Durvul az agrárválság: már a túlélés a tét a gabona- és a tejtermelésben

A tojástermelőket leszámítva az állattartók, a növénytermesztők egyszerre kerültek válságos helyzetbe. Az élelmiszergazdaságot ugyanis a fegyveres konfliktusok, a kereskedelmi- és vámháborúk, valamint a piaci, gazdasági krízis olyan tervezhetetlenné tették, amit nehéz túlélni. Koncz Máté, a MOSZ elnöke ezt bocsátotta előre a szövetség – idei agrárkilátásokat értékelő – e heti sajtórendezvényén.

“Ha reggel ránézünk a tőzsdékre, nem tudhatjuk, mi lesz délután” – szemléltette a piacok kiszámíthatatlanságát az elnök. Ezt okozta legutóbb Irán amerikai-izraeli lerohanása.

Ha egyik napról a másikra lezárnak határokat (vagy olyan fontos kereskedelmi útvonalakat, mint a Hormuzi-szoros), nemcsak az olajkereskedelem áll le, a termelők se tudják értékesíteni a terményt. A piaci feszültséget tovább fokozza, hogy tejből, a gabonafélékből világszerte túltermelés van.

Miközben a klímaváltozással itthon sokfelé csökken a hozam és a bevétel, a világ gabonatermelése – új területek bevonásával, a hatékonyabb technológiákkal – évről évre nő, a nagy importőr India és Kína is rohamosan fejleszti a saját termelését. Ezzel viszont a felhasználás nem tud lépést tartani, ami mérsékli a tőzsdei árakat.

Nem kell a termés

Itthon is a szokásos többszörösére nőhet aratásra a hazai átmenő “óbúza" mennyisége, és félő, hogy kukoricából sem kerül ki a raktárakból egymillió tonna a nyár végére, ami letöri az új termés árát is. Az eladatlan készletekben áll a termelők pénze, így nem tudni, miből fogják finanszírozni a betakarítást és az őszi munkákat, a munkabérek kötelező emelését.

Károsan hatott a piacra a Bászna gabona – piaci szereplők szerint – csalárd csődje is, ami fokozta a bizalmi válságot a termelők, felvásárlók, feldolgozók között. Sokan így már kockázatosnak tartják rábízni a termést egy-egy ismeretlen kereskedőre. Nem tudni, kifizeti-e majd – az évek óta amúgy is csökkenő – felvásárlási árat.

Pedig eközben a termelési költségek, a közterhek is jelentősen nőttek, az iráni háború további energia-árrobbanást ígér.

A növekvő költségek, a világpiaci túltermelés, a hazai finanszírozási és raktározási gondok miatt – Koncz Máté szerint – a hazai gabonatermesztés már tavaly és az előző évben is veszteséges volt a gazdálkodók többségénél.

Az idei kilátások se biztatók. “Ha nem változik a kereslet, az idén a szektor az eddiginél sokkal súlyosabb veszteségeket lesz kénytelen elkönyvelni, függetlenül attól, hogy milyen lesz az időjárás (lesz-e aszály)” – előlegezi meg a MOSZ elnöke.

Kiszolgáltatva

A tejszektor helyzete is borús. Az EU-s – ezen belül a hazai – nyerstej-termelés is nőtt, a fogyasztás ugyanakkor csökkent, az export lehetősége pedig drasztikusan beszűkült.

Így a nyerstej literenként csaknem kétszáz forintos tavalyi átvételi ára az idén – feldolgozótól függően – 50-180 forint közé zuhant, miközben az önköltség csaknem 150 forint.

Aki literenként száz forintnál kisebb áron tudott csak szerződést kötni az átvevőkkel, az az elnök szerint súlyos problémákkal számolhat. Kiszolgáltatott helyzetben van ugyanis a termelő, mert ha nem veszik át tőle a tejet, nem tud mit kezdeni a folyamatosan termelődő készlettel.

A terméklánc szereplői közötti erősödő érdekellentét tovább rontja a szektor versenyképességét. A termelőknek és a feldolgozóknak célszerű lenne szorosabban együttműködni, az Alföldi tej markáns példája ugyanakkor sok tanulsággal szolgál. A több mint két évtizedes múltra visszatekintő termelői összefogás nem volt felhőtlen, a súlyosan eladósodott cégre tavaly vonzó vételi ajánlatot adott egy görög cég.

A gazdálkodók – az üzletrészükért kapott pénzből – legalább fejleszteni tudták volna saját tejtermelésüket, de a nemzetgazdasági miniszter, Nagy Márton nem engedélyezte az értékesítést ( a magyar élelmiszerellátás biztonságára hivatkozva – a szerk). Annak ellenére sem, hogy ezzel mérsékelhette volna a hazai tejfelesleget, csökkentve a tejágazat kitettségét. Bár hónapokkal később az állam meggondolta magát és mégis hajlandó lett volna engedélyezni az értékesítést, addigra a görög vevőjelölt már egy másik, ciprusi üzemet vett meg.

A rossz döntéssel súlyos kár érte a tulajdonos-termelőket, de – mivel elmaradt a tranzakció – jogi lehetőség sincs ezt érvényesíteni, hacsak nem perelik be a magyar államot.

Kiss Zoltán, az egyik érintett, a derecskei Petőfi Mezőgazdasági Kft. ügyvezetője az eset után úgy fogalmazott: “az egyik szemem sír, a másik nevet.”

Cége ugyanis sikerrel pályázott saját tejtermelése fejlesztésére, amelyhez a tejüzem eladásából remélt vételár lett volna az önrész, de az akvizíció elmaradt. A bankok pedig nem nagyon akarják finanszírozni a fejlesztési beruházást a növekvő piaci kockázatok miatt.

Minimumárat az árréssapkára?

Már annyira ellehetetlenült az agrártermelés finanszírozása és olyan mértékben halmozódik a veszteség, hogy ez ügyben a MOSZ az árréssapka mellett kitartó kormányhoz is segítségért fordult.

“Hónapok óta kérjük a kormányzatot, hogy határozzon meg minimumárat, árküszöböket a mezőgazdasági termékek felvásárlásánál„ – erősítette meg Koncz Máté. Bár ez sem piacgazdasági megoldás, de szükséges a termelők túléléséhez. “Ha az árréssapkával lenyomták az élelmiszerinflációt – ami a fogyasztóknak kedvez, de a költségeit a gazdálkodókra terheli –, miért ne lehetne a minimumárral is beavatkozni, és az ilyen égető kérdésekről, javaslatokról az ágazat szereplőivel széles körben egyeztetni, amikor a termelők nagy részénél a létezés került veszélybe?” – intézett költői kérdést a kormányzathoz az elnök.

Lépni kell, mert valóban válságossá vált a termelők helyzete. Ezt a hajdúsági növénytermesztő, tejtermelő, sertés és húsmarhatartó gazdaság példája is mutatja. Kiss Zoltán úgy fogalmazott. “Most nem lehet profitot csinálni, csak a veszteséget minimalizáljuk".  

Ennek az évnek a gazdaságban a válságmenedzselés a feladata, de nincs annyi tartalék, hogy hosszan kitartson. “Annyi sebből vérzünk, hogy azt már nehéz elállítani” – ismerte el az ügyvezető.

Ezzel nemcsak a rohamosan dráguló energiára és műtrágyára utalt, hanem az olcsó, dömpingáras importra és számos támogatási döntés hiányára, illetve a nehezen érkező támogatásokra is. A túléléshez hatékony piacvédelmi, a hazai termékek fogyasztását elősegítő kormányzati intézkedéseket sürgetett.