– Mi történt az utóbbi időben a Platina Pí Alap életében?
– A legfontosabb, hogy a mérete folyamatosan nő. Viszonylag jó a „track recordja”, a visszatekintő hozama, az „A” sorozat az elmúlt öt évben mintegy 22 százalékos éves hozamot ért el éves szinten, ebben az évben is körülbelül 17-18 százalékon áll. Úgy tűnik, a növekvő méret még nem okozott túlságosan nagy problémát a hozamokban. Persze komoly hatással van az alapra, hogy ennyire leestek a kockázatmentes hozamok, azaz az állampapírhozam és a bankbetétek kamata.
– Nyilván főleg ez okozza az alap méretének növekedését.
– Igen, de a betétekből kiáramló pénzek nem általában abszolút hozamú alapokba mennek, hanem olyanokba, amelyek jól teljesítettek. Olyan alapba, amely nem szerepelt jól, nem áramlik túl sok tőke, hacsak egy bank nem fekszik rá nagyon az értékesítésére.
Én akkor vagyok a Platina Pí-vel elégedett, ha elfogadható szórás, azaz kockázat mellett az állampapír-piaci hozamokat 500 bázisponttal megveri. (Azaz öt százalékponttal – a szerk.) Két éve, 2010. január elején, amikor tíz százalék volt az egy éves állampapírhozam, akkor ez 15 százalékot jelentett. Most, amikor három százalékhoz közelít az egy éves állampapír hozama, ez nyolc százalék hozamot jelent. A relatív többlethozam ugyanannyi (sőt arányosan jóval nagyobb), az abszolút hozamszám azonban jóval kisebb.
– Miért pont öt százalékpont a cél az állampapírok felett, és miért nem például tíz?
– Ennél magasabb hozam ilyen kockázati szint mellett tartósan, csak nagyon pici valószínűséggel érhető el. Jóval magasabb kockázatú pozíciókat kellene belerakni az alapba nagy mennyiségben, ami nagyon megnövelné az alap szórását. Ez számomra nem vonzó. Érdekes módon nem az ügyféligények miatt alakult így a Pí befektetési politikája, hanem a saját személyes komfortom miatt (ami a jó hozam szükséges, de sajnos nem elégséges feltétele) – más kérdés, hogy sok befektető kedveli ezt a kombinációt.
– Tehát akkor sem nyugtalankodna, ha a saját pénze is benne lenne?
– Mint ahogy benne is van, és jól érzem magam emellett a kockázati szint mellett. Hiába lenne az aktuális divat a napi ötszázalékos hozamingadozás, a befektetőknek más alapot kellene keresniük. A portfóliókezelőnek akkor van esélye az eredményességre, ha jól érzi magát a bőrében.
– Változott az alap stratégiája az utóbbi időben?
– Az alap stratégiája nem változott, mert a stratégia az, hogy bármit csinálhat. Részvény, kötvény, deviza, árupiac, long, short, és az alap élt is ezzel a széles eszköztárral. Az elmúlt egy év olyan szempontból nagyon érdekes volt, hogy a pozíciók nagy száma volt sikeres. Ez nem gyakori jelenség. Sok pici pozíció volt, de végül 80-90 százaléka nyerő lett.
– Mely pozíció lett végül veszteséges?
– Nem sok ilyen volt, talán a dél-afrikai rand, amelyet longoltam.
– Például mely pozíciók voltak sikeresek?
– Először Apple short, hatszáz dollár feletti szintről, majd Apple long, négyszázvalahány dollárról. Az év elején arany short, később arany long. A Tesla short és annak a bezárása. A magyar állampapírok longolása kétszer. (A long üzlet emelkedésre számító vételi pozíciót, a short esésre játszó eladási pozíciót jelent – a szerk.)
Majd az amerikai tíz éves állampapírok shortolása és longolása felváltva, most éppen shortolása, amelyik jelenleg nyerőben van. Vállalati kötvények mint tartós befektetések, azok még mindig megvannak. Tavaly év végén vételi opció vásárlása az S&P 500 indexre. Török líra-longok, forintos játékok, opciókiírások a forintra, tehát rengeteg tranzakció. De ezek mind csak az alap néhány százalékát tették ki. Azért is kicsi az alap volatilitása, mert picik a pozíciók és a pozíciók összessége közel piacsemleges.
– Opciós ügyletekről ritkán hallani Magyarországon, legalábbis a hazai alapoknál, nincs is nálunk működő nyilvános piacuk.
– Nagyon szeretem az opciókat, ellentétben a stop loss-üzletekkel, amelyek gyakran kidobnak (kidobnának) a pozícióból. Az opcióval a stop losshoz hasonlóan limitált a veszteség, de nem záródik le a pozíció kisebb árfolyam-ingadozás esetén.
– Sok szó esett mostanában arról, hogy az alacsony kamatok miatt a befektetők kimennek a bankbetétekből és alternatívákat keresnek, például pénzpiaci alapokba mennek, de lehet, hogy onnan is tovább fognak állni. Hová mehetnek még, hol alakulhatnak ki lufik? Rengeteg helyen látni például forex (FX), azaz devizaspekulációs cégek hirdetéseit, ez lehet egy következő csapásirány? Vagy az ingatlanpiac?
– Az ingatlanpiac nagyon jó alternatíva alacsony kamatkörnyezetben, szerintem lesz pozitív hatása rá a kamatnak mindenképp. Egyrészt az ingatlan-bérbeadás jövedelme nem mindegy, hogy egy tízszázalékos vagy egy háromszázalékos állampapírhozamhoz viszonyul. Másrészt az ingatlanfinanszírozás is sokkal, de sokkal olcsóbb lett. És persze Magyarországon nagyon-nagyon messze vagyunk attól, hogy az ingatlanpiacon buborék legyen…
A lakossági ingatlanpiac ugyanakkor nagyon speciális terület: minden ház, lakás egy külön történet. A javuló környezet ennek megfelelően nagyon eltérően érintheti a különféle ingatlanokat. Például a lassan elöregedő, elnéptelenedő falvakat nem valószínű, hogy komolyabban megérinti.
---- Hány százalék bukja el mindenét? ----Ami az FX-et és hasonló szuperkockázatos dolgokat illeti, azoknak az embereknek, akik nagyon el akarják bukni az összes pénzüket, ez sikerülni is fog, a jövőben ugyanúgy, mint a múltban. Volt egy blogbejegyzésem korábban, amely szerint Amerikában ezeknél az FX-cégeknél közzé kell tenni, hogy az ügyfeleik mekkora hányada volt veszteséges.
– Talán 80?
– Olyan 70-80 százalék, az ügyfelek nagy része az első évben el is bukja mindenét. De jönnek az újak, jönnek az újak, jönnek az újak. Nem hiszem, hogy a magyarországi ügyfelek sokkal okosabbak lennének, vagy sokkal jobban kezelnék a kockázatokat, mint az amerikaiak. Ha én a húsz éves tapasztalatommal a hátam mögött hasonló ötvenszeres tőkeáttétellel működnék, mint ők, akkor én is gyorsan elveszíteném mindenemet.
– Ki nyeri meg azt, amit ők elveszítenek? Talán a velük saját számlára üzletelő brókercégek?
– Nem, ezek nagyon kompetitív piacok. Ha a Platina Pí berakja a tőkéje tíz százalékát egy devizapozíció mögé, és keres öt százalékot, az 0,5 százalékkal növeli az alap tőkéjét. Egy 40 milliárdos alapnál ez 200 millió forint. Ez még vállalható kockázat. De lehet, hogy a másik oldalon ugyanakkor 41 kisbefektető bukja el az összes pénzét.
– Akkor a kisbefektetők buknak, a profik pedig nyernek?
– Rövid távon egyáltalán nem biztos. Hosszú távon bízhatunk abban, hogy azok az emberek, akik egymással versenyezve napi 8-10 órában végeznek egy tevékenységet, azok jobban fogják csinálni, mint akik naponta fél órát fordítanak erre. Aki napi öt órát kungfut gyakorol tíz éven keresztül, az biztosan jobban fogja csinálni, mint aki ötnaponta három percig csinálja. Lehetnek persze különleges tehetségek, de ezek kivételek. Ez is egy szakma. A tevékenységgel eltöltött idő, az edzés és az eredmények között van összefüggés, de persze csak hosszú távon.
– Olvastam egy kutatásról, amely tehetséges híres emberek életét vizsgálta, mint zeneszerzők és tudósok, és az volt az eredmény, hogy mintegy tízezer óra gyakorlás után lettek sikeresek.
– Úgy gondolom, hogy aki megtalálja a saját útját, annak napi nyolc vagy tíz óra gyakorlás nem elviselhetetlen gyötrődés, hanem egész napos szórakozás. Így persze könnyebb a dolgot elviselni. Ugyanakkor mindenkiben van egy kisördög, amely azt mondja, hogy ne dolgozzunk, nagyon kevés munkával próbáljunk meg pénzt keresni, de a világ szerintem nem így működik, ezek hamis illúziók.
– Visszakanyarodva a jelenlegi helyzethez, meddig maradhat a jelenlegi alacsony kamatszint?
– Tavaly ősszel még az ötszázalékos kamatszint is nagyon alacsonynak tűnt. A nemzetközi folyamatok megágyaztak ennek a kamatcsökkenésnek, de azt gondolom, hogy az MNB jól tette, hogy kihasználta ezt a lehetőséget. Korábban azt gondoltam, hogy negatív reálkamatok lesznek, de a dezinfláció miatt ez nem következett be.
A nemzetközi kamatok várhatóan inkább enyhén felfelé fognak menni középtávon, ha a világgazdaságban beindul a növekedés, és most rövid távon erre látok esélyt. Ez olyan helyzetbe hozza majd az MNB vezetését, hogy azt kell eldöntenie, milyen gyenge forintot tud tolerálni. Az erre a kérdésre adott válasz nagymértékben függ a devizahitel-adósok helyzetétől, attól, hogy társadalmilag, gazdaságilag ez mennyire lesz probléma. Ha az marad, az az MNB mozgásterét is csökkenti.
Ha kevésbé lesz jelentős a probléma, ha a devizakockázatoktól meg tud szabadulni a gazdaság, akkor az MNB is kevésbé kell tekintettel legyen a forint árfolyamára. Ez pedig a kamatpolitikát is közvetlenül befolyásolja. Nem mondom, hogy gyenge forintra van szükség, de a gyenge forint is lehet egy gazdaságösztönző tényező.
Az alacsony kamat egyébként szerintem nagyon nagy változásokat okoz majd a hazai megtakarítási piacokon, erősíti majd a fluktuációt. Nagy kérdés, hogy a lakosság, amelynek egy része még nem is szembesült vele, hogyan éli majd meg a kamat ekkora esését. Sokkal tudatosabb viselkedésre lesz szükség a kisbefektetők részéről, cselekvésösztönző és gondolkodásösztönző lesz ez a helyzet.
– A magyar részvényekről, BUX-ról, OTP-ről, Mol-ról mit gondol?
– Azt nem értem, hogy emberek miért spekulálnak Mol-ra. A Lex Mol óta az egy értékelhetetlen részvény, ott a menedzsment, aki világosan mindenki értésére adta, hogy ha egy nagybefektető meg akarja venni a Molt, akkor azt minden eszközzel elkergetik. Ezt hatpárti konszenzussal meg is szavazták a parlamentben.---- Mi a helyzet az OTP-vel? ----
Tehát nem engedik tőzsdei papírként funkcionálni. A tőzsdén azért vesznek részvényt az emberek, hogy drágábban eladják. Ehhez sokszor az kell, hogy jöjjön egy nagybefektető, felvásárló. Itt nem jöhet. Megértettem a politika üzenetét, tudomásul vettem, s onnantól nem érdekel a részvény.
– OTP?
– Az OTP sokkal érdekesebb, de a helyzet képlékenysége miatt a részvényei most nekem túl bonyolultak. Az OTP devizakötvényei sokkal érdekesebbek voltak. Az OTP-részvényről a fontos szabályokban naponta változó környezetben nagyon nehéz megmondani, hogy olcsó vagy drága. Nekem a szabályozásra nincs hatásom és nem tudom, most éppen mit találnak ki a politikusok. A különböző törvénymódosításokra spekulálni pedig nem az én kenyerem.
Ha a kötvényeket vesszük, ott csak egy egyszerű kérdésre kell felelni: csődbe fog-e menni a kibocsátó vagy sem? Ha nem megy csődbe, akkor ugyanis fizetni fognak a kötvények. Az előbbi kérdésre én azt a választ adtam, hogy nem fog csődbe menni, ennek megfelelően meg is vannak a mai napig a kötvények. Vagy legalábbis egy részük...
– A forinttal kapcsolatban mi a konklúzió? Olcsó vagy drága?
– Nekem lényegében semleges a véleményem jelen pillanatban, és nincs is rá jelentős pozícióm. A forintkamat drasztikusan leesett és tudom, hogy emiatt nagyon sokan shortolják a forintot, ami egyébként egyben erősíti is azt. A kamatkülönbség egy fontos láb, tartóoszlop az adott deviza életében, talán éppen a legfontosabb, de a devizákat inkább hasonlítanám egy százlábúhoz, vannak még ott további lábak, amelyeknek szintén nagyon fontos szerepük van.
– Kijött nemrég egy nagyon jó hazai növekedési adat. Mennyire lesz ez tartós?
– Azt gondoljuk, hogy Magyarországon most már lesz növekedés, a kamatok csökkentése igenis gazdaságélénkítő hatású. Az MNB hitelprogramja az eltűnő transzmissziós mechanizmust áttörte. (A transzmissziós mechanizmus az, amelynek során a jegybank intézkedései utat találnak a gazdasági szereplőkhöz – a szerk.)
Az alacsony kamat olyan, ha nem működik ez a mechanizmus, mint a szocializmusban a banán. Olcsó, de nem lehet kapni, csak egy darab van mutatóban a kirakatban. Ahhoz, hogy az alacsony kamat kifejthesse hatását, fel kellett élénkíteni a hitelezést.
– A növekedés zömmel pár autógyárnak köszönhető, nem lehet, hogy a növekedés szelektív marad? Eljut a növekedés például Szabolcsba?
– Egyrészt valamennyire az építőiparnak is volt szerepe. Másrészt itt vannak az EU több százmilliárdos földalapú támogatásai is, az agráriparban előbb-utóbb megjelennek a beruházások. A földstruktúra nagyjából kialakult, a földművesek belekezdenek a vertikális integráció kiépítésébe, megcsinálják például a szárítót, a géppark már kezd egész jó lenni. Beruháznak azért is, mert a bankban egyébként már nem kapnak szinte semmit sem a pénzükért. Azt gondolom, hogy ha nem is lesz őrült nagy növekedés, de elindulunk.
– Olvastam egy amerikai cikket arról, milyen 14 jele van annak, hogy nagy részvénypiaci összeomlás jön, 14 csodás grafikonnal. Így van ez?
– Én 2009 óta folyamatosan azt hallom, hogy mikor és miért fog összeomlani a részvénypiac. Kis medve kicsit, nagy medve nagyot csinál…, egy összeomló részvénypiac után ne gondoljuk, hogy csak tíz százalékkal fognak visszamenni az árak. Akik 2009 óta végig shortolták a piacot, nagyon sok pénzt elbuktak.
A nulla kamatok új megvilágításba helyezték a részvénypiacot. A jelenlegi átlagos amerikai vállalati nyereség az árfolyam hat százalékát teszi ki, a hosszú amerikai kötvények hozama ennél jóval alacsonyabb. Persze nem annyira a részvényekben van a buborék, hanem a kötvényekben. Más kérdés, hogy ha a kötvényhozamok felmennek, az a részvények árazását is más megvilágításba helyezi, de a kötvénypiacon sokkal inkább van buborék.
Nem vagyok túl erősen long a piacon, de shortban sem vagyok, bármelyik forgatókönyvet, az esést és az emelkedést is el tudom képzelni. Egyes részvényeket tartok alul- vagy felülértékeltnek, de a teljes piacot nem.
– Ha a részvények alapvetően helyesen vannak értékelve, akkor a tapírnak csúfolt „tapering”, a Fed tervezett likviditás-bővítést csökkentő lépése nem is kellene, annyira befolyásolja a piacokat?
– A Fed várhatóan akkor kezd majd a likviditás visszafogásába, ha a gazdaság növekedése megfelelő. Így az lesz majd a nagy kérdés, hogy az emelkedő profitok pozitív hatása vagy az emelkedő kamatok negatív hatása lesz az erősebb. Biztos lesz ijedtség, ha jön a tapír, de nem tudom, melyik lesz az erősebb.
– Ha már állatoknál tartunk, hallottam, hogy mostanában bivalytenyésztéssel is foglalkozik. Miért pont bivalyok, és miért nem szürkemarha, vagy mangalica, vagy például strucc…?
– Jó a kérdés, de mégsem jó, mert bivaly és szürkemarha és mangalica, sőt szamár és rackajuh is egyszerre. Olyan, mint egy kis állatkert.
– Ez csak hobbi?
– Igen, van egy kis farmom Zalában, és nagyon élvezem.
– Jobban, mint a tőzsdézést?
– Nem, a tőzsde az egy örök szerelem marad. Messze állnak egymástól, de jól kiegészítik egymást.
(Az alapkezelővel készített tavalyi interjú itt olvasható.)