8p

Mire készülhet a kormány?
Meg lehet még menteni az idei évet az ezer sebből vérző gazdaságban?

Online Klasszis Klub élőben Győrffy Dórával!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a közgazdászt, egyetemi tanárt!

2025. július 16. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Természetesnek vesszük, hogy mi esik jól a gyomrunknak reggel, de ez csak megszokás. A reggelinél nincs jobb alkalom megismerni egy ország gasztronómiáját, és kicsit belelátni az emberek fejébe. Érdemes bevállalósnak lenni, még ha néha túl hamar viszont is látjuk, amit megettünk. Világjáró rovatunkban most a reggelizési szokásokról olvashatnak az édes péksüteményektől a friss vérig.

A turizmus világméretű iparággá változásával, a globalizációval, illetve a világot újabb és újabb hullámokban elöntő gasztroforradalmakkal, a különböző konyhák divathullámok hátán az egész világon történő elterjedésével egyre nehezebb olyan helyzetbe kerülni, amikor muszáj valami igazán bizarr, a komfortzónánkon kívüli dolgot ennünk. Egyfelől nagyjából bárhol a világban, ahol egyáltalán járnak turisták, lehet mondjuk hamburgert vagy pizzát, tésztát és más hasonló „biztonsági” ételeket kapni, másfelől meg azért már az emberek többsége nem esik pánikba, ha mondjuk egy ázsiai, mexikói vagy közel-keleti stílusú étlapról kell valamit választania.

Persze, vannak azért alapanyagok vagy ízesítések, amelyek túl vannak az egyéni tűréshatárokon. Egy jófajta skandináv rohasztott hallal (a norvég változatot lutefisknek, a svédet suströmmingnek hívják, de a bűz nagyjából ugyanaz) például nemcsak magunknak szerezhetünk maradandó élményt, de hazahozva évtizedes szomszédi jó viszonyokat is tönkrevághatunk. A világ különböző tájain különböző, máshol nem ehetőnek tartott darabjait eszik meg egyes állatoknak nagy élvezettel, és akkor még az Ázsia egyes részein még dívó kutya-macska fogyasztást, illetve az olyan ínyencségeket, mint egy kambodzsai buszúton ropogtatnivalóként kínált sült sáskákat és pókokat még nem is említettem. Vagy ott van a csípősség kérdése. Ami egyes helyeken kellemesen pikánsnak számít, az egész gyorséttermi kaján felnőtt amerikai családokat kényszeríthet napokra a mellékhelyiség néhány méteres körzetébe. (Tipp: Mexikóban egy olyan étteremben-kifőzdében, ahova helyiek is járnak, a „nagyon-nagyon kicsit csípős, mintha egy egyéves, eddig tejbepapival etetett gyereknek csinálnák” kérésre hoznak ki olyan ételt, amit az is meg bír enni, aki amúgy nem harapja az erőspaprikát a zsíroskenyérhez, az „egyáltalán nem csípős” pedig a kicsit csípőset jelenti.)

Reggelizz, mint egy király - na de milyen király?

A reggeli azonban más. Nem tudom, éppen hol tart a tudomány és a dietetika a bőséges reggeli versus reggeli koplalás témakörben, de abban biztos vagyok, hogy a legtöbb embernek máshol vannak a kulináris kalandvágyás határai egy reggeli, mint a többi étkezés esetében. A legtöbbünknek nincs baja egy jó kis pörkölttel mondjuk, de a többség azért reggeli kávé mellé nem küldene le egy adagot belőle.

Az érdekes az, hogy van bennünk egy olyan ki nem mondott feltételezés, hogy a reggelire általában elfogyasztható dolgok körét egyfajta „természetesség” határozza meg.

Természetes, gondoljuk mi, hogy az ember reggelire valamilyen egyszerűbb, kímélő, de laktató dologra vágyik. És ezt feltehetően a világon mindenhol így gondolják.

Ezt már nagyjából bárhol a világon megkaphatjuk egy szállodában, ha nem áruljuk el a kardiológusunknak. Fotó: Depoositphotos
Ezt már nagyjából bárhol a világon megkaphatjuk egy szállodában, ha nem áruljuk el a kardiológusunknak. Fotó: Depoositphotos

Csak mi az egyszerű, kímélő és laktató? Ebben már megoszlanak a vélemények világszerte, és ezért a reggelizőasztaloknál még bele lehet futni igazán meghökkentő kulturális-gasztronómiai élményekbe. Persze nem a 4-5 csillagos szállodák és resortok világában, azok már elestek: „kontinentális” reggelit ilyen helyeken mindenhol kaphatunk, de általában hatalmas svédasztalos lakomákkal szembesülhetünk az ilyen intézményekben, ahol a helyi különlegességek legfeljebb érdekességként kiállítva szerepelnek, de semmi esetre sem ezek az egyetlen lehetőségünk, hogy ne üres hassal kezdjük a napot. Ilyen helyeken rendes kelet-európai turistaként nem tehetünk mást, mint hogy megpróbáljuk a teljes szobaárat, az idegenforgalmi adót, de még pincérek borravalóját is „leenni” a svédasztalnál, lehetőleg elérve, hogy késő délutánig csak távoli lehetőségként merüljön fel az éhség gondolata. (Újabb tipp: nekem az a taktika vált be, hogy első körben rá se nézek semmilyen édességre, hanem két fő helyett eszem minden másból, és csak teljesen tele hassal, mintegy meglepetésként fedezem fel az édességek kínálatát. Azokból úgyis megkíván az ember ezt-azt, és ezek elfogyasztásával meg lehet közelíteni az emberi emésztőrendszer határait – de azért óvatosan: egy plusz amerikai palacsinta lehet a különbség egy félkómában eltöltött délelőtt és egy energiával teli városnézés között! Kisgyerekekkel utazóknak nem kell ennyire taktikázni, elég ha nincs pofájuk kidobni mindent, amit kiszedettek maguknak, de persze nem ettek meg, de e módszerrel nagyobb a veszélye a gyomorfelkavarodásnak.)

Na de vissza a különleges reggelikhez! Magyarként szerencsések vagyunk, hiszen itthon a parasztreggelitől a rántottán át a müzliktől az édes péksüteményekig elég széles spektrum számít elfogadható reggeli ételnek, de vannak azért határok.

Nem tudom, kinek volt már szerencséje amolyan igazi angol reggelihez. A bab már erősen határeset, de az igazi férfi a „fekete pudingnál” válik el a gyíkvállú belpesti vegántól.

Az sem mindegy persze, hogy az első falat előtt, közben vagy után tudja meg az ember, hogy az ártalmatlannak tűnő elnevezés valójában a hagymás, zabkásás sült vért jelenti – nekem már lefele tartott az első falat, amikor erre rádöbbentem, és komoly erőfeszítésbe került, hogy ne induljon el visszafele.

Mielőtt azonban az angolokon viccelődnék, jusson eszünkbe, hogy egy igazi magyar szalonnás, kolbászos, disznósajtos (!) parasztreggeli legalább ilyen elszörnyedést váltana ki az európai latin országokban, ahol gyakorlatilag csak édeset esznek reggelire, és ezt annyira természetesnek tartják, hogy például egy portugál pékségben reggel fegyverrel sem nagyon lehet semmilyen sós, sajtos, cukor nélküli dolgot szerezni a zsemlén kívül. (Nem, a fegyvert nem próbáltam meg, de elgondolkodtam rajta, amikor pár nap után úgy éreztem, muszáj lenne valami nem cukrossal indítani a napot.)

Egy jó halleves a kávé mellé?

Persze igazán izgalmas dolgokba – legalábbis az általam bejárt helyek közül – reggelinél is Délkelet-Ázsiában lehet belefutni. Ott ugyanis a drágább szállásokon kívül mintha a reggeli, mint különleges étkezés egész koncepciója nem nagyon létezne. Étel-étel, gondolják ők, így fordulhatott elő az is például, hogy egy hajnali 6-kor induló hajókirándulás előtt a panzió reggelizőasztalán az egyébként csodálatos pho leves mellett sült, tengerigyümölcsös tészta fogadott minket, aminek már a szaga is nagyjából megoldotta az egész reggelizésproblémát. Valahova azért kihelyeztek egy csomag szeletelt kenyeret és egy adag lapkaszerű, valami ipari melléktermékből készült sajtot, valószínűleg látták valami filmben, hogy a hülye fehérek ilyeneket esznek reggelire.

Amikor egy hasonló kínálat láttán – miután felfedeztük, hogy az egyik ételben egyértelműen paradicsom is fel lett használva – elmagyaráztuk, hogy mi szeretnénk egy-két nyers paradicsomot enni ehhez a finomsághoz, vagyis a sajtos kenyérhez akkor mi okoztunk kultúrsokkot. A személyzet a konyha ajtajába kiállva, nevetgélve nézte végig, ahogy a bentlakásos pszichiátriai intézmények ápolóinak megértő, de picit lesajnáló arckifejezését felöltő társuk átnyújtotta nekünk a néhány gerezd felvágott paradicsomot. Mintha itthon valaki egy kis tál lisztet kért volna, hogy ő azt kiskanállal szeretné elfogyasztani – a paradicsom rendben van, de ki akarná ezt nyersen, reggelire enni egy jó kis halszószos, kagylós tészta helyett!?

Mianmarban egyenesen nemzeti étel az elsősorban reggelire fogyasztott csicseriborsólisztes, tésztás halleves, Kambodzsában jó fokhagymás, chilis disznóhúsos levest esznek sokan reggelire, de az európai kultúrkörbe tartozó Ausztrália is tud meglepetéseket okozni, bár a mind állagra, mind színre, mind ízre valamilyen gépzsírra emlékeztető Vegemite-ot (sörgyártásból visszamaradó alapból készülő zöldségkrém, és az imént nem mondtam igazat, nem gépzsírra, hanem iszonyatosan elsózott gépzsírra emlékeztet az íze) a nap semmilyen időpontjában nem ítélném emberi fogyasztásra alkalmasnak.

Egy kis internetes kereséssel persze lehet még izgalmas dolgokat találni: a mongol muflongombóc, a kenyai friss marhavér, a rosszul elkészítve mérgező jamaikai halas akiszilva, a holland csokireszelékes szendvics, a kínai száznapos tojás vagy a perui nyers hallé mind-mind csak arra várnak, hogy az ágyból kiugorva megkóstoljuk őket.

Mianmari halleves, a mohinga - reggel is jól csúszik annak, aki így szokta meg. Fotó: Wikimedia
Mianmari halleves, a mohinga - reggel is jól csúszik annak, aki így szokta meg. Fotó: Wikimedia

Nem mindig sikerül egy-egy utazáson igazán belelátni a helyiek fejébe, egy kicsit megismerni azt, hogyan látják a világot, ennek sokszor még nyelvi akadályai is vannak. Enni azonban mindenkinek kell, és a helyi, hagyományos reggelik jóízű vagy bátor elfogyasztásával sokkal jobban bele tudunk helyezkedni az ő világukba, mint egy éttermi vacsorával.

Ezek az élmények ráadásul azt az értékes leckét is megtaníthatják nekünk, hogy világunkban, szokásainkban sokkal több a szociális konstrukció és a megszokás, mint hinnénk, a „természetes” még ilyen egyértelműnek tűnő dolgokban is más és más, amerre járunk. Érdemes ezt az eszünkbe vésni, még ha néha egy hajókorlátba kapaszkodva is kell visszaadnunk a tengernek azt, amit a reggelizőasztalunkra tett néhány órával korábban.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Emberek, ébresztő! – az utca embere a jelenlegi helyzetről
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. július 12. 10:43
Járókelőket kérdeztünk arról, hogy az országos választásokra készülődve hogyan látják hazánk helyzetét, milyen kormányra számítanak, és mit szeretnének ettől a kormánytól.
Szubjektív Kék ház, befőttesüvegekkel és szaunával – a Múmin-völgyben kalandoztunk
Elek Lenke | 2025. július 12. 05:46
Először egy stockholmi lakásban találkoztam a múminokkal, ezekkel a hasas, vízilószerű, hosszú farkú állatokkal, egy öblös, hosszú kávénak való bögrén. Később egy reptéri shopban, majd a tamperei múzeumban is láttam őket százával. A korántsem gyermekded, csípős-keserédes humorú északi trollok köré egész élmény- és médiabirodalom épült Skandináviában. A Világjáró ezúttal egy skandináv mesevilágban és annak valóságos helyszínein járt.
Szubjektív Romokban a magyar gazdaság, Dánia felől újabb csattanós pofonok érkezhetnek – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton | 2025. július 11. 18:31
Csökken a foglalkoztatottság. Elvették a külföldiek a magyarok munkáját? Mit tehet a NER? Most akkor merre tart a kiskereskedelem? Mitől nő újra az infláció? Mire lesz jó a Tisza párt falusi lapja? Mt várhatunk a dán EU-s elnökségtől? Mit tanulhatunk a demokrata New York-i polgármester-jelölttől?
Szubjektív Putyin tudja, hogy hol van a NATO Achilles-sarka
Káncz Csaba | 2025. július 8. 19:23
Ha az Észak-Atlanti Szövetség nem áll készen arra, hogy megvédje a Suwalki-folyosót, a következő háborút nem Ukrajnában fogják megvívni – hanem az EU területén. A Nagyítóban ezúttal a NATO Achilles-sarkát vesszük górcső alá.
Szubjektív A franciák puszta jóindulatból ennyire bunkók?
Litván Dániel | 2025. július 5. 06:17
A Világjáró ezúttal Korzikán időzött – és rájött, hogy miért is viselkednek sokszor a franciák úgy, ahogy.
Szubjektív Benyomta a vészcsengőt a Fidesz, már utcahosszal vezet a Tisza – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Wéber Balázs | 2025. július 4. 18:46
A Pride betiltása felsült, a gazdaság repülőrajtja elmaradt, miközben a Tisza már utcahosszal vezet a közvélemény-kutatásokban. Már a Fideszen belül is is reális lehetőségként kezelik a választási vereséget, és Orbán Viktor helye sem sziklaszilárd. De lesz-e csere a kormányrúdnál? El lehet-e csábítani a szavazókat az újabb osztogatásokkal? Mit várnak hívei Magyar Pétertől: jobb életet, normálisabb országot vagy elszámoltatást?
Szubjektív A nap képe: a Pride-felvonulás bevette Budapestet
Privátbankár.hu | 2025. június 28. 16:46
Szombat délután háromkor kezdődött a betiltott budapesti Pride.
Szubjektív A Fidesznek nincsenek elvei – az utca embere az idei Pride-ról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. június 28. 10:36
A kormány idén lépéseket tett a szokásos budapesti meleg büszkeség felvonulás, a Pride ellehetetlenítésére, de a főváros ellenáll, és megrendezi az eseményt. Erről a politikai helyzetről, valamint a szexuális kisebbségek hazai jogairól kérdeztük a járókelőket.
Szubjektív Bajorország szíve, ahol bronzba öntötték a pápát
Vágó Ágnes | 2025. június 28. 06:01
Regensburg egy fiatalokkal teli, ősi város, ahol a sétahajót Keplernek hívják, XVI. Benedek pápának pedig három bronzszobra van. A Világjáró e heti állomása Bajorország egyik legnagyobb múltú települése.
Szubjektív Sorra érik a pofonok a Fidesz-kormányt – nem furcsa az időzítés? – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter - Csabai Károly - Gáspár András - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. június 27. 19:14
Hogy került megint csődhelyzetbe Budapest? A Pride-üggyel mindenképp öngólt lőtt a Fidesz? Az MNB-től és az ÁSZ-tól is kapott komoly pofonokat a kormány, amely jelentős devizaadósságot volt kénytelen felvenni – miből lesz akkora osztogatás, ami kiegyenlíthet egy 15 százalékpontos Tisza-előnyt?
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG