Kétsebességes lett Európa a fenntarthatóságban

Az ESG áldás vagy átok? – tette fel a kérdést Suba Levente, a K&H Bank fenntarthatósági vezetője a Klasszis Fenntarthatóság 2026 februári klubkonferencián tartott előadásában. Ami biztos, hogy nem tette egyszerűbbé a vállalatok életét. Az is kijelenthető, hogy az elmúlt bő egy évtizedben az inga a hurráoptimizmustól a vállalatok ellenállásáig lengett, hogy aztán a két szélsőség között próbálja megtalálni a helyét.

A zöld forradalom és ami utána jött

Az ESG felszálló ágának kezdete egyértelműen a 2015 végén aláírt Párizsi Klímaegyezményhez köthető, amihez szinte a világ minden országa csatlakozott a saját kötelezettségvállalásaival. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem jegyében született megállapodás kidolgozásában az Egyesült Államok vezető szerepet töltött be Barack Obama elnöksége alatt, hogy aztán Donald Trump idén másodszor is kiléptesse országát az egyezményből.

Bő egy évtizede tehát a francia fővárosban tartott ENSZ klímaváltozási konferencián indult el az a zöld forradalom, ami 2020-ban az Európai Zöld Megállapodásban (Green Deal), majd az európai uniós országok 2050-ig szóló, zéró karbonkibocsátási vállalásaiban öltött testet. A Green Deal keretében fogadták el mások mellett a Fit for 55 nevű csomagot is, ami szerint 2035-től már nem lehetett volna hagyományos, belső égésű motorral hajtott személyautókat és kisteherautókat eladni az EU területén. Ebben tavaly év végén láthattunk egy visszakozást, de számos más, fenntarthatóságot és ESG-t érintő jogszabály is jelentősen felpuhult az Európai Unióban az elmúlt bő egy évben.

Ahogy közeledett a vállalkozásokra vonatkozó fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettség időpontja, úgy halványult el a megelőző évekre jellemző hurráoptimista hozzáállás. A cégek kezdtek rájönni arra, hogy a zöld átállás (legalábbis rövid távon) pénzügyileg nem térül meg a számukra. Az ESG jelentések elkészítéséhez, a beszállítóik átvizsgáláshoz nincs megfelelő mennyiségű adatuk, az adminisztrációs kényszer pedig jókora plusz terhet rakott rájuk, sokszor teljesen felesleges papírhegyeket és új munkaköröket vonva maga után.

„2024 végén, 2025 elején tetőzött ez az ellenállás” – nevezte meg a fordulópontot Suba Levente. A tényleges jogszabályi változásokra sem sokat kellett várni. 2025 február 26-án tette közzé az Európai Bizottság az Omnibus I csomagot, ami a fenntarthatóságra, a zöld átállásra vonatkozó előírások leegyszerűsítésére irányult.

A kétsebességes ESG világ

Egy év telt el az Omnibus óta, és a végeredmény?

„Egy kétsebességes ESG-világ alakult ki. A jelentéstételi kötelezettségek a kis- és közepes vállalatok szintjén eltűntek, de a nagyvállalatokra ugyanúgy vonatkoznak a CSRD (vállalati fenntarthatósági jelentéstételi irányelv – a szerk.) alapján. Sőt, az Európai Bankfelügyelet (EBA) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) előírásai még szigorodtak is”

– fogalmazott Suba Levente. A vállalatok nagy részét tehát tehermentesítették, de a nagyvállalatoknál, különösen a bankoknál a szabályozók még fokozták is az ESG elvárásaikat.

A „mentsük meg a világot” mentalitás helyét a „mentsünk meg saját magunkat” mentalitás vette át a vállalatoknál. A cégek egyre inkább egy belső kockázatként kezdték el kezelni a klímaváltozást.

Egy bank esetében ez praktikusan például annyit tesz, hogy nagyobb kockázatot jelent egy rossz energiahatékonyságú ingatlan vásárlását megfinanszírozni, mint egy energetikailag kedvező besorolásúét. Hiszen a rosszabb állapotú ingatlannak magasabbak lehetnek a rezsiköltségei, vagyis nagyobb az esélye annak, hogy az ügyfél fizetési nehézségekkel küzdhet hosszabb távon.

ESG vizsgálat a hitelfelvételeknél

Egy vállalati hitelfelvételnél pedig mindig meg kell vizsgálni, hogy az adott cég új beruházása vagy vásárlása mennyire lehet a jövőben kitett a klímaváltozás negatív hatásainak. Például az árvíznek vagy a Magyarországon is egyre súlyosabb aszályveszélynek. De azt is vizsgálni kell, hogy a bank saját, hosszú távú klímacéljaiba – amit nyilvánosan vállaltak a részvényesek felé – beleférhet-e például egy fosszilisenergia-projekt megfinanszírozása.

A legtöbb vállalati hitelelőterjesztésnél a bank kollégáinak átfogó ESG-értékelést kell készíteniük. Ebben nemcsak az esetlegesen felmerülő fizikai, hanem a reputációs kockázatokra is ki kell térni. Vagyis, hogy a hitelt igénylő cég valamilyen munkahelyi balesettel, a munkajog megsértésével, folyamatban lévő peres ügyekkel vagy környezetszennyezéssel kapcsolatban szerepelt-e a sajtóban negatív kontextusban.

Ezeknek a kockázatoknak az értékelése inkább szubjektív elbírálás alá esik - a magyarországi kkv-k döntő többségének nem kell tartania attól, hogy fennakadnának egy ilyen reputációs átvilágításon. Az ugyanakkor tény, hogy Nyugat-Európában a társadalom igen érzékenyen reagál az ehhez hasonló, a hírekben is megjelenő visszás ügyekre.

Vannak persze egyértelmű kizáró tényezők egy-egy előzetes hitelelőterjesztésnél. Ha például a finanszírozásért folyamodó cég egyértelműen környezetszennyező iparágból –  a szénenergia vagy a dohánypiac területéről – érkezik, és ott végezne el új beruházást, akkor nem igazán reménykedhet a hitelfelvételben. De akkor sem, hogyha a vállalat tevékenysége olyan mezőgazdasági terményekhez kapcsolódik, amiknek az előállítása bizonyítottan illegális erdőirtással járt együtt.

Kell a pénzügyi motiváció

Suba Levente arról is beszélt a Klasszis Fenntarthatóság 2026 februári klubkonferencián, hogy a bankok már egyre kevésbé finanszíroznak környezetszennyező beruházásokat.

Ahhoz azonban, hogy egy szervezet felsővezetése ne csak a különböző jogszabályok és előírások betartása miatt kövesse a fenntarthatósági célokat, muszáj, hogy ennek honorálása a javadalmazási rendszerbe is beépüljön.

Miként az is elengedhetetlen, hogy a vállalati döntéshozók lássák, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos beruházásaik hosszabb távon pénzügyileg is megtérülnek. valódi versenyelőnyt jelentve a piacon. Ehhez rengeteg adatra és az abból levezetett következtetésekre van szükség, ami viszont már egy másik beszélgetés témáját adhatja.