|
| Donald Trumpot karikírozó, nyolc méter magas, felfújható kakas egy kínai gyár udvarában. (MTI/EPA/Csu Csün) |
1. Majdnem teljes a foglalkoztatás
Az amerikai gazdaság nagyon jól működik, a munkanélküliség alacsony, közel van ahhoz, amit a teljes foglalkoztatásnak szoktak tekinteni. Nincs pontos definíció a teljes foglalkoztatásra, mert mindig vannak, akik jobbat keresnek, két munkahely között félúton járnak. Így nulla százalékos munkanélküliség nincsen, négy százalék alá nemigen lehet menni.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed egyenesen kamatot emel, amivel a túlfűtött, inflációs veszéllyel fenyegető gazdaságot kissé hűti majd. Ebben a helyzetben a munkahelyek erőszakos védelme értelmetlennek látszik.
2. Bor vagy gyapjú? Hatékonyság mindenek felett
A gazdasági tankönyvek egyik iskolapéldája a portugál bor és a brit posztó (gyapjúszövet). (Komparatív előnyök, David Ricardo.) Portugáliában olcsón jó bort termelnek, az éghajlat kedvező, sok a napfény. Angliában is akad bor, de kevés, drága vagy savanyú, hiszen gyér a napfény, sok az eső. A biteknél az esőtől szépen zöldellenek viszont a legelők, és nagyon jó minőségű gyapjút lehet előállítani. A portugál gyapjú viszont nem mindig annyira jó vagy bőséges, mert nincs elég kövér fű arrafelé.
|
Áram, alumínium, bitcoin Mi az, ami közös a bitcoinban és az alumíniumban? – tette fel a kérdést a The Washington Post. Szerintük az olcsó elektromos áram, ami az előállításukhoz kell. Kínában az elhibázott tervgazdálkodás miatt sok felesleges áramfejlesztő kapacitás van. Az áramot nem tudják exportálni, de a jelentős áramszükséglettel előállított alumíniumot igen. Amelyet ezért “fagyasztott elektomosságnak” is becéznek. |
Mi történne, ha Nagy-Britannia 20 százalék védővámot vezetne be a portugál borra? Annak ára megemelkedik, de a brit bortermelés is nő, mert eddig a portugál verseny miatt eladhatatlan, rosszabb vagy drágább előállítású borokat is fognak tudni termelni. A brit fogyasztó választhat, hogy megveszi 20 százalékkal drágábban a portugál bort, vagy valamivel olcsóbban a hazai lőrét. (Tisztelet a kivételnek, a jó brit boroknak.)
Ilyenkor azonban a másik állam barátságtalan lépésnek szokta venni a védővámot, így logikus módon Portugália megtorlásul vámot vetne ki a brit posztóra. A portugálok is választhatnak, hogy drágább brit vagy silányabb hazai posztót vesznek. A fogyasztók tehát ezzel mindenütt rosszabbul járnak, az árak nőnek, az összes vásárlásuk, jólétük csökken.
Az állam a bevételek miatt, valamint egyes kevésbé hatékony termelők jól járnak, de nem annyival, mint amennyit a fogyasztók vesztenek. A fogyasztás, a termelés összességében csökken. A két ország végső soron rosszabbul jár, mert olyanok fognak több bort és több gyapjút termelni, akik ezt drágábban, kevésbé hatékonyan tudják tenni. (A Wikipedia szerint egyébként az angol és wales-i borok csak Nagy-Britannia fogyasztásának egy százalékát elégítik ki.)
Ezért hoztak létre a múltban olyan szabadkereskedelmi övezeteket, mint maga az USA vagy az EU, és ezért dolgoztak nemrég újakon, mint a TTIP vagy a TPP. Ha mindenki azt csinálja, amit a leghatékonyabban képes, az az egész országnak vagy államszövetségnek jó, a jólét ezáltal növekszik.
(A komparatív /viszonylagos/ előnyök elmélete szerint egyébként akkor is érdemes a két országnak szakosodnia, ha az egyik mindkét terméket olcsóbban tudja előállítani, de az egyiknél nagyobb az előnye.)
3. Hat és fél millió amerikai jár rosszul?
Az amerikai acéliparban mintegy 140 ezer ember dolgozik, de az acél és az alumínium árának emelkedése miatt becslések szerint 6,5 millióan járhatnak rosszabbul. Nőhet például az autók ára, a konzerveké, söröké, üdítőké. A hatás végiggyűrűzhet az egész gazdaságban, más ágazatok versenyképessége csökkenhet – írtuk a napokban. Nem akárkik mondanak ilyeneket, még Trump egyes tanácsadói is. “Ez az amerikai családokra kivetett adó” – mondta egy kiskereskedelmi szövetség vezetője.
A Trade Partnership Worldwide 2003-as tanulmánya szerint George W. Bush elnök 2002-ben vezetett be 8 és 30 százalék közötti védővámokat az acéltermékekre. Ez után egy kutatás azt állapította meg, hogy ezért mintegy 200 ezer amerikai veszítette el az állását, miközben akkor az egész acéliparban csak 187 500 fő dolgozott. Az acélárak ugyanis elszálltak, az acélt felhasználó amerikai iparágak versenyképessége pedig csökkent.
4. Megtorlásra megtorlás
Ha az amerikai acélipar, alumíniumipar jól is jár, Kínától az EU-ig, Kanadától Dél-Koreáig mások nem, és ezt többnyire válaszlépésekkel készülnek megtorolni. Amit a jenkik megnyernek az acélon, azt elveszíthetik más termékeken a whiskey-től a farmernadrágig, kozmetikai termékektől hajókig és Harley-Davidson motorokig. (Az EU nyilatkozatai alapján 3,5 milliárd dollárnyi amerikai termékre, főleg republikánus választókerületekben előállított márkákra vetnének ki megtorló vámot.) Így végül könnyen lehetséges, hogy az USA cseppet sem lesz jobb helyzetben a végén, mint előtte. Sőt a végén mindenki rosszabbul jár, a gazdaságok lassulnak.
5. A barátait bünteti
Bár a kínai acél– és alumínium-export jelentős, az érintettek nagy része, az EU, Kanada, Dél-Korea az USA katonai-politikai szövetségese. Amint láttuk a portugál bornál, a kölcsönösen kivetett vámok összességében csökkentik az érintett országok jólétét.
|
A kereskedelem nem háború, Trump úr A német N-Tv.de szerint Donald Trump elnök teljesen félreérti a kereskedelem lényegét. Az ő felfogásában az erősebb joga érvényesül, a kereskedelem egy verseny, ahol az egyik fél nyeresége szükségképpen a másik fél vesztesége. Nem lát a kereskedelemben olyat, hogy mindkét fél profitál belőle. Ezért veti el a szabad kereskedelmet és hajlik a protekcionizmusra. “A kereskedelem alternatívája az önellátás” – írják. Nem tartok tehenet az erkélyen és nem rakom össze a saját bútoraimat, nem megyek mezítláb munkába – teszik hozzá. A kereskedelemből általában a vevő és az eladó is profitál. |
Nagy átszervezés folyik. 
