Az amerikaiak 145 százalékra emelték a Kínával szembeni vámkorlátot, míg a kínaiak a maguk részéről 125 százalékos büntetővámot akarnak kivetni az amerikai importra. Ha nem születik megállapodás, akkor a jelenleg évi 700 milliárd dollár körüli kereskedelem valószínűleg körülbelül 80 százalékkal csökken.
A világ két legnagyobb gazdaságának ilyen szétválasztása a globális gazdaságra nézve is súlyos következményekkel jár. A Nemzetközi Valutaalap ezért már 3,3 százalékról 2,8 százalékra csökkentette idei globális növekedési előrejelzését. Egyelőre nem világos, hogyan alakul a két óriás közötti kereskedelmi háború. Mindkét félnek teljesen ellentétes elvárásai vannak.
Trump elnök meg van győződve arról, hogy Kína először fog engedni, mert nem tudja elviselni az amerikai exportpiac elvesztésének fájdalmát. Hszi Csin-ping, kínai kollégája viszont arra fogad, hogy Trump elfuserálta a „Felszabadulás Napját”, és nem fogja sokáig bírni a belpolitikai nyomást, amelyet ez a sokk váltott ki. Márpedig valamelyikük biztosan hibázott. De kinek vannak jobb lapjai? Íme egy időközi értékelés.
Ami Kína mellett szól
Scott Bessent, az Egyesült Államok pénzügyminisztere többször is kijelentette, hogy a kínaiak számára az amerikai piacról való leválasztás következményei nem lennének fenntarthatóak. Ez a meggyőződés viszont arrogánssá tette a Trump-kormányzatot.
Alig történt óvintézkedés a kereskedelmi háború hazai gazdaságra gyakorolt következményeinek előrejelzésére. Nincsenek stratégiai tartalékok a ritkaföldfémekre, amelyek 90 százaléka jelenleg Kínából származik, és sürgősen szükség van rájuk olyan termékekhez, mint az autók és az okostelefonok. Ugyanez vonatkozik a mágnesekre is.
Eközben Trump megpróbálja kisebbíteni a kínai import hiányát. „Nos, Karácsonyra talán 30-ról mindössze 2-re csökken a babák választéka, és néhány dollárral többe kerülhetnek” – magyarázta pár napja egy újságírói kérdésre. A Barbie babák választéka valóban nem lesz döntő a kereskedelmi háború kimenetelét illetően.
De kérdéses, hogy az Egyesült Államoknak sikerül-e rövid időn belül versenyképes chipipart építeni. Ezeknek a rendkívül összetett gyáraknak a felépítése éveket vesz igénybe, és megfelelő képzett munkaerőt és beszállítót igényel. Az Egyesült Államok jelenleg csak korlátozott hozzáféréssel rendelkezik mindkettőhöz. Ráadásul számos, jelenleg Kínából importált terméknek nincs hazai alternatívája.
Trump gyakran dicsekszik azzal, hogy ő a világ legjobb üzletkötője. Éppen ezért a Kínával vívott kereskedelmi háborút egy személyes találkozással szeretné rendezni Hszivel, mert meg van győződve arról, hogy ő kerül ki győztesen.
Mit mond a szakértő?
„De Hszi nem köt személyes üzleteket” – jegyzi meg Zongyuan Zoe Liu kínai szakértő a tekintélyes Foreign Affairsben. Kimarad a tárgyalásokból, majd jóváhagyja, amit a beosztottjai letárgyaltak. Éppen ezért a kínai elnök mindeddig udvariasan, de határozottan visszautasított minden Trumppal való személyes találkozási ajánlatot.
Az amerikaiakkal ellentétben a kínaiak alaposan felkészültek a kereskedelmi háborúra. „2018 óta Kína túlélt egy kis léptékű kereskedelmi háborút” – mondja Liu. „Tapasztalatot szerzett az Egyesült Államokkal való növekvő rivalizálás kezelésében és a washingtoni gazdasági korlátozások megkerülésében.”
Kína ugyanis nem a Barbie-babák exportjában látja gazdasági jövőjét; a tudomány és a technológia vezető nemzetévé kíván válni.
Ebben a megvilágításban a kereskedelmi háború Peking kezére játszik. „Trump „Amerika mindenekelőtt” politikája megerősíti Hszi felhívását a több hazai innovációra és nagyobb önellátásra” – érvel Liu.
„Eltérően Trump első mandátumától, Kína most kész arra, hogy szükség esetén leválassza magát az Egyesült Államokról.”
Ami az Egyesült Államok mellett szól
Kína kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben még mindig körülbelül 300 milliárd dollár évente. Bizony jelentős a sokk, amelyet az amerikai piac hirtelen elvesztése okoz a kínai gazdaságnak.
Hiszen minden ötödik kínai exporttermék még mindig Amerikában köt ki. „Mindenki nagyon aggódik” – magyarázza Feng Qiang gépészmérnök a Wall Street Journalnak. „Nincs fény az alagút végén.”
Hszi elnök abból a generációból származik, amelynek el kellett viselnie Mao Ce-tung kínai kommunista diktátor kulturális forradalmának fájdalmas tapasztalatait. Hozzászokott a nélkülözéshez és a fájdalomhoz.
„De mindenki, aki 1970 után született, nem emlékszik arra az időre, és hozzászokott a folyamatosan növekvő jóléthez” – jegyzi meg Liu. „Ahogy az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség fokozódik, a gazdasági biztonságba vetett bizalmuk erodálódik.”
Carney figyelmeztet
A kereskedelmi háború kimeneteléről jelenleg nem lehet megbízható kijelentéseket tenni. Amióta Trump megindította vámháborúját, a világgazdaság recseg-ropog. A remény és a kétségbeesés gyors egymásutánban váltakozik a pénzügyi piacokon.
Valójában mindenki vesztes. Mark Carney, Kanada újonnan megválasztott miniszterelnöke egykor a Bank of England elnöke volt a Brexit idején. Pontosan tudja, hogy a súlyos sokkok mit válthatnak ki egy gazdaságban.
Ezért figyelmeztet:
„Ha a főbb partnerekkel fennálló kereskedelmi kapcsolatok hirtelen megszakadnak vagy súlyosan megsérülnek, az eredmény gyengébb gazdasági növekedés, magasabb infláció, magasabb irányadó kamatok, volatilitás, gyengébb valuta és gyengébb gazdaság lesz.”
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Demkó Attila szerint Oroszországban semennyire sem lehet bízni. 
Az agresszív vámokkal a Trump-adminisztráció a saját szavazóit lövi lábon – Klasszis Podcast
