Egy hónappal ez előtt megírtuk, miért is jó az azonnali fizetési rendszer a gazdaság különböző szereplőinek. Krónikásként figyelve az eseményeket láthatjuk, hogy a program minden szereplője végzi a dolgát, azaz „előkészít”.
A Nemzeti Bank inkább szabályozási és üzleti szempontok alapján tárgyal a piaci résztvevőkkel, a Giro Zrt., az elszámolóház a műszaki megvalósítás lehetőségeit kutatja és a potenciális szoftverszállítókkal tárgyal. Ezt egyébként örömmel jelentjük, hiszen azt jelenti, hogy talán győzedelmeskedik az a nézet, hogy nagyságrenddel hatékonyabb egy kipróbált, folyamatosan fejlesztett rendszert a magyar specialitásokhoz igazítva átvenni, mint egy gyökeresen újat alkotni. Meg lehet természetesen csinálni, hiszen szürkeállomány van hozzá, csak kérdéses, megéri-e? Természetesen India és Kína saját rendszert alkotott, de az Egyesült Államok gazdasági szempontokat keményen figyelembe vevő döntéshozói inkább a tapasztalatot választották, mikor a szoftverszállítóval tavaly decemberben szerződést kötöttek a The Clearing House azonnali fizetési rendszerének felállítására. Valószínűsíthetően így nemcsak, hogy alacsonyabb költséggel tudják a rendszert felállítani, de azt olyan szakértők állítják fel, akik már nyolc éve működtetnek hasonló rendszert.
A mi rendszerünk sem lehet rosszabb, mint mondjuk az amerikai
Sok más szempontot is figyelembe kell venni természetesen a döntéshozóknak, de a költség/haszon arány talán a legfontosabbak egyike. Akkor, amikor a számítástechnikai rendszerek valóban szinte minden feladatot képesek biztonságosan megoldani, egy aránylag kis országnak is ugyanolyan funkcionalitással bíró rendszerre van szüksége, mint minden országnak, például az Egyesült Államoknak is.
Az nem lehet vitás, hogy funkcionálisan a magyar pénzforgalmat kiszolgáló azonnali fizetési rendszernek is ugyanazt kell tudnia, mint a nagyobb országokban működő társainak, hiszen a feladat ugyanaz. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az eltérés csak a processzálási kapacitásban és az adattárolási kapacitásban lehetséges, hiszen a processzálási gyorsaság, a biztonság és a funkcionalitási rendszerrel szembeni követelmények ugyanazok. Nem mindegy ugyanakkor, hogy ezt a fejlesztést tizennégyezer bank fizeti meg, vagy száznál alig több!
A konkrét számok is ebbe az irányba mutatnak: a Giro Zrt. Magyarországon 2015-ben, ha a működési rendet figyelembe vesszük, akkor munkanapokra számolva átlagosan az összes rendszerén, együttesen napi 1,3 millió tranzakciót bonyolított le akkor, amikor a brit Faster Payments System, ami a két, Nagy-Britanniában működő fő rendszernek csak az egyike, napi átlagban 15 millió tranzakciót bonyolított le, de a csúcsnapi teljesítménye 2015-ben 17,7 millió tranzakció volt. Nem gondolom, hogy a számok láttán kétségek lehetnek a gazdaságosságot illetően.
Mi vagyunk az úttörők a régióban - használjuk ki!
Mi lehet a megoldás? Mivel a magyar rendszer megalkotói vannak messze legelőrébb az azonnal fizetési rendszer megalkotásában a környező, átlagosan hasonló méretű országok közül, növekvő regionális szerepünket is kihasználva felajánlhatnák a környező országok központi bankjainak azt, hogy a létrejövő magyar szolgáltató ki tudja szolgálni a többi országot is, nekik tehát nem kellene egy ilyen költséges beruházást végrehajtani a magyar befektetőnek pedig a tranzakciós díjakon keresztül a befektetés bőven megtérül. A befektetés kockázatát persze csökkenteni lehet olyan szoftver-partnerrel, aki a kockázatvállalásban partner lehetne.
Miután fizetések lebonyolításáról van szó, felmerül a biztonság kérdése is. Kétségtelen, hogy eredetileg az azonnali fizetési rendszerek egy devizában lebonyolított műveletek végrehajtására jöttek létre. Felmerült természetesen az interoperabilitás iránti igény is, ezt az ISO 20022 szabvány egységes alkalmazása lehetővé teszi. Egymás között a rendszerek a bennük résztvevő bankok által biztosított konverziós szolgáltatáson keresztül kommunikálni tudnak, de vajon egy adott hardveren futó adott szoftver tud-e gyakorlatilag több azonnali fizetési rendszert futtatni?
A válasz egyértelmű igen! A forintban, euróban, koronában, stb. futó elszámolási körök biztonságos partíciója megoldott kérdés, ráadásul előnyként jelentkezik az, hogy az interoperabilitás sokkal könnyebben biztosítható közöttük. Egy ilyen megoldás esetén három – négy Közép-Kelet európai ország összes tranzakciós száma már meg tudja közelíteni egy nagy országét, azaz a rendszer gazdaságosan működtethető!
A fenti javaslat elsősorban a Magyar Nemzeti Bankot, másodsorban pedig a Giro Zrt-t érinti. Abban szinte biztosak vagyunk, hogy ha ezt a stratégiai utat választja az MNB, regionális szerepe, de ezzel együtt európai szerepe is jelentősen nő, kockázatviselő partnert pedig nem lesz nehéz találni.
|
Konferenciát szervezünk - részletek hamarosan! Mit tehet tehát a krónikás? Leírja a fenti és a hozzá hasonló véleményeket és megpróbál abban is közreműködni, hogy minél többen minél többet tudjanak az újról, a korszerűről. Rövidesen a honlapon is megjelenik annak a konferenciának a programja, amelyet a Privátbankár.hu ennek a kérdéskörnek a megvilágítására kíván felhasználni. Miután az előadói kör nemzetközi lesz, a megoldás is nemzetközi lehet, ezért idén először a részvételre meghívottak körét kiterjesztjük a környékbeli országok központi- és kereskedelmi bankjainak képviselőire is. |
Rengeteg a fejlesztési irány
Mai cikkünkben tekintsük még át azt, hogyan fejlődtek funkcionalitásukban az azonnali fizetési rendszerek?
Amikor az első teljes funkcionalitású rendszert (a funkcionalitásról lásd júniusi cikkünket) létrehozták még valóban arra koncentráltak, hogy egy egyszerű átutalás (credit transfer) 15 – 20 másodperc alatt a célszámára érjen és erről minden érintett fél a megfelelő visszaigazolást azonnal megkapja. Volt még olyan rendszer, ahol a gyors létrehozás miatt az ISO 8583 szabványt alkalmazták, de a rendszer mögötti/melletti elszámolás, fizetési rendszer a ma is legtöbb helyen használt ciklikus rendszer volt.
Műveleti oldalon a későbbiek során igény merült fel arra, hogy a beszedési megbízásokat (direct debit) is az azonnali fizetési rendszer hajtsa végre; a szingapúri FAST rendszerben ez a kérdés megoldásra került. Ausztráliában ugyanakkor megfogalmazódott az az igény, hogy ne ciklikus, hanem folyamatos elszámolás legyen a rendszer mögött. Ez a rendszer most van a megvalósítás stádiumában, de ugyanez a követelmény fogalmazódott meg az amerikai rendszer tervezése során is.
Egyes rendszerekben finomítási igények is megjelentek. Így például az, hogy ne a rendszer, hanem a fogadó fél igazolja vissza az átutalás megérkezését. Az már szinte természetes, hogy a tervezett, programozott utalások a rendszer részét képezik, de az egy komolyabb feladat az alkotók részéről, hogy az utalások visszakérésének a lehetőségét is beépítsék a rendszerbe. Ez már valóban egy komolyabb fejlesztés, úgyhogy nem is feltétlenül javasoljuk azt, hogy a magyar rendszer tervezői ezt a funkciót alapszolgáltatásként definiálják. Ugyanígy például a beszedések kezelése is történhet kiegészítő szolgáltatásként; ebben az eseten a rendszer felállítása egyszerűbb, következésképpen olcsóbb.
Nagy lépés az úgynevezett tömeges átutalások egy időben való indítása, ebben az esetben ugyanis arra is szükség van, hogy a rendszer „kicsomagoló” funkcióval is rendelkezzen. Ez a funkcionalitás csak a legújabb rendszerekbe kerül majd be, de nagyon fontos a csoportos beszedési megbízások végrehajtása szempontjából is.
A rendszerek fejlesztői foglalkoznak az ún. multi-currency lehetőség megteremtésével. Ez a megoldás az azonnali fizetési rendszereket alapjaikban változtatnák meg. Ebben az esetben ugyanis nem a rendszerek interoperabilitásán alapulna a különböző devizában működő különálló rendszerek összekapcsolása, hanem maga rendszer processzálna átutalásokat több devizában is.
Szintén komoly kérdés az azonnali fizetési rendszerhez való szolgáltatói kapcsolódás. A kapcsolódás kiépítése nem olcsó megoldás, a brit Faster Payments System-nek például a mai napi csak tíz közvetlen tagja van, csak a köztük való számlamozgásoknál érvényes a húsz másodperces limit. Biztosítani kell ugyanakkor, hogy minden pénzforgalmi szolgáltató ügyfele kihasználhassa a rendszer előnyét. Kezdetben ez úgy történt, hogy a kisebb bankok a tagbankokon keresztül csatlakoztak a rendszerhez, ez két órás tranzakció átfutást garantált.
Közvetlen tag lett ugyanakkor a Raphaels Bank, amelyik elsősorban a pre-paid kártyák területén piacvezető és ebben a szegmensben komoly integrátori tapasztalatokat szerzett. Ezeket a tapasztalatokat kihasználva építette fel azt a rendszert, amely a kis partnerbankoknak kvázi közvetlen csatlakozási lehetőséget ad az azonnali fizetési rendszerhez.
Nem tétlenkedett a brit elszámolóház, a VocaLink sem, mivel 2016-ban beindította a „Payport” szolgáltatást, amivel lehetőséget ad a nem közvetlenül tag pénzforgalmi szolgáltatóknak a Faster Payments rendszerhez való csatlakozásra. A VocaLink odáig ment a rendszer megnyitásában, hogy külföldi bankoknak, pénzforgalmi szolgáltatóknak is biztosítja a lehetőséget – természetesen csak angol fontban egyelőre.
Lesznek még itt nagy újítások
Láthatjuk, hogy még csak tervezési stádiumban van a magyar rendszer, de az előrelépés lehetőségei máris megvannak. A fentieken túl komolyan kell számítani arra is, hogy előbb utóbb a PSD2 adta lehetőségeket kihasználva nagy kereskedelmi cégek is közvetlenül csatlakoznak majd a rendszerhez növelve ezzel is a fizetési forgalom hatékonyságát. Ha mindezt végig gondoljuk láthatjuk, hogy nem csak az induló fintech cégek, hanem a régi nagy vállalkozások is hozhatnak sok újat a pénzforgalmi szolgáltatásokba!
Czímer József
Az azonnali fizetési rendszer folyamatban lévő magyarországi kiépítéséről szóló cikksorozatunk korábbi részei:
Azonnali fizetési forradalom Magyarországon – kinek jó ez?
Pillanatok alatt akarsz pénzt küldeni? Erre mindenképp szükség lesz
Szempillantás alatt megy át a pénz - indul a forradalom Magyarországon
Talán még meg is lehet szokni a boldogságot. 
