kormány üzeneteinek, ahogy a vallást, a tradicionális értékeket az ellenzék oldaláról érő állítólagos támadások is. Az Oroszország „provokálásával” a harmadik világháborút kockáztató nyugati vezetők és a feltétel nélküli béke követelése régóta alapvető üzenete a magyar kormánynak.

A magyar kormány, a magyar hatóságok és a magyar kormánymédia pedig orosz befolyás helyett sorosista, brüsszeli, ukrán, sőt a legutóbbi napok tükrében immár brit befolyásolási kísérletekről, sőt államellenes szervezkedésekről beszél. Hosszú hónapok várnak még a magyar társadalomra a jövő tavaszi választásokig, és sajnos azzal kapcsolatban is lehetnek kételyeink, hogy akármilyen eredmény születik majd akkor, azt a vesztes oldal el tudja, el akarja majd fogadni.