|
| A Fuggerei, a Fugger-bankárok jótékonysági intézménye, Augsburg (Wikimedia Commons, "context medien und verlag Augsburg") |
Bár az elesettek, gyengék segítése, segélyezése alapvetően a baloldal értékeihez tartozik, az első állami nyugdíjat 1889-ben Otto von Bismarck, a vaskancellár, egy ízig-vérig konzervatív, nem túl emberbarát politikus nevéhez kötik. Miért csinált ilyet? Mert az akkoriban erőre kapó szocialista mozgalmakat gyengíteni akarta – írta a német Focus.de.
A magyar nyelvű Wikipedia azt írja, „Bismarck felfogása szerint… a legnagyobb veszélyt a szociáldemokrácia jelentette. A szociáldemokrácia veszélyét konkrét szociális reformokon keresztül próbálta elhárítani”. Kifogta a szociáldemokrácia vitorlájából a szelet, kissé hasonlóan ahhoz, ahogy ma Merkel a német SPD vitorlájából azzal, hogy kereszténydemokrata létére sok szempontból meglehetősen szociális és liberális politikát folytat.
27-en tartottak el egy nyugdíjast
Az első nyugdíjkorhatár Bismarck idejében 70 év volt. Legalább 30 évig kellett hozzá járulékot fizetni, csak a bér két százalékát, de a nyugdíj is csak az átlagbér 18 százalékát érte el. (Ma 19 százalék közelében van a német nyugdíjjárulék, a nyugdíj pedig valamivel a bérek 50 százaléka felett.) Így a rendszer olcsónak számított, a GDP egy százalékát sem érte el a nyugdíjkiadás. „Míg ma 1,4 járulékfizető finanszíroz egy nyugdíjast, addig 1895-ben 27 járulékfizető jutott egy nyugdíjasra” – így a Focus.de.
Azután 1916-ban, az Első Világháború kellős közepén Vilmos császár parlamentje (a Reichstag) szavazta meg a korhatár 70-ről 65 évre való leszállítását, amivel egyszeriben megduplázódott a nyugdíjasok száma. Ezt a kort akkor Németországban még tízből csak három dolgozó érte meg, ma tízből nyolc – írta a Die Welt.
Adenauer önző bőkezűsége
Az első évtizedekben azonban a nyugdíj annyira alacsony volt, hogy inkább csak jövedelem-kiegészítésnek volt jó. Áttörést az 1957-es reform hozott, amikor bevezették, hogy a nyugdíjakat az aktív dolgozók (megemelt) befizetéseiből fedezik. Ez alaposan megdobta a nyugdíjakat, amelyek a Második Világháború utáni nyugatnémet gazdasági csoda idején csúnyán lemaradtak a bérektől.
Érdekes módon ezt a nyugdíjreformot is egy jobbközép, kereszténydemokrata politikus, az NSZK híres első kancellárja, a CDU-s Konrad Adenauer vitte keresztül – politikai okokból, egy közelgő választásra készülve, népszerűségének növelése érdekében.
Mindenütt emelik a korhatárt
A német lakosság 2050-ig a prognózisok szerint csökkenni fog, a munkaképes korúak száma várhatóan 20 százalékkal csökken, a 65 év felettiek száma viszont 50 százalékkal növekedhet. Ezért jelenleg a nyugdíjkorhatár emelésén vitatkoznak, egyes szakemberek szerint 70 évre kellene emelni. Korábban a fokozatos 67 évre emelésről döntöttek, ahogy egyébként számos európai országban. (Magyarországon is hasonló történik, lassan 65 évre emelkedik a korhatár, de a nők egy része kedvezményt élvez.)
Bethlen István nyugdíjat ad
Magyarországon az első kötelező társadalombiztosítási törvény még 1891-ben, a Szabadelvű Párt és Szapáry Gyula kormányzása idején keletkezett, és főleg egészségbiztosítással foglalkozott. Azután 1927-ben és 1928-ban a baloldalisággal nehezen vádolható Bethlen István miniszterelnöksége idején foglalták újra fontos törvénybe, az egészségbiztosítás mellett bevezetve a rokkantsági és a nyugdíjbiztosítást is. (Kormányzott az Egységes Párt, hivatalos nevén Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt). Az ekkor bevezetett első nyugdíjkorhatár 65 év volt.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
