Amikor a mesterséges intelligencia veszélyeiről van szó, leginkább talán a Mátrix vagy a Terminátor forgatókönyve juthat eszünkbe: az öntudatra ébredt, az emberiség ellen fordult gépek világát. Természetesen teljesen kizárni egy ilyen fordulatot sem lehet, de van egy talán reálisabb, de majdnem ennyire sötét verzió is. Mi van akkor, ha a gépek nem veszik át az uralmat – csak éppen segítenek bizonyos embereknek végleg megszerezni és magukhoz láncolni azt?
Az elmúlt hetekben, hónapokban sokat olvashattunk az Elon Muskhoz, Jeff Bezoshoz vagy éppen Mark Zuckerberghez hasonlatos dollármilliárdosok hatalmáról és befolyásáról. Soha nem látott egyenlőtlenség alakult ki az amerikai társadalomban, de a világon is hasonló tendenciák figyelhetők meg: miközben összességében az emberek évszázados távlatokban egyre jobban élnek, egyre nagyobb vagyonok összpontosulnak nagyon kevesek kezében.
Az Egyesült Államok példája azért különösen kirívó, mert mégiscsak – a legutóbbi hónapokig legalábbis – a demokratikus rend világítótornyáról beszélünk, egy országról, amelyet például a fékek és ellensúlyok rendszerének szempontjából is példaként volt szokás mások elé állítani.
Persze ne legyünk naívak. A gazdagság mindig is együtt járt bizonyos mértékű befolyással az államra, a pénz mindig is átváltható volt hatalomra. De elképzelhető, hogy radikális változások előtt állunk ebben a tekintetben?
A hatalom végső korlátja: a puskás ember
Ikonikusként szokás emlegetni a képet, amelyen Musk, Bezos, Zuckerberg, de mellettük a Google vezérigazgatója, Sundar Pichai egymás mellett állva voltak jelen Donald Trump beiktatási ceremóniáján. Valójában azonban ez még – akármilyen problémákat is mond ez el az Egyesült Államokról és akármit is művelt Elon Musk miniszteri rangban az amerikai kormányban – a régi világ volt.
Donald Trump's inauguration is full of billionaire oligarchs, just like his cabinet -- including the richest plutocrats on Earth: Elon Musk, Jeff Bezos, and Mark Zuckerberg.
— Ben Norton (@BenjaminNorton) January 20, 2025
Seeing them all together is the perfect symbol of the oligarchy whom the US government truly serves. pic.twitter.com/RyWfIhyAYP
Mert miért álltak ezek az államokkal vetekedő vagyonokkal és elképesztő informális hatalommal rendelkező emberek oda sorba az új amerikai elnök beiktatására? Mert jóban akarnak lenni a formális hatalmat képviselő elnökkel, aki olyan intézkedéseket hozhat, amelyek komoly befolyással vannak az ő vagyonukra és befolyásukra. Musk cégei dollártízmilliárdokat kaptak állami támogatásként és állami megrendelések formájában, a Facebook vagy a Google, de tulajdonképpen minden óriáscég jövője erőteljesen függ a szabályozási környezettől. (Gondoljunk csak a Google ellen jelenleg is zajló eljárásra, amelynek a végén akár önmaga feldarabolására is kényszeríthetik a céget.)
Elég faramuci tehát a helyzet, ha a dollármilliárdosok megpróbálják befolyásolni a politikai hatalom működését, netán vagyonukkal igyekeznek maguknak befolyást vásárolni – lásd mondjuk Musk esetét, aki százmilliókat, illetve az általa megvásárolt közösségi oldal lehetőségeit „fektette be” Trump megválasztásába, hogy aztán olyan kormányzati ügynökségek munkájába is beleszólhasson, amelyek többek közt az ő érdekeltségeit is felügyelik.
De vegyük észre: Donald Trumpot – ahogy az összes amerikai elnököt – mégiscsak az amerikai nép választotta meg, és végszükség esetén ugyanaz a nép el is távolíthatja a hatalomból. Musk és a többiek azért törleszkednek Trumphoz, mert ő biztosíthatja számukra a befolyást a törvények és az államgépezet felett. De a törvények és az államgépezet erejét végső soron azok az állami erőszakszervezetek – rendőrség, hadsereg – adja, amelyek betartatják a törvényeket. És ezeknek a szervezeteknek pedig végső soron azok az emberek adják az erejét, akik szükség esetén fegyvert is használnak saját államuk polgárai ellen, ha úgy látják jónak.
Sok – bizonyos szempontból mindenképp jogos – kritika éri az amerikaiak alkotmányban rögzített fegyverviselési jogát, de ne feledjük el, ez a passzus pontosan azért született, hogy az amerikaiaknak megadja a lehetőséget és az eszközt, hogy eltávolítsanak egy zsarnoki hatalmat a fejük felől. De ehhez valójában nem kell alkotmány, sem fegyverviselési jog, bár kétségtelenül megkönnyíti a helyzetet. Ha belegondolunk, minden állam hatalmát végső soron egyes, felfegyverzett emberek adják. És ők is vehetik el ezt a hatalmat.
És ez nemcsak az Egyesült Államokra vagy a demokráciákra igaz. Legyen bármilyen autokratikus vagy éppen kegyetlenül diktatorikus egy rendszer, a végén mindenhol puskás (tankos, harci repülőgépes) emberek állnak a sor végén. Ha ők úgy döntenek, hogy vége, akkor bizony vége van.
Nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyinnak is figyelnie kell bizony, hogy az orosz társadalomban végletesen ne harapózhasson el az elégedetlenség, ahogy az sem, hogy a Moszkva felé puskás emberekkel meginduló Jevgenyij Prigozsinnak meg kellett halnia.
De még Kim Dzsongün hatalma is csak annyira erős, amennyire bízhat benne, hogy adott több észak-koreai lenne hajlandó vért ontani érte, mint azért, hogy őt eltávolítsa a hatalomból. Működhet bármilyen agymosás, be lehet akárhogy biztosítva egy hatalom törvényekkel és az elitet átszövő zsarolások és érdekek hálójával, az alapvető matematika egyszerű: a hatalom a puskás embereknél van (ebbe beleértve persze azokat is, akik mondjuk egy forradalom során puskát szereznek maguknak).
A gyilkos robotok már a spájzban vannak – de kiében?
Ezt, a lőfegyverek és a tömeghadseregek megjelenése óta nagyjából változatlan egyenletet boríthatja fel alapvetően mindaz, ami mostanában zajlik.
Könnyű belátni, mennyire megváltoztatná a helyzetet az, ha önálló cselekvésre képes, fegyveres robotok jelennének meg a színen. Márpedig ehhez lassan minden eszköz adott lesz. Az ukrajnai frontokon is láthatjuk, hogy a drónok immár egy nagyszabású, államok közti háború meghatározó fegyvereivé nőtték ki magukat.
A mesterséges intelligencia exponenciális ütemben fejlődik, és ugyan a ChatGPT még messze van az intelligenciától vagy az öntudatra ébredéstől, az MI és a fegyverek összeházasítása már elkezdődött, és annak már jelenleg sem annyira a technológia, hanem morális megfontolások és megbízhatósági problémák jelentik a korlátját, hogy teljesen önállóan működő, ölésre is képes robotok jelenjenek meg a hadszíntereken.
Elon Musknak és mondjuk a Google-nek jelenleg is van elegendő pénze és technológiai tudása, hogy belátható időn belül felállítson egy igencsak félelmetes erejű „robothadsereget”, amely aztán csak a programkódba írt parancsokat hajtja végre, azokat viszont autonóm és hatékony módon. E „katonáknak” nem lennének családtagjaik, barátaik, saját érdekeik és céljaik, morális megfontolásaik. Betartanák és betartatnák a beléjük programozott törvényt, bármi legyen is az.
Egy ilyen hadsereg most még nem lenne ellenfél az amerikai – emberekre épülő – fegyveres erők számára, de az olló zárul.
Nem nehéz belátni, hogy a jelenlegi társadalmi rend valamiféle nagyobb szabású átalakulás felé halad. Nyilvánvalóan fenntarthatatlan modell az, hogy a magántulajdon szentségére hivatkozva egyes emberek nemzetállamokhoz mérhető vagyonokkal rendelkezzenek, miközben tízmilliók jobb esetben a hóvégi számlák befizetésével, rosszabb esetben a napi betevő falat megszerzésével küszködnek.
Mi lesz, ami végül felborítja az egyensúlyt? A klímaváltozás? A halhatatlanság? (Tegyük fel, hogy kidolgoznak egy nagyon költséges eljárást, amely valóban örök életet adhat az embereknek, de azt csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. Vagy ha nem csak ők, a Föld akkor sem tarthat el végtelenül sok embert – ki fog dönteni arról, ki élhet örökké és kinek lehet gyereke?) Esetleg pont a mesterséges intelligencia és a robotika további fejlődése nyomán kialakuló soha nem látott munkanélküliségi hullám?
Akárhogy is, mostani fejünkkel nehéz elképzelni, hogy például bárhol a világban olyan törvényeket hozzanak – és azokat be is tartassák – amelyek teljesen nyíltan százmilliókat ítélnek halálra, hogy néhány kiváltságos ember békében és luxusban élhessen. Hiszen végső soron ott vannak a puskás emberek. Ha viszont őket puskás robotokra cseréljük, akkor bármi elképzelhető.
Nemcsak nálunk mérséklődött az ipari termelés csökkenése márciusban, hanem a dél-európaiaiknál is. 
