A generatív mesterséges intelligencián (MI) alapuló megoldások – vagyis az olyan rendszerek, amelyek képesek új szövegeket, képeket vagy más tartalmakat létrehozni a tanult minták alapján, amilyen például a ChatGPT, a Grok vagy a DALL-E – sokak szerint kreatív forradalmat indított el, mások viszont súlyos veszélyt látnak benne a munkaerőpiacra és a média működésére nézve. Egy friss tanulmány elsőként vizsgálta empirikus módszerekkel, hogy hogyan hat az MI az automatizáció által a foglalkoztatásra, illetve milyen erkölcsi és szabályozási kérdéseket vet fel az új technológia.

A generatív mesterséges intelligencia: szuperintelligencia példátlan lehetőségekkel és súlyos kockázatokkal című elemzés szerzője, Ajit Singh indiai közgazdász három ágazatban – az egészségügyben, a pénzügyi szektorban és a kreatíviparban – vizsgálta az MI-használat által kiváltott automatizációs potenciált és az ezzel összefüggő munkahelyvesztési kockázatot.

Regressziós modellje alapján minden egyes százalékpontnyi növekedés az automatizálható feladatok arányában átlagosan 15 ezer állás megszűnését eredményezheti. Vagyis minél több munkafolyamatot képes egy ágazatban helyettesíteni a mesterséges intelligencia, annál több munkahely válik feleslegessé. Ez talán annyira nem meglepő eredmény a kutatás azonban számszerűsítette a jelenséget. Singh szerint a kockázat különösen a kreatíviparban magas, ahol akár az összes tevékenység 50 százaléka is helyettesíthető lehet MI-vel. 

Olyan munkák jövője válik kérdésessé, mint például a szövegírás, a grafikai tervezés, a zeneszerzés, a reklámszövegírás, a tartalomgyártás és a kreatívipar számos más területe, ahol a mesterséges intelligencia képes hasonló minőségű tartalmakat előállítani.

Gond van a veszélyérzettel

A tanulmány szerint a közvélemény észlelése és az objektív kockázatok között jelentős eltérés tapasztalható. A szerző a Pew Research Center adatait is felhasználta és korrelációs elemzést végzett, amely alapján a társadalmi aggodalom és a tényleges munkahelyi veszélyeztetettség között gyenge statisztikai kapcsolat van.

A kutatás szerint ez észlelési konfliktust jelez: ahol a veszély objektíven magas, ott gyakran alábecsülik. Ahol viszont alacsony, ott túlértékelik azt. Ez a torz észlelés pedig Singh szerint megnehezíti a hatékony politikai és gazdasági válaszokat. A pénzügyi szektorban már zajlanak preventív beruházások az automatizációra való felkészülés érdekében, ugyanakkor a leginkább fenyegetett kreatív szakmákban nincsenek átfogó stratégiai lépések vagy védelmi mechanizmusok.

A kreatíviparban a legmagasabb az automatizálható feladatok aránya, miközben éppen itt a legalacsonyabb a társadalmi érzékenység és a szabályozási jelenlét. Singh ezért a politikai döntéshozók figyelmét is felhívta a lemaradás veszélyeire, hangsúlyozva: a munka jövője még alakítható – de nem lesz magától igazságos.

A tanulmány részletesen foglalkozik a generatív MI etikai kockázataival is. Singh kiemeli a deepfake-ek (valósnak tűnő, de hamis, mesterséges intelligenciával létrehozott videókat vagy képeket), az álhírek terjedése és az algoritmikus diszkrimináció veszélyeit. Számos generatív modell olyan adatokon alapul, amelyek kritikátlanul reprodukálják a meglévő társadalmi előítéleteket, ez strukturális hátrányokat okozhat például az álláspályázatok során vagy a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

A szakember szerint a mesterséges intelligencia etikus alkalmazásához világos szabályozási keretek kellenek: transzparens, számonkérhető és méltányos elvekre épülő MI-alkalmazások nélkül a technológia nemcsak segíthet, de súlyosbítja is az egyenlőtlenségeket.

A tanulmányból kiderül az is, hogy a generatív mesterséges intelligencia társadalmi átalakulást is hoz: a technológia térnyerése miatt alapvetően újra kell gondolni a kreativitás, a munkavégzés és a tulajdonjog fogalmát is.

A szerzői jog kérdését szintén újra kell gondolni: az MI által előállított szövegek, képek vagy zenék esetében nem világos, hogy ki tekinthető szerzőnek: maga a felhasználó, az MI-t fejlesztő vállalat vagy senki. Az MI által létrehozott tartalmak szerzői jogi státusza jogilag tisztázatlan, ami alapvető kérdéseket vet fel a tulajdonjog, az eredetiség és a méltányosság fogalmáról.

A tanulmány három konkrét javaslatot fogalmaz meg a döntéshozók számára: 

• célzott átképzési és továbbképzési programok bevezetését a leginkább veszélyeztetett ágazatok dolgozói számára, különös tekintettel a kreatív szakmákra;
• az európai uniós mesterségesintelligencia-irányelvek gyakorlati betartásának szigorítását, mivel a meglévő ajánlások – például a Megbízható MI-re vonatkozó etikai irányelvek, amelyeket az Európai Bizottság dolgozott ki – jelenleg kevéssé érvényesülnek a gyakorlatban;
• valamint egy nyílt társadalmi párbeszéd megindítását a MI szerepéről és hatásairól, amely túllép a technológiai optimizmuson és a kulturális pesszimizmuson.

Ajit Singh figyelmeztetett: ha a politika nem reagál időben, akkor egy olyan jövő vár ránk, ahol a technológiai élvonal diktál és a társadalom többi része csak próbál lépést tartani vele. A tanulmány szerzője szerint nem önmagában az MI technológiája a probléma, hanem annak irányítatlan és etikátlan alkalmazása. A cél nem az, hogy lassítsuk az innovációt, hanem az, hogy igazságosan osszuk el annak hasznait – zárta elemzését Singh.