Ha a nyugdíjadra gondolsz, erre ügyelsz a befektetésnél

Privátbankár (P).: Mennyire jellemző Magyarországon, hogy a magánszemélyek részvényekbe fektessenek, és hogy néz ez ki külföldön?

Hajósi Péter, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója (H. P., a képen balra): Magyarországon sajnos sokkal kevésbé, mint külföldön, KSH-adatok alapján csak a lakossági megtakarítások 1,6 százaléka van részvényben, ami nagyon alacsony. Ez más források szerint Németországban 10,7 százalék, az USA-ban 26,1.

A magyar adatnak jóval magasabbnak kéne lennie. Vannak ugyanis különböző módszerek, amelyek alapján meghatározható, hogy mennyi részvényt kéne valakinek tartania, például életkortól, foglalkozástól, kockázatvállalási hajlandóságtól vagy más jellemzőktől függően. Bármelyiket is használnám, biztos, hogy magasabb szám jönne ki ennél.

P.: Eszerint egy harminc év körüli, valamivel a hazai átlag felett kereső alkalmazottnak a megtakarítása hány százalékát lenne tanácsos részvényben tartania?

H. P.: Ha nem rövid távú spekulációban, hanem hosszú távú megtakarításokban gondolkodunk, akkor szerintem egy 30 éves, jól kereső megtakarító 50-60 százaléknyi részvényt is tarthat akár. Rosszabb időszakokban esetleg lemehet 30-40 százalékra, de sokkal lejjebb inkább nem kellene.

P.: Azután az életkorral ezt az arányt csökkenteni javasolják. Egy ötvenévesnél ugyanezek a számok hogy néznek ki?

H. P.: Ő közelebb van a nyugdíjához, de neki is van átlagosan 15 éve hátra a nyugdíjig, így azt gondolom, hogy 20-30 százalékot még ő is tarthat. Mindig sávot mondok, amin belül a piaci helyzettől függően lehet változtatni, de részvényt tartani a portfólióban mindenképpen ajánlott. A részvények azok, amelyek átlag feletti hozamot tudnak biztosítani. Aki a gazdasági növekedésből profitálni akar, a részvény rá a megoldás.

P.: Mit mutatnak a statisztikák a részvények hozamáról?

H. P.: Átlagosan 5-6 százalékponttal többet szoktak hozni hosszú távon, mint a kötvények. Sok év alatt, kamatos kamattal ez már igen jelentős összeg lehet. (Tíz év alatt például évi öt százalék kamatos kamattal 63 százalékot, húsz év alatt mintegy 165 százalékot hoz – a szerk.)

P.: Az említett adat a közvetlen részvénybefektetés volt, de alapokon, biztosításokon, nyugdíjpénztárakon keresztül még több részvény van a lakosságnál?

Varga-Balázs Attila, a Budapesti Értéktőzsde üzletfejlesztésért felelős igazgatója (V. B. A., a képen jobbra): Valóban, ez csak a közvetlen részvénybefektetés. Most 48 ezer milliárd forint a lakosság pénzügyi vagyona, ebből 1,6 százalék a tőzsdei részvények aránya, ez nagyon alacsony. Egyéb zárt körű részvénytársaságokban, üzletrészekben egyébként jóval magasabb értéket tartanak.

Ennek a 1,6 százaléknak, mintegy 780 milliárd forintnak egyébként közel háromnegyede lehet magyar részvény. Ehhez jön mintegy 1700 milliárd forint, ami a statisztikák alapján befektetési alapokban, biztosításokban, pénztárakban lehet. Tehát a lakosságnál levő részvények értéke 2500 milliárd forint, ennek 30 százaléka közvetlen, a többi közvetett tulajdon. Ez a megtakarítások 5,2 százaléka.

A közvetett részvénytulajdonban egyébként megfordul az arány, a befektetési alapokban csak durván húsz százalék a magyar részvények részesedése, a többi külföldi értékpapír.

H. P.: De a közvetett tulajdonnal együtt is biztos, hogy nagyon kevés a magyar lakosságnál levő részvények értéke.

P.: Miért rossz ez a vállalatok oldaláról? Általában jó lenne, ha a lakosság venne részvényeket, mert könnyebben tudnának tőzsdén tőkét bevonni, de most az alacsony kamatok világában ez mintha kevésbé lenne probléma.

V. B. A.: A vállalatoknak is probléma lehet, mert vagy saját forrásból, vagy hitelből tudják magukat finanszírozni, és mindkettőre szükségük van.

H. P.: Egy adott szinten túl nem lehet az idegen források arányát növelni, kell a saját tőke is, hogy egészséges legyen a tőkeszerkezet. Egy idő után nem tud több hitelt felvenni a vállalat, ha az idegen tőke-saját tőke aránya felborul. Erre a problémára a részvénykibocsátás jó megoldás.

P.: Ezen kívül a részvényből származó tőkét nem kell rendszeresen törleszteni, mint a hitelt vagy kötvényt.

V. B. A.: Valóban. A részvénybefektetők kockázatközösséget vállalnak a cég életével, a kötvénynél pedig nem. A kötvénytörlesztés rossz környezetben gondokat okozhat a vállalatnak.

P.: Ha a lakosság több magyar részvényt venne, felmennének a részvényárak?

V. B. A.: Ez is egy áru, a kereslet-kínálat határozza meg a részvényárakat,  tehát ha több vevő van, az emelheti az árfolyamokat, amennyiben nincs több kibocsátás. Ha pedig jönnek IPO-k, azaz kibocsátások, akkor nem egyértelmű, akkor a kettőnek a viszonya számít.

P.: A kisbefektetők szempontjából, külföldi, vagy magyar részvényeket érdemes venni, illetve milyen arányban?

H. P.: Azt szoktuk javasolni, hogy minél messzebb van valaki a részvénypiactól, minél kevesebb ideje van vele foglalkozni, annál inkább érdemes diverzifikáltan részvényekbe fektetni. Vagyis alapokon, nyugdíjpénztárakon, ETF-eken keresztül egész részvénykosarat venni.

A részvény, még ha hosszú távra is vesszük, állandó figyelmet igényel. Az alapkezelők, nyugdíjpénztárak pont ebben jók, ebben segítenek, hogy menedzselt formában, szakértői háttérrel kínálnak részvénykitettséget.

V. B. A.: Mi azt szeretnénk, ha a magyar lakosság minél nagyobb részben a magyar vállalatokat finanszírozná. A fogyasztási szerkezetük is olyan, hogy kiadásaik zöme forintban van, ez is inkább a forintos megtakarítások mellett szól. Ezért a kétharmad magyar, egyharmad külföldi részvénybefektetés egészségesnek tűnik.

H. P.: Magyarországon élünk, a magyar gazdaságtól függ a munkahelyünk, a megélhetésünk, de mivel a diverzifikáció a cél, a külföldi befektetéseknek is teret kell adni. Konkrét számot nem mondanék, de az biztos, hogy meg kell találni az egészséges arányt a kettő között. Csak magyar részvényt vásárolni biztosan nem szerencsés, érdemes földrajzilag is diverzifikálni.

P.: A lakosság részvényvásárlási kedve mennyire függ attól, hogy van-e éppen új bevezetés, azaz IPO, illetve mennyire mentek fel a részvényárfolyamok?

H. P.: Sajnos azt látjuk, hogy eléggé prociklikus a kisbefektetők hozzáállása, akkor vesznek, amikor sokat mentek fel a részvények, és akkor adnak el, amikor lefelé tart a piac. Miközben hosszú távra koncentrálva pont fordítva kellene lennie.

Az IPO-k kampányszerűen segítenek, amikor ilyen van, akkor mindig meglódul az érdeklődés, a kereslet. Az IPO-k egyfajta edukációs szerepet is be tudnak tölteni, felhívják a figyelmet, hogy a kamatozó eszközökön túl is vannak lehetőségek.

V. B. A.: Mi is azt látjuk, hogy akkor kezdenek el vásárolni, amikor jó a visszatekintő hozam, de ez nemcsak a részvényre, hanem bármely más eszközre is érvényes. Általában túl későn szállnak be a pozíciókba.

Ha lennének olyan részvénykibocsátások, ahol kedvező, diszkont árazás lenne, akkor valószínűleg jobban vásárolnának. Az utóbbi időben olyan tranzakciók voltak, ahol az árszint nem volt annyira alacsony, hogy a kisbefektetők maguktól megrohamozzák. A privatizációs hullámban voltak olyan tranzakciók utoljára, amelyeket nem nagyon kellett eladni, eladták magukat, az alacsony ár miatt még sorban is álltak értük az emberek.

H. P.: Az egy nagyon más helyzet volt régen, akkor az állam mindenképpen pénzhez akart jutni. Ma már független gazdasági társaságok, amikor megfelelőnek érzik a piaci helyzetet és az árfolyamot, tőzsdére lépnek, és ilyenkor az árazás nem biztos, hogy annyira kedvező. De azért szokták különböző akciókkal is segíteni az értékesítést. Az adókedvezmény is sokat jelenthet, amit a tbsz-számlával el lehet érni.

A tbsz egyébként az IPO-któl függetlenül is nagyon kedvező konstrukció, gyakorlatilag adómentesen lehet vele tőzsdézni, magyar és külföldi részvényeket is lehet venni rá. A magyar lakosság ezzel eléggé jó helyzetben van. A tbsz-számla is betölt egyfajta edukációs szerepet, mert arra ösztönzi a befektetőt, hogy legalább öt évig tartsa a részvényt.

V. B. A.: Azt szoktam mondani, hogy a tbsz egy ingyen opció. Ha megnyitottam, és nem tudom öt évig tartani, akkor legfeljebb kifizetem az adókat, amiket egyébként is kellene, nincs veszteni valóm, nincs büntetés. A nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) szintén hasonlóan adómentes, ugyanakkor vannak különbségek, például rendszerint jóval hosszabb távú, nyugdíjig szól.

P.: Hány tőzsdei bevezetés várható az idén Budapesten?

V. B. A.: Egyrészt van egy új Xtend-piacunk, amelyre várhatóan az idén, talán ősszel megérkeznek az első fecskék. A fő piacunkon pedig talán két olyan tranzakció körvonalazódik, amire azt mondhatjuk, hogy az lenne a meglepetés, ha nem jönne létre. Az egyik várhatóan egy új, zöldmezős SZIT-cég (szabályozott ingatlanbefektetési társaság) lesz majd. De ezeken kívül is folytatunk tárgyalásokat jelöltekkel.

P.: Amilyen fellendülés van a hazai lakáspiacon, akár jóval több ingatlancég is lehetne a tőzsdén.

V. B. A.: Néhány cég a tőzsdén levők közül jelezte, hogy átalakul SZIT-té, az Appeninn, a BIF és a Graphisoft Park. A jogszabály egyébként csak nemrég változott és teszi ezt lehetővé, nyilván sokan még dolgoznak rajta, előkészítenek, figyelik a többieket.

P.: Más, a részvényekhez kapcsolódó termékeket, mint certifikátok, határidős kereskedés, hogyan lehet fejleszteni?

V. B. A.: A certifikátok aktív kibocsátója az Erste-csoport, melynek saját döntése a termékfejlesztés, mostanában főleg külföldi részvényekre bocsátott ki új értékpapírt. A határidős indexek terén másfél éve volt egy fejlesztésünk, árjegyzőkkel szerződtünk a decemberi BUX-lejáratoknál, aminek komoly hatása volt a kereskedésre. Ennek nyomán majdnem duplázódott ezen termék forgalma.

P.: Ez növeli a részvényforgalmat?

V. B. A.: Igen, az árjegyzők az indexpiacon lefedezik magukat részvényvásárlással. A határidős részvényeknél is a brókercégek, akikkel az ügyfél jellemzően köt, fedeznek, tehát a határidős üzleteknek van egy komoly részvénypiaci lába.

P.: A vállalati kötvényeket miért nem használják mostanában, vagy csak alig?

V. B. A.: A vállalatok most el vannak kényeztetve az alacsony banki kamatokkal, kevéssé éri meg nekik ilyet kibocsátani. Egyébként is alacsony ezek ismertsége körükben, még ha el is jutnak oda, hogy tőkepiaci finanszírozás, akkor is először a részvénykibocsátásra gondolnak.

P.: A magas kamatozású lakossági állampapírok is nyilván erős konkurenciát jelentenek.

V. B. A.: Igen, főleg az elmúlt pár évben, minden területen, legyen szó befektetési alapokról vagy közvetlen részvényvásárlásról, erős volt a kiszorítási hatás. Nehéz azt mondani a befektetőknek, hogy vegyél részvényt, kockáztass, hogy hozamot érj el, ilyen magasan tartott állampapír-kamatok mellett.

P.: Milyen a kapcsolat az alapkezelők és a hazai részvénykibocsátók között?

H. P.: Mi azt látjuk, hogy jó a kapcsolat, sőt kiváló. Örülnek, ha érdeklődünk a cégek iránt, konferenciákat, gyárlátogatásokat szerveznek. Ha ismerjük őket, értjük a működésüket, mi, intézményi befektetők, akkor ez jól jöhet egy későbbi részvénykibocsátás során. A befektetői kapcsolattartást egyébként lehet tanulni, vannak erre kiváló oktatóanyagok.

V. B. A.: Nagyon fontos, hogy ne csak írott anyagokból, vagy a befektetői kapcsolattartókon keresztül ismerjék a cégeket, hanem személyesen megismerjék a menedzsmentet is.

P.: A kisbefektetőket milyen oktatásokkal, információs anyagokkal tudják segíteni?

V. B. A.: Több ilyen kezdeményezésünk van, az egyik a BÉT Akadémia, amely kisbefektetőknek tematikus oktatássorozat, piaci szereplők részvételével. Másrészt létrehoztunk egy új intézményt, a Budapest Institute of Banking (BIB) a vállalatok, intézmények számára tart fizetős oktatást, de a magánszemélyek sincsenek kizárva. (Erről korábban itt írtunk – a szerk.)

Emellett szervezünk tőzsdejátékokat, ahol a lakosság vállalkozó kedvű része meg tudja ízlelni a tőzsdei kereskedést. Stratégiai szövetségben vagyunk az MNB mellett működő Pénziránytű Alapítvánnyal is, amely például középiskolások számára tart versenyeket, programokat.