Ismét helyzet van a magyar élelmiszer-kiskereskedelemben: ahogy a Privátbankár Árkosár-felmérések előrejelezték, újra élénkül az infláció. A drágulás ráadásul számos alapvető élelmiszer esetében is jelentős, ami a 2026-os választások előtt egy évvel már kampányüzemmódba kapcsolt kormány figyelmét sem kerülte el. A probléma gyökerét – ahogy korábban – ezúttal is a kiskereskedelmi láncok mohóságában látják, a helyzet megoldását is tőlük várják el – Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter ezért egyhetes ultimátumot adott nekik. Ez épp cikkünk megjelenése körül jár le – ennek a hétnek az elejére kell jelezniük szándékaikat egy „önkéntes árcsökkentés” ügyében. (Felmérésünket ezúttal is a Központi Statisztikai Hivatal adatközlése előtt egy nappal tesszük közzé, a hivatal kedden jelenteti meg, miként alakultak a fogyasztói árak februárban.)
A 19. „életévébe” lépő Privátbankár Árkosár az elmúlt hónapokban folyamatos drágulást jelzett a hazai hipermarketekben: hónapról hónapra emelkedtek az árak. Ami pedig különösen sokkoló, hogy az éves árindex rendre két számjegyű vagy közel két számjegyű volt. Március 3-án ismét végiglátogattuk az Auchan, a Tesco és az Interspar egy-egy egységét, hogy megvizsgáljuk, hogyan alakult a 30 termékből álló minta-élelmiszerkosarunk ellenértéke – vajon megijedtek az áruházak az NGM fenyegetésétől? A minisztérium ugyanis azt írta a kiskereskedőknek: amennyiben az önkéntes árkorlátozás nem vezet eredményre, kész „hatósági eszközökkel beavatkozni az árnövelőkkel szemben”.
Ezzel a korábban évekig alkalmazott árstopra utalhatott az NGM – bár nagy sikernek nem nevezhetnénk, tekintve, hogy a Magyar Nemzeti Bank elemzése szerint az intézkedés más károk mellett inkább az árszínvonal emelkedését okozta, és jogilag sem volt rendben, mivel az Európai Bíróság is jogsértőnek találta. A kiskereskedelmi láncok első reakcióikban arra hívták fel a figyelmet: eddig is akcióztak, az idei év első hónapjaiban is rengeteg, alapvető élelmiszereket is érintő árleszállítás is volt, és a jövőben is terveznek ilyeneket. Hogy ez elegendő-e az NGM-nek, esetleg lesznek-e további, konkrétabb vállalások is a láncok részéről, vagy újra a minisztériumban mondják majd meg, mit mennyiért kell árulni, az akár már a napokban is kiderülhet.
Elmaradt az újabb történelmi csúcs – de nem az alapélelmiszer lett olcsóbb, hanem a tömény
Mindenesetre a márciusi felmérésünk eredményével minden forgatókönyvet meg tudnának magyarázni a felek. Az ugyanis jó hír, hogy az előző hónaphoz képest nem emelkedett tovább az élelmiszerkosarunk végösszege, nem történt újabb csúcsdöntés: az átlagos havi árváltozás 0,3 százalékos csökkenés lett. 122 forinttal kevesebbet kellett fizetnünk a családi nagybevásárlás végén márciusban, mint februárban.
|
Önmagában kedvező, hogy több hónapnyi folyamatos drágulás után végre csökkenést mértünk havi szinten. Az átlag egyébként úgy lett negatív, hogy a három vizsgált áruház közül egyben gyakorlatilag stagnáltak az árak, egyben kisebb áremelés történt, egyben pedig csökkenést tapasztaltunk.
A családi nagybevásárlás átlagos ellenértéke márciusban 39 202 forint lett.
Egyelőre tehát nem esett el a 40 ezer forintos „rémálomhatár” – bár volt már olyan áruház, ahol a blokk végösszege valamivel efölött alakult. A három vizsgált áruház között egyébként továbbra is minimális a különbség, a legdrágább és a legolcsóbb áruház között alig 2 ezer forint a különbség, ami ezeken az árszinteken csupán valamivel több mint 5 százalékos különbséget jelent.
A nyugdíjasoknak viszont most különösen fájdalmas lehet a bevásárlás. Laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor cikkünkkel egy időben megjelenő Nyugdíjas Árkosár felmérése szerint az idősek havi nagybevásárlása 18 százalékkal drágult egy év alatt. Részletek >>>>
Ami az egyes termékek árát illeti, havi szinten vegyes a kép. A minimális átlagos árcsökkenéshez ugyanis a legnagyobb mértékben két olyan termék járult hozzá, amelyek korántsem nevezhetők alapélelmiszereknek: a vizsgált kávé és tömény szeszesital 15-15 százalékkal lett olcsóbb egy hónap alatt. 10 százalék fölötti mértékben csökkent a májas és a párizsi ára egy hónap alatt, az alapélelmiszerek közül viszont csak a krumpli lett olcsóbb legalább 10 százalékkal egy hónap alatt. A kenyér viszont 35 százalékkal drágábban került a polcokra, de az alma és a csokoládé is 20 százalékot meghaladó mértékben drágult egyetlen hónap alatt.
20 hónapja nem látott éves drágulást mértünk
Ami viszont az éves számokat illeti: sokkal borúsabb a kép.
Egyetlen év alatt 13,7 százalékkal került feljebb a családi nagybevásárlás ára.
Ez azt jelenti, hogy most 4711 forinttal többet kell fizetnünk ugyanazért a 30 termékért, mint 2024 márciusában. Természetesen mindhárom áruházban emelkedett a számla végösszege. Ekkora éves áremelkedést utoljára 20 hónapja, 2023 nyarán láttunk a hipermarketekben.
A termékek szintjén ha a nagyobb (10 százalékot meghaladó) árváltozásokat vizsgáljuk, akkor sajnos nem kell sokat tekintgetnünk lefelé: mindössze a tömény szeszesital és a gyümölcsjoghurt ára csökkent legalább 10 százalékkal.
A legnagyobbat dráguló termékek toplistáján sajnos bőven vannak alapvető élelmiszerek: a liszt 71 százalékkal lett drágább, a tojás 64-gyel. Az alma is majdnem 70 százalékkal kerül többe, mint egy éve. A narancsléhez (ami a gyenge korábbi termés miatt az elmúlt egy évben szinte végig áremelkedés-rekorder volt) csatlakozott a kávé is a top 5-ben. A teljes listát itt gyűjtöttük össze:
Az 550 forintos tej és az értelmiségi közgazdász blablájának legendája
Orbán Viktor egy bő hete a Facebookon osztott meg egy videót, amiben arról a kérdésről értekezik: ha a tejet a termelőktől 200 forintért vásárolják fel, akkor ő a boltban a polcon miért 550 forintért látja a tejet? „Azt mondjátok meg nekem, ez hogy van?”
A tej felvásárlási ára valóban 200 forint körül alakul literenként – de az, hogy a boltban mennyiért vehetjük meg, nem ilyen egzakt tudomány. Van tej 350 forintért, 550 forintért, de akár 700 forintért is.
Azt gondoltuk, hogy elmagyarázzuk a miniszterelnöknek, hogy az önköltségi árra hasznot tesz a termelő – így alakul ki a termelői ár. A tejet ezen az áron megvásárolja a tejipari vállalat, a tejfeldolgozó üzemben tejtermékeket készít belőle – például sajtot, tejfölt, vajat, tejdesszertet, és persze friss és tartós tejet is, többféle zsírtartalommal. A termelői árhoz hozzáadja a költségeit (ami Magyarországon nem kevés, a vállalkozások például igen magas áron jutnak hozzá az energiához európai összehasonlításban is, fizetnek a csomagolásért, szállításért stb.), valamennyi nyereséget, mivel nem jószolgálatból végzik a dolgukat, és így alakul ki a nagykereskedelmi ár.
Ezen szerzi be a terméket a kiskereskedő, hogy eljuttassa a vásárlóknak – természetesen hozzácsapja ő is a költségeit (közte az említett energiaárakat, bérköltséget, üzlettípustól függően a 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadót) és némi profitot.
Az egész folyamatra rárakódik az áfa is – ez a tej esetében 5 százalék, de a termelési költségek között számos 27 százalékos áfájú tétel is szerepel. Van még más is, például a csomagolás miatt fizetendő hulladékkezelési / kiterjesztett gyártói felelősségi díj is – és akkor még mindig csak egy elméleti árnál vagyunk, amit befolyásol a kereslet és kínálat egyensúlya, a konkurencia viselkedése. Szóval egy igen bonyolult folyamat eredményeként alakul ki egy ár, ami rákerül a címkékre, a végén pedig a kasszánál a blokkra, ha hajlandóak vagyunk annyit kifizetni érte.
Csakhogy a miniszterelnök úgy folytatta:
„Hagyjuk az inflációról szóló blablát – pontosabban azt hagyjuk meg az értelmiségi közgazdászoknak.”
Innentől kezdve értelmiségi közgazdászokként nem is fáradunk a további elemzéssel, nem mondjuk el, miért hiba a fent vázolt bonyolult folyamat egyetlen tényezőjét (a kiskereskedő hasznát) kiragadni – helyette megnéztük, mennyibe kerül most a legolcsóbb tej a hipermarketekben.
Havi legolcsóbbak – tej, kávé, kockacukor
A havi legolcsóbbak rovatban ugyanis mindig kiválasztunk 3 terméket, és megnézzük, márkára és minőségre való tekintet nélkül – tehát a Privátbankár Árkosár általános módszertanától eltérve – hol lehet beszerezni a legolcsóbban. Fentebb részletezett okból a tejjel kezdtük, azon belül is a 2,8 százalékos zsírtartalmú UHT-tejjel (korábban ez volt árstopos). Ebből a legolcsóbbat az Interspar és a Tesco forgalmazta: előbbi a sajátmárkás S-Budget tejet, utóbbi a Riskát adta 369 forintért. Az Auchanban a legolcsóbb a 399 forintos sajátmárkás Nívó tej volt.
Már decemberben jeleztük: a kávé ára ötven éve nem látott magasságba emelkedett az árupiacokon, a háttérben részben a klímaváltozás és az ellátás finanszírozásának némi kavarodása áll. Ez pedig a kiskereskedelmi árakba is begyűrűzik. Jelenleg akinek csak az ár számít, az az Auchanban tud a legolcsóbban kávét beszerezni, 3196 forintba került a sajátmárkás kávé kilója ottjártunkkor. Az Intersparban az S-Budget 3996 forint volt kilónként, míg a Tesco Palomát és Karavánt kínált kilónként 5109 forintos áron.
Aki a tejeskávét édesen szereti, az Auchanban már 758 forintos kilónkénti áron vehet Koronás kockacukrot. Az Intersparban 778 forint volt a legolcsóbb kockacukor kilója, a Tescóban pedig 970 forint.
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
