Szevasztopol neve két szóból származik: a „szebasztosz” ősi görög melléknév, amely tiszteletreméltót vagy magasztost jelent, és gyakran használták királyi vezetők tiszteletére. A pol a jól ismert görög főnévből, a poliszból származik, ami várost jelent. Szimferopol jelentése: közjó városa, ami szintén görög. Mariupol – eredetileg Marianopol, Mária városa volt. Melitopol a méz városa — itt sincs szó iróniáról, bár most ez egy komor ipari város. Minden ilyen név görög eredetű. De van még több is. Odessza egy ókori görög, Fekete-tenger partján álló városról Odesszoszról kapta a nevét, Herszon pedig az ókori Herszoneszoszról, ami szintén görög elnevezés — összegzi a The World. Nikopol nevét Nikéről, a győzelem istennőjéről kapta. Nyikolaev amelyet Szent Miklósról neveztek el, eredetileg kombinálja a győzelem Niké és a nép laosz görög szavakat.
Ezeket a helyeket Oroszország alapította vagy nevezte el az 1774 utáni negyed évszázadban, miután Oroszország rákényszerítette Törökországot a Kücsük-Karnajdzsi Békeszerződés aláírására, amely hatalmas területek ellenőrzését adta át a Fekete-tengertől északra a cári birodalomnak.
Fotó: Wikipédia
Ezek a területek nagyjából megfelelnek a dél- és kelet-ukrajnai területeknek, ahol ma nagyszámú orosz kisebbség él. A Krím egy kicsit tovább ellenállt, de a krími tatárok 1783-ban végül behódoltak Oroszország előtt. Ezt a régiót Novorosszija néven is ismerték, vagyis a hódítás után Új-Oroszországnak nevezték el.
De miért használt az orosz birodalom görög neveket?
A Szevasztopol név kiválasztása két célt szolgált. Az egyik nyilvánvaló volt: a „királynő városával” akartak hízelegni Nagy Katalinnak, aki Oroszország cárnője volt, amikor Szevasztopolt 1783-ban megalapították. A másik cél az volt, hogy kapcsolatot teremtsenek az ókori Görögországgal. A görögök és az oroszok ugyanazon valláshoz tartoznak: mindkettő az ortodox kereszténységet követi.
Az ortodox keresztények védelmének „kötelessége" adott ürügyet a cári Oroszországnak, hogy beavatkozzon Törökország és Délkelet-Európa belügyeibe.
A muszlim lakosság nagy részének meghódítása és megsemmisítése után Oroszország szándékosan arra törekedett, hogy eltörölje a törökök és tatárok földrajzi neveit. Szevasztopol egykor a tatár Akjar város volt; Szimferopol neve Akmeszcit volt, ami "Fehér Mecsetet" jelent. Az ak előtag jelöli a fehéret. Érdekességként megemlíthetjük a magyar Ákos nevet, ami „ak-os” és törökül fehér-sólymot jelent. Odessza a törökök számára Kádzsibej néven volt ismert.
Új elit a tekintély bűvöletében
Oroszország uralkodó elitje kialakított egy vonzalmat minden görög dolog iránt. Az ókori Görögországgal való kapcsolat a tisztelet, a civilizáció és a tekintély légkörét kölcsönözte Oroszország új, még fogalmazzunk úgy nyers erejének. Emellett azzal, hogy hangsúlyozták az ókori görögök jelenlétét a Fekete-tenger partján, egyfajta érvényességet adtak Oroszország területi igényének a régióra is.
Fotó: Wikipédia
Az egésznek a hátterében nem más állt, mint Grigorij Patyomkin herceg.
Patyomkin sikeres tábornok, admirális és államférfi volt, valamint Nagy Katalin szeretője. Jutalmul őt nevezték ki Új-Oroszország új és hatalmas területének kormányzójává. Egy virtuális államot épített az államban, udvart tartott, városokat alapított, kastélyokat épített és bátorította a bevándorlást az orosz birodalom minden részéből, sőt még Németországból is.
A „Patyomkin-falu" kifejezés is ebben az időben született: amikor Nagy Katalin lehajózott a Dnyeper folyón, hogy megtekintse új birodalmát, a herceg éjszaka falvak díszleteit építette a folyópartra, amelyeket jól táplált parasztokkal népesített be — így keltve számára kedvező benyomást az uralkodónőben. A díszletek könnyen mozgathatóak voltak, így éjszakánként együtt vándoroltak a folyón lefelé a cárnővel. Célja az volt, hogy elhitesse Katalinnal, hogy a régió benépesítése sikeresebb, mint valójában. A legenda forrása azonban egy ellenséges német író, emiatt sok modern történész ezt a leírást az ő lejárató-kampányának, allegorikus találmánynak tartja.
Új-Oroszország emlékét Vlagyimir Putyin orosz elnök is feltámasztotta így formálva igényt a mai Kelet-Ukrajnára. Ha hódító hadjárata sikeres, visszatérhet ez a név, de most nem a törökök ellen.
A görögöknek tényleg van kapcsolata e területtel
Az 1814-ben alapított Filiki Eteria titkos társaság, amely először szervezkedett az oszmán uralom megdöntésére Görögországban, épp Odesszában alakult meg. Vezetői között volt a neves fanarióta (az oszmán birodalomban élő görög) herceg, Alekszandrosz Ipszilantisz, aki 1821 tavaszán részt vett a görög szabadságharc elindításában.
A Fekete-tenger partján lévő görög településeknek ókori gyökerei vannak. Kr. e. 8. és 6. század között az ókori görögök széleskörű gyarmatosítást kezdtek. Görög kolóniákat alapítottak nyugaton egészen az Ibériai-félszigetig, keleten pedig a Kaukázusig. Ez a korai görög diaszpóra közösség azonban kezdett beolvadni a régió szélesebb lakosságába. Kr. e. 4. században a hellenisztikus Boszporuszi Királyság uralta a régió egy részét, újból bevezetve a görög nyelvet. Kr. e. 3. században a régió egy része a hellenisztikus Pontoszi Királyság uralma alá került. A terület egyes részei görög nyelvűek maradtak a Bizánci Birodalom 1. századi hódítása után és később a 14. századi Trapezunti Császárság uralma alatt is.
Az utolsó görög bevándorlási hullám Novorosszijába az 1946–1949-es görög polgárháborút követően történt, amikor számos görög kommunista érkezett a mai Ukrajnába menekültként.
2001-ben az ukrán népszámlálás 77 516 úgynevezett pontoszi görögöt regisztrált Donyeck megyében, ami a harmadik legnagyobb etnikai csoporttá tette őket a tartományban, 1,6 százalékkal, csak az ukránok és az oroszok előzték meg őket.
Az ukrán elnök elismerte, hogy jelenleg nem tudnak minden elfoglalt területet visszafoglalni.
