Milliók egy kofferben – dagad az EP korrupciós botránya

A sztori elsőre úgy hangzik, mintha egy B-kategóriás krimi forgatókönyve lenne. Egy kőgazdag arab ország megvásárolja egy nagy európai politikai intézmény néhány képviselőjét – köztük egy vezetőjét – befolyásért cserébe. A megvesztegetésre azonban fény derül, a rendőrség magánlakásokban, hotelekben és irodákban 1,5 millió euró kenőpénzt foglal le. Az egyik gyanúsítottat tetten érik, amikor menekülni próbál egy pénzzel tömött bőrönddel.

Mindez azonban nem fikció, hanem minden jel szerint valóság: a megvesztegetéssel vádolt ország Katar, az európai intézmény pedig az Európai Unió legdemokratikusabbnak tartott, az uniós polgárok által közvetlenül választott intézménye, az Európai Parlament (EP).

Bár az ügy még folyamatban van, az tény, hogy a belga rendőrség tavaly december elején egy éves, számos európai országra kiterjedő, korrupció és pénzmosás gyanújával indított nyomozás részeként legkevesebb hat személyt letartóztatott.

Milliók egy kofferban

Köztük van Eva Kaili, az EP egyik akkori alelnöke: a görög szociáldemokrata politikus a vád szerint kenőpénzt fogadott el vezető katari politikusoktól, hogy számukra kedvező irányba terelje az EP-viszonyulását a „vitatott előéletű” katari foci vb-vel kapcsolatban.

A botrány kirobbanását követően az EP elmozdította tisztségéből Kailit, a szociáldemokrata EP-frakció pedig azonnali hatállyal kizárta őt a soraiból – ami arra utal, hogy nem bíznak az ártatlanságában.  

Szintén letartóztatták a volt EP-alelnök apját, Alexandros Kailit, aki sajtóhírek szerint több százezer euróval (azaz sok tízmillió forintnak megfelelő összeggel) a kofferjában próbált menekülni a nyomozók elől a brüsszeli Sofitel-hotelben.

A letartóztatottak között van Francesco Giorgi – ő Kaili élettársa és Andrea Cozzolino olasz szociáldemokrata EP-képviselő tanácsadója –, Pier Antonio Panzeri korábbi olasz szociáldemokrata EP-képviselő, a Fight Impunity nevű emberi jogi szervezet alapítója és vezetője, valamint Niccolo Figa-Talamanca, a jogállamiság és az emberi jogok védelmére hivatott civil szervezet, a No Peace Without Justice főtitkára.

A belga ügyészség négy személy (a volt EP-alelnök, Francesco Giorgi, Pier Antonio Panzeri és Niccolo Figa-Talamanca) ellen emelt vádat. Mindannyian letartóztatásban maradtak – Eva Kaili például a Brüsszel közeli hareni börtönben töltötte a karácsonyt.

Január eleji hírek szerint a belga rendőrség azóta újabb két, közelebbről meg nem nevezett EP-képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, amiről január közepén dönt majd a parlament.

Roberta Metsola EP-elnök szerint már megindították az eljárást a felfüggesztés érdekében.       

"Katar élenjáró"

A letartóztatást követően az egykori EP-alelnök – csakúgy, mint a katari kormány – tagadta bűnösségét. Élettársa, Francesco Giorgi ugyanakkor azóta bevallotta, hogy kenőpénzt fogadott el a katari és marokkói kormánytól, állítják külföldi lapok bírósági dokumentumokra hivatkozva. Giorgi szerint ugyanakkor partnere, akivel közös, 22 hónapos gyerekük van, nem bűnös.  

Az egykori EP-alelnök mindenesetre igencsak megdicsérte az arab országot a foci-vb kezdetén:

„Katar élenjáró a munkavállalók jogait tekintve” (!) és „nyitott a világ felé”, mondta. Egyúttal diszkriminációval vádolta meg az országot a demokratikus és munkavállalói jogok súlyos sérülése miatt kritizálókat. 

Az eddig napvilágot információk alapján egyértelmű, hogy az ügy az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb uniós botránya, amely – ha nem kezelik megfelelően az EU főnökei – az egész uniós projektet kisiklathatja.

Ezzel persze Brüsszelben is tisztában vannak.

A Katargate „drámai és károsítja az Európai Unió hitelességét,” és emiatt a közösség nehezebben tud megküzdeni az aktuális válságokkal, ismerte el Charles Michel, az Európai Tanács elnöke el a Politicónak adott decemberi interjúban.

Mint mondta, egy „átlagos európai” valószínűleg nem tud különbséget tenni a három nagy uniós intézmény – az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament – között, amivel ő is arra utalt, hogy a botrány az egész EU-t besározhatja.

A brüsszeli lap szerint az ügy az EU legnagyobb korrupciós botránya a Santer-bizottság korrupciógyanús ügye és lemondása óta 1999-ben. Hasonló jelzőkkel illette a történteket a Washington Post is, amely szerint az EU-nak saját intézményein belül sürgősen felül kell vizsgálnia a korrupcióellenes jogszabályokat.

A lét a tét

Az uniós vezetők mindenesetre nem próbálják bagatellizálni a történteket. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondta: a vádak „nagyon komolyak”, és független etikai testület felállítását javasolta az uniós intézmények ellenőrzésére. Roberta Metsola EP-elnök pedig bejelentette, hogy megreformálják a lobbizásra és az átláthatóságra vonatkozó szabályokat.

A valódi kérdés persze az, hogy mikor lesznek a szavakból tettek, és valóban minden bűnös elnyeri-e majd a büntetését.

Tudjuk persze, hogy korrupció volt, van és lesz. A lényeg, hogy az érintett intézmények és vezetőik valóban tegyenek meg mindent az ilyen eseteket megelőzéséért.

Ezzel példát mutathatnának a tagállami kormányoknak, például a magyarnak, amelynek szintén bőven lenne még teendője a korrupció elleni küzdelemben – gondoljunk csak a közbeszerzéseken hosszú évekig rendszeresen óriásit kaszáló kormányközeli vállalkozókra és oligarchákra. (És amíg nem tesz megfelelő korrupcióellenes lépéseket a kormány, addig nem fogja megkapni az uniós pénzek egy jelentős részét.)

Uniós szinten pedig az EU hitelessége a tét – ha az uniós vezetők nem kezelik megfelelően a Katargate-t, azzal újabb támadási felületet adnak az EU-ellenes erőknek, és a szakadék szélére taszíthatják az egész közösséget.     

Nagyító rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatják.