Hogyan lehet érdekes úti beszámolót írni egy olyan helyről, ahol néhány évvel ezelőtt jártam, és hosszas cikkben egyszer már meséltem? Persze az évek alatt az emlékek halványodtak, más szempontok lettek fontosak. 2017-ben a Djerbán töltött 2-3 nap után annyi emlékem maradt, hogy a májusi időjárás és a tenger kifogástalan volt, a part homokja vakítóan fehér és nagyon puha. A leggyakrabban visszaköszönő gondolatom az maradt, hogy a tenger színe elképesztő. Nem az a sötétkék, mint például a Földközi-tenger túlsó végén, Törökország partjainál, hanem olyan, mint a Karib-térségben.
Ezt újra látni kell!
Hat és fél év után május helyett októberben jöttem vissza a szigetre. Budapestről nagyjából 3,5 óra a repülőút, vissza ennél egy órával kevesebb. Odafelé ugyanis a charterjárat először megállt a fővárosban, Tuniszban, majd a szigetre tartó maradék nyaralóval indult tovább az alig fél órára fekvő Djerbára. Hazafelé már közvetlenül érkezett vissza a gép az őszbe borult magyar fővárosba.
Tavasz után október első napjai sem hazudtolták meg magukat Észak-Afrikában: 28-30 fok a nappali hőmérséklet, éjszaka is alig megy 25 fok alá, viszont a magas páratartalom mellett 5-10 fokkal magasabb a hőérzet. Bár egyik nap a komoly széllel érkező felhők kisebb esőt hoztak. Ennek a turisták nem, a helyiek annál inkább örültek. Hiszen május óta nem esett, a nyár pusztítóan forró volt a maga 40 fok körüli hőmérsékletével, az a pár csepp jól jön a szüretelés előtt álló olívának.
A szigeten és Tunézia egész területén családok tízezrei élnek olíva-, datolya- és gránátalma-termesztésből. Djerbát a pálmák szigetének is nevezik, az 514 négyzetkilométeres területen mintegy egymillió datolyapálma található. Gyümölcsét muszáj megkóstolni! A szállodák általában reggelihez is kínálják, míg a piacokon fürtökben lógva árulják 4-5 tunéziai dinárért (5-600 forint) kilóját.
Magas vitamintartalma miatt közkedvelt, napi szinten fogyasztják. A hazai boltokban kapható csomagolt, cukorszirupban tartósított változat köszönőviszonyban sincs a friss datolyával. Ugyanez a helyzet a gránátalmával is. A gyümölcs mire hozzánk érkezik, már egyáltalán nem lédús, a magok ropognak és szárazak.
Mit lehet csinálni egy szigeten?
Miután Djerba mezőgazdasága visszaszorult, a fő bevételi forrást a turizmus kezdte el jelenteni. A Budapest nagyságú területen jelenleg 130 szálloda működik, főleg a keleti part mentén. A turizmussal a lakosok száma is gyarapodott: 50 ezer főről mára 140 ezerre.
Dönthetünk úgy, hogy kényelmes szállodánkból ki se mozdulunk, és a tengerparton pár koktél eltüntetése alatt rozsdabarnára sülünk. Nem vicc! Néhány nap alatt itt majdnem olyan színe lesz a turistáknak, mint a helyieknek.
A legbevállalósabbak kétnapos sivatagi túrára is benevezhetnek, felfedezve a Szahara igazi szépségét. Egészen Tozeurig, az algériai határ közelében fekvő, pálmaligeteiről és egzotikus építészetéről nevezetes városig lehet eljutni, útközben érintve a Chott El Jerid sóstavat.
Hajnaltól estig tartó egynapos program keretében a Szahara kapujának nevezett városig, Douzig a kősivatagon át visz az út. Nem mindennapi látványt nyújt, hogy miként alakulnak át a hatalmas hegyek lassan homokos dombokká.
Útközben valami furcsaság is megfigyelhető: mintha minden településen egyszerre épülne az ingatlanok többsége. A látvány megtévesztő, az 1-2 emeletes házak félig vannak készen. A lassúságnak pusztán anyagai okai vannak. Egyrészt nincs pénz építőanyagra, a másik magyarázat ennél furfangosabb: az építkezés évekig elnyúlhat, ugyanis amíg nincs kész teljesen az ingatlan, nem kell rá adót fizetni.
Számtalan szerpentin után elérjük Matmatát. A dél-tunéziai kisvárosban a berber őslakosok földalatti házakban élnek, így védekezve az erős sivatagi hőség ellen. Életük nagyon egyszerű az összkomfort nélküli lakásokban. A népcsoportot egyébként az eltűnés veszélye fenyegeti. Továbbtanulás miatt a fiatalok a városokba költöznek, és később sem térnek vissza a kősivatagba. Az elvándorlás érthető.
Közben azon gondolkodom, hogy a kirándulás felér egy időutazással. Nagyjából 250 kilométerre vagyunk Djerbától, de mintha évszázadokat utaztunk volna vissza. Közben alig tízéves forma, mezítlábas gyerekek egy szamár húzta kocsin épp vízért tartanak a közeli kúthoz a szellemfalunak is nevezett, sziklákra épült faluban.
Kényelmes, félnapos kirándulással bejárhatók a sziget fontosabb nevezetességei, köztük a Guelallában levő népművészeti múzeum, a fazekasműhelyek és Djerbahood. Utóbbi falu óriási falfestményeiről vált híressé. A Djerba Explore farmot is érdemes megnézni, itt több mint 400 nílusi krokodilt tartanak. Érdekesség, hogy Izraelen kívül a szigeten él a legrégebb óta zsidó közösség. A djerbai zsidó közösség szent helyén, a 2500 évvel ezelőtt épült Er-Riadh-i La Ghriba (Az Idegen) zsinagógában őrzik a világ egyik legrégebbi Tóra-tekercsét.
Ha nem szervezett programra mennénk, foghatunk taxit, és magunk is felfedezhetjük a környéket. A sziget fővárosa, Houmt-Souk nagyjából 10 kilométerre fekszik a turisztikai zónától. A fuvar 7 dinárból (800 forint) megúszható. Pénteken igazi kirakodóvásárt tartanak a központban, de a bazársorok egész héten várják a költekezni vágyó turistákat, akikre persze próbálnak mindent rátukmálni.
Alkudni kötelező, dinárt váltani viszont nem muszáj, az eurót és a dollárt is elfogadják. (Dinárt ugyanakkor nem lehet kivinni az országból.) Egykori francia gyarmatként nem meglepő, hogy az elsődleges idegen nyelv nem az angol. Rengeteg a francia turista, elvétve hallani lengyel, német és egy-egy magyar szót.
A sziget legnagyobb gondjai
Két negatív dolog élt bennem a korábbi itt-tartózkodás után: az ivóvíz és a szemét problémája. A szállodákon túl, a turisztikai zónát elhagyva európai szemmel nem lehet nem észrevenni a szemétkupacokat, a szél által hordott nejlonokat, építési törmelékeket, gumiabroncsokat, eldobott flakonokat. Nem csak a szigeten. Ennek oka, hogy nincs szervezett szemétszállítás az országban. A háztartási hulladékokat a helyiek jobb híján a települések szélére hordják, majd elégetik.
Az afrikai kontinens egyetlen szárazföldi úton, a II. században épült római úton közelíthető meg innen. A 7 kilométer hosszú út mára akkora forgalmat bonyolít le, hogy jelenleg is zajlik bővítése kétszer két sávra. Az utat mindkét szélén hatalmas csővezeték kíséri. Djerba ugyanis a 60 kilométerre lévő Medina városából kapja a vizet. Iható édesvíz nincs a szigeten, a turistáknak csapvíz fogyasztása tilos.
Miközben nálunk januártól kötelező visszaváltási rendszer jön, Afrikában gyerekcipőben jár az újrahasznosítás. Olyan alapvető problémák előzik meg, mint hogy nincs megfelelő úthálózat kiépítve, nincs az embereknek lakcímkártyájuk, a házakon nincs házszám, így szemétszállítás sem lehetséges, de utóbbit az embereknek nem is lenne pénze megfizetni.
Változást egy szeptemberi bejelentés hozhat, amely szerint Djerba felkerült az UNESCO világörökségi listájára. (Tunéziának jelenleg 9 világörökségi helyszíne van.) Erre hatalmas lehetőségként tekintenek a djerbaiak. Egyrészt még több turista választhatja üdülési célpontnak a szigetet, másrészt remélik, hogy az UNESCO segít a nagy problémák megoldásában, az EU pedig napenergia-telepek létrehozásában.
Mindent ki kell hozni a szezonból, mert nem tudni, hogy mi lesz utána
Turistaként maga a paradicsom Djerba, de az itt élőknek minden nap komoly kihívásokkal jár.
„A tunéziaiak mindenből pénzt csinálnak” – mondja az idegenvezető, amin első hallásra akár el is lehet mosolyogni, de aztán kiderül, hogy nyomós okuk van erre.
A májustól október végéig tartó turisztikai szezon alatt kell annyi pénzt összegyűjteniük, amennyi egész évre kitart. Munkanélküli segély nincs, mint ahogyan ingyenes alap egészségügyi ellátás sem biztosított az országban, mindenért fizetni kell. A nőknek mindösszesen 2 hónap szülési szabadságot adnak.
Tunéziában az átlagkereset havi 650-700 dinár (73-80 ezer forint), miközben az élelmiszerárak az égben vannak. Például 8-10 dinár (900-1200 forint) egy egész csirke, 16 dinár (1800 forint) a csirkemell kilója. Egy liter tej 2,5 dinár (300 forint). A mindennapos étkezés része a tojás is, darabja 400 millim (45 forint) körül van. Legolcsóbb élelmiszernek a pékáru számít. Egy dinárért (115 forint) például 5 bagettet lehet venni.
Az üzemanyag a szomszédos Líbiának köszönhetően olcsó, a dízel ára literenként 1-3 dinár (115-340 forint) között mozog. Keresetkiegészítésként sokan foglalkoznak utak melletti maszek benzinkutak működtetésével. A hivatalos töltőállomások árainak töredékéért kínálják kannákból a silányabb minőségű üzemanyagot. Alapvető problémát jelent, hogy télen fűtésre, nyáron az átforrósodott lakások hűtésére sincs pénze a családoknak. Egy gázpalack 9 dinárba (ezer forint) kerül, de többségük ezt sem tudja megfizetni.
Ezen alapvető problémák miatt sem meglepő, hogy borravalót nemhogy illik, hanem egyenesen kötelező adni a taxisnak, a pincérnek, a szobalánynak és a tevehajtónak azért, mert megsimogathattuk és lefényképezhettük az állatait.
Mindezek ellenére a tunéziaiak mosolygósak és nagyon vendégszeretők. Optimistán gondolkodnak az életről és azt vallják: csak egészség legyen! A többi majd megoldódik.
A kormánykoalíció nem bukott el.
