Se több, se kevesebb
Az állami költekezéshez vagy emelkedő költségvetési bevételek kellenek, vagy növekszik a hiány, és jön az eladósodás. Kínát az utóbbi veszély kezdte fenyegetni, ezért most már szigorúan vigyázni fognak a hiány mértékére: nem akarják, hogy meghaladja a GDP 3 százalékát. Ez alá sem akarnak egyelőre menni, hisz tavaly a gazdaság bővülésének csökkenését nem kis részben állami beruházásokkal állították meg, és most már szeretnék, ha a magánberuházások is felpörögnének, nem kis részben a PPP (public-private partnership, azaz az állami és a magánszektor együttműködése) révén.
Szépen növekedtek
Az előzetes számítások szerint a tavalyi deficit 3,8 százalék lett, bár ez elvileg szépíthető azáltal, hogy a szabályok szerint a stabilitási alapokban felhalmozott pénz felhasználása beszámítható a költségvetési adatokba, és így kihozható a 3 százalék. A kínai gazdaság végül 6,7 százalékkal nőtt tavaly az állami beruházásoknak és az erős banki hitelezésnek köszönhetően. Ez ugyan 26 év alatt a legalacsonyabb adat, de Kína már viszonylag magas szinten van, így egész mást jelent ez a szám, mint egy alacsonyabb bázis esetében, például Indiában. A jelenlegi világgazdasági körülmények és Kína elért fejlettsége mellett a 6,7 százalék igen szép eredmény.
Még sokáig bővülnek, de az égig nem lehet nőni
A Reuters által megkérdezett források szerint az idei évre 6,5 százalék a várható növekedés, ami még mindig kedvező, hisz ezzel az ország gazdasága sokkal gyorsabban bővül, mint a fejlett gazdaságok. Így ha az ütem nem csökken le nagyon a továbbiakban, Kína óhatatlanul a legnagyobb gazdaság lesz, megelőzve Amerikát. Miután a lakosságszám négyszeres, ezért ekkor az egy főre jutó kínai GDP még mindig csak a negyede lesz az amerikainak, igaz, ha vásárlóerő-paritáson számolunk, inkább a harmada, esetleg 40 százaléka. Egy idő után pedig óhatatlanul le fog lassulni a növekedés, hisz az nehezen elképzelhető, hogy az 1,4 milliárdos Kína életszínvonala belátható időn belül utolérje, netán meg is haladja Amerikáét.
Kerülik a lufit
A kormány továbbra is támogatja a magánbefektetések bővülését, de a tavalyi példák alapján szeretnék elkerülni, hogy a tőkebeáramlás ingatlanbuborékhoz vagy tőzsdei lufikhoz vezessen, vagy hogy életképtelen cégeket próbáljanak belőle lábon tartani. A tőzsdétől már nem kell félni, ott a lufi kipukkadt, a piac egy méretes esés után stabilizálódott. Ugyanakkor a bankok hitelezésére is szeretnének odafigyelni, nehogy túl nagyra hízzon az összes adósság.
Gátat szabni az eladósodásnak
Az UBS elemzői szerint Kína teljes adósságállományának a GDP-hez mért aránya két éven belül meghaladhatja a 300 százalékot, miközben 254 százalék volt 2015-ben és 277 százalék tavaly. Ennek persze jelentős része magán, vagyis banki adósság, az állam adóssága tavalyelőtt 62, tavaly 68 százalék volt, míg a vállalati adósság 153, illetve 164 százalékot tett ki az elmúlt két évben. A növekedés ütemét mindenesetre szeretnék erősen korlátozni, ezért szigorúbb monetáris politikát alkalmaznak: a központi bank megemelte a bankok középtávra elhelyezett pénzeire nyújtott kamatot.
A bankok tavaly 12,65 ezermilliárd jüan hitelt nyújtottak (durván kétezer milliárd dollár, forintban kifejezhetetlen szám, le kéne vágnunk két nullát, vagy bevezetni az eurót, a szerk.). Ennek 39 százaléka volt ingatlanra felvett hitel, ami jól fel is hajtotta az ingatlanpiaci árakat, bár az utóbbi hónapokban mintha valamelyest konszolidálódna a piac. Idén a hiteligény elsősorban az infrastrukturális beruházásoknál fog ahol a PPP konstrukciók egyre nagyobb szerepet kapnak.
Aláírták a német-francia tankprogram előszerződését. 
