A rendszerváltás idején rendszeresek voltak a Parlament körül az agrártüntetések, a traktoros demonstrációk. Két évtizede viszont semmi. Ennyire jól megy az agrárszektornak?
A magyar mezőgazdaságból jórészt eltűnt az a kisbirtokosokból és kényszervállalkozókból álló réteg, amelyik kétségtelenül a változások vesztese volt. Akkoriban a KSH hivatalos adatai szerint közel egymillió (1990-ben 967 ezer) olyan háztartás volt, amely a mezőgazdaságból élt, ma ez a szám 300 ezer körülire tehető.
A főfoglalkozású gazdálkodók, a professzionális árutermelők száma pedig mindössze 40-50 ezer között mozog. Nagyon lecsökkent tehát a mezőgazdaságból élők száma és a fogyás folyamatos. A földhasználatot tekintve még nagyobb a koncentráció. A közel 200 ezer kistermelő földfoglalása a teljes terület arányában mindössze 4-5 százalék, így gyakorlatilag marginális tényezőkké váltak.
A jelenlegi agrártámogatási rendszer kedvezményezettjei nyilvánvalóan a nagyobb volumenben gazdálkodók.
Ez az egyik fontos tényező, a másik, hogy szinte korlátlan a piac. Most minden eladható, szemben a rendszerváltás idejével, amikor nagy eladatlan készletek halmozódtak fel, gabonából, húsból gyümölcsből, zöldségből egyaránt. Látni kell, az európai piac hatalmas és mindent felszív. Az export exponenciálisan nő, 3,5 milliárd euróval kezdtünk 2004-ben, ma viszont évi 10 milliárd euróról beszélhetünk. A Magyarországon megtermelt mezőgazdasági javak 85-86 százaléka uniós piacra kerül. Az unión kívüli piac jelentősége ugyanakkor marginális. Nincsenek tehát eladási gondok, menetrendszerűen érkezik a hatalmas uniós támogatás, amihez egyre szűkebb csoport jut hozzá. Ráadásul ez tiszta adómentes pénz.
Így talán érthető, hogy miért nem megy ki a senki traktorral ma már a Parlament elé. Mindehhez egy apró számtanpélda: 50 hektár termőföld használata esetén 3 és fél millió forint a földalapú támogatás. Egy átlagos színvonalon gazdálkodó termelő körülbelül nettó 100 ezer forint jövedelmet tud hektáronként megtermelni hagyományos növényekkel (búza, kukorica, napraforgó).
Ez nettó 8,5 millió forint tiszta jövedelem úgy, hogy a munkában sem kell megszakadni.
Őstermelőként egy négytagú család 80 millió forint éves árbevételig mindössze 600 ezer forint szja-t fizet. Ilyen számok mellett egyszerűen nincs miért tüntetni.
Akkor gondolom „a szőr feláll a hátán”, amikor valaki azon elmélkedik, hogy jobb lenne a dolgunk az unión kívül. Elvesztenénk a legnagyobb piacunkat és rengeteg támogatást?
Ha az uniós piac bezárulna, akkor hónapok alatt a padlóra kerülnének a legnagyobb cégek, mint a Pick, Mizo, Kométa. Nem beszélve a nagy gabonatermelőkről, akik terményük nagyobb hányadát már jó egy évtizede az uniós piacokon adják el.
Az ágazat szakembereinek az ilyen felvetések el sem jutnak az ingerküszöbükig, mert nem tudják elképzelni, hogy lenne olyan őrült, aki kivezetné Magyarországot az unióból, eltávolítaná a "húsos fazéktól". De ha megpróbálná, biztos hogy azonnal lennének traktoros felvonulások, sőt kaszát, kapát ragadnának az érintettek. Hozzávetőleg 12 ezer milliárd forint jött az uniótól a mezőgazdaságba belépésünk, 2004 óta. Ez iszonyatosan sok pénz. És nagyon felszínes, általánosító vélemény az, hogy Magyarország rosszul gazdálkodott az uniós pénzekkel. Ez a mezőgazdaságra egyáltalán nem igaz. Hatalmasat fejlődött az ágazat. Elképesztő környezetvédelmi beruházások történtek, amire saját, vagy nemzeti forrás sose lett volna. Sehol nincs az országban például ma már olyan telep, ahol a marha, a sertés hígtrágyát kiengednék a szabadba, a patakba. A veszélyes hulladékot, a permetezőszereket előírt módon semmisítik meg.
Eközben úgy termel a magyar mezőgazdaság jóval nagyobb jövedelmet a korábbiaknál, hogy a környezetvédelemben is élen járunk. Az agrárvállalkozók jelentős része jelen- és jövőképpel rendelkezik. Ez csak az unióban képzelhető el. A magyar mezőgazdasági vállalkozó mindig szeret panaszkodni fűre, fára, időjárásra, de az unió olyan lehetőséget teremtett, amit Magyarország eddig még soha nem érhetett meg.
A magyar mezőgazdaság ezek szerint jó példa arra, hogy ha nem lopják el a pénzeket, akkor fantasztikus eredményekre lehetnénk képesek.
Abszolút jó példa. De hogy kritikát is mondjak, s ne érhessen az a vád, hogy elfogult vagyok: az uniós politika kétarcú. A magas agrártámogatásokat mindig azzal indokolják, hogy a kisbirtokok életben tartása miatt van rájuk szükség. Holott az elosztás ennek pont az ellenkezőjét tükrözi. Brüsszel szereti, ha a támogatások közvetlenül a termelőkhöz jutnak és főleg azoknak, akik a környezetvédelmi, állatjóléti feltételeknek is megfelelnek. A "földalapra" helyezett támogatási rendszer pedig értelemszerűen a minél nagyobb területen gazdálkodóknak kedvez, azaz a nagyobb- és a még nagyobb birtokosoknak. Ez hatalmas különbségeket eredményez vagyonosodásban, életképességben egyaránt. Erősíti a birtok-koncentrációt és nagyságrendekkel csökkenti a foglalkoztatottak számát. 2003-ban 660 ezer "munkaerő-egység" dolgozott a magyar mezőgazdaságban, most kevesebb, mint 300 ezer. Hasonlóan a lengyel és a román agráriumból is eltűnt egy- másfél millió munkahely.
Mindeközben a termelés jelentősen nőtt. Az élőmunka termelékenysége exponenciálisan nő az uniós belépés óta, ami szociális problémákat is jelent a falvakban. A klasszikus napszámos munkák, mint a kapálás, címerezés, kézi betakarítás, gyümölcsszedés, gyakorlatilag megszűntek. A képzetlen munkaerőnek csak idénymunka jut néhány nyári- kora őszi hónapra. Persze azt hozzá kell tenni, hogy a közös agrárpolitikának szociális támogatás célja nincs és soha sem volt.
A rendszerváltáskor éppen azt szerették volna a szakemberek, hogy nőjenek a birtoknagyságok.
Egy egészséges koncentrációnak nemcsak híve, hanem éllovasa is voltam mindig és ezt az uniós csatlakozás biztosította. Így belépésünkkel fontos, az életben maradáshoz szükséges stratégia célok is teljesültek anélkül, hogy napi konfliktusokat kellett volna ezért vállalni.
Ilyen körülmények között van-e még értelme az agrárium népességmegtartó erejéről beszélni?
Nincsen. Egyre kevesebb a mezőgazdaság élőmunka igénye. Igyekszünk mindent gépekkel és mesterséges intelligenciával megoldani.
Precíziós növénytermelés felé tartunk s az állattenyésztésben is hódít a mesterséges intelligencia. Egy modern tenyésztelepen minden állatot kamera figyel. 24 órán át követi a mozgásukat, rágják-e egymás fülét, nyugtalanok-e, vagy esznek jó étvággyal és híznak... Itt tartunk. Egy 1000 kocás telepen, ahol 30-35 ezer sertés nevelődik évente, elég 3-4 ember. A teheneket robotok fejik, alig vannak már kézi fejők. A tehén étrendjét, takarmányadagját is szoftverek optimalizálják, hogy minél nagyobb teljesítményt tudjon adni minél kisebb költség mellett.
A legmagasabb szintű informatikusokra van szükségünk és nem képzetlen "gyalogmunkásokra". Nálunk például a kézi gyümölcsszedés végleg megszűnik, ezt is gépesítjük. Jövőre már csak a gyümölcsszedő gép vezetőjére van szükségünk a betakarításhoz. Néhány profi traktoros kell csak, kézimunkásból egy se. Kizárt, hogy az agráriumnak többlet munkaerőre lenne szüksége a közeljövőben.
Mit gondol a Lázár János által vázolt vidékfejlesztési tervekről, életképes stratégiának tartja vagy politikai motivációt lát mögötte? Csak címszavakban, élelmiszeripar gyors fejlesztése, 80 százalékban magyar élelmiszerek legyenek a boltokban, 5 ezer milliárdos éves keret az agrárágazat fejlesztésére, élelmiszeripari fókusszal, stb.
Egyelőre az 5 ezer milliárdos támogatás csak ígéret. Ami fix, az uniós 1050 milliárd forint évente. A plusz 4 ezer milliárd forrása számomra még kérdéses. Az a törekvés, hogy a magyar élelmiszeripar technológiai szintjét emelni kell, szerintem helyes. Ugyanakkor, ha tőlem függne, csak egészséges élelmiszer előállítására adnék adófizetői pénzt. A Magyarországon forgalmazott élelmiszerek többsége élettani, humán-egészségügyi szempontból egészségtelen, olyan húsféléket, felvágottakat, sütőipari termékeket is árulnak, amelyek tele vannak kétes értékű adalékanyagokkal, mesterséges színezőkkel, tartósító szerekkel. Tudom, azért, hogy olcsó legyen, mert a magyar fogyasztónak szűkös pénztárcája miatt ez kell. A gyártó és a kereskedő ehhez alkalmazkodik. Ezen változtatni kell, mert az olcsó általában teljesen egészségtelen. Épp a minap néztem egy húskonzerv összetevőit, aminek a hústartalma 4 százalék volt, a többi az mind csak adalék. Ez katasztrófa.
Egy mostani másik nyári élményem, hogy a saját kutyám, bár nem túl válogatós, de a virslit itthon nem hajlandó megenni. Aztán legnagyobb megdöbbenésemre, most, amikor Ausztriában jártunk, az osztrák virslivel semmi baja nem volt.
Lassan népbetegség itthon a gyomorbaj és a vastagbélrák. Ezen el kellene gondolkodni. Szerintem a XXI. század legnagyobb kihívása Magyarországon, hogy visszaszoktassuk a magyar embereket az egészséges élelmiszerre. Lázár programja jó, támogatandó, de költségvetési pénzeket csak olyan termékek fejlesztéséhez adjunk, amiben a káros segédanyagok részaránya a lehető legkisebbre van csökkentve.
Mit gondol Mezőhegyesről, az valóban egy mintagazdaság, vagy csak egy Patyomkin-falu?
Inkább Patyomkin-falu jelenségnek tartom. A társaság befektetései, fejlesztései üzleti szempontból nézve eddig nem térültek meg. A cég jövedelmezőségi mutatói katasztrofálisak. Normál versenykörnyezetben megbuknának, mert nem fenntartható az ottani termelés, csak akkor, ha rendszeresen kapja a milliárdos támogatásokat. Úgy működik, mint az előző rendszerben Bábolna, a Tokaji Borkombinát és társai. Állami kirakatzárvány, amely addig megy, amíg van költségvetési támogatás.
Az első Fidesz-kormány bukásakor, a választásokat követően, de még a kormányváltás előtt 12 állami gazdaságot gyorsan privatizáltak. Mi lett velük, hogy működnek?
A többségük szuperül. Lehet, hogy olcsón kapták meg az új tulajdonosok, de azóta jól működnek, az átlagosnál magasabb színvonalon gazdálkodnak. Privatizációjuk enyhén szólva nem volt szeplőtelen, de agrárgazdasági szempontból hasznos.
Lát-e további vagyonátmentésre utaló jeleket a mezőgazdaságban fél évvel a választások előtt, vagy már nem maradt átmenthető vagyon?
Már nincs ilyen vagyon. 2017-ben ez a lehetőség lezárult, amikor befejeződött a "Földet a gazdáknak" állami privatizációs program.
Hol tart a hazai földárak felzárkózása az európai szinthez? Meddig lehet kiszorítani jogilag a külföldieket a magyarországi földszerzésből?
Sehol. Nincs sok közeledés a nyugati földárakhoz, miután jogilag zárttá tették a magyar földpiacot. Nemhogy külföldiek nem vásárolhatják a magyar földet, hanem még magyar jogi személyiségű társaságok sem. Ilyen nincs az egész unióban, ez egy hungarikum. A magyar földpiaci árak fényévnyire vannak a nyugatitól. Ausztriában 5 és fél 6 millió forint között van egy hektár ára, Magyarországon ez 1,7 millió forint átlagban. Jó háromszoros a különbség, Hollandiával összevetve meg tízszeres. Az EU-n belül most Magyarországon a legalacsonyabbak a földárak, már a romániai szántók árszintje is a miénk fölött van.
Ez rossz így?
Cinikusan azt mondom, hogy nekem, mint gazdálkodónak, földvásárlónak nagyon jó. Hasonlóan a falun élő családi gazdáknak sincs gondjuk. Megegyeznek egymással békésen. Én veszem ezt a földet, te azt, nem licitálunk egymásra, mert így járunk jól. Hozzá kell tenni, hogy reálértékben azért így is van földár-emelkedés. A vevők jellemzően a vagyonosabb gazdálkodók, a falu nagygazdái. Klasszikus helyzet: a nagy hal megeszi a kis halat.
Milyen növénykultúrák termesztésére kell átállni a klímaváltozás miatt, tud-e arról, hogy ennek előkészítésére állami program íródna?
A klímaváltozás Magyarországot eddig nem érintette negatívan. Nincs különösebb változás a vetésszerkezetben, mindössze néhány százalék ide oda. A cukorrépa, a szántóföldi zöldségek termelése visszaszorult, de a gabonák vetésterülete alig változott. Pont olyan, mint 25-40 éve. A csapadék mennyisége sem nagyon változott az elmúlt évtizedekben. Épp most néztem meg: ugyanannyi a csapadék éves mennyisége, mint a 60-as-70-es években. Az igaz, hogy az eső kevesebbszer hullik, de nagyobb mennyiségben, vadabbul, intenzívebben. A csendes esők eltűntek, ami okoz ugyan problémát, de nem akkorát, hogy ne lenne kezelhető. Esővíz-megtartó módszerekkel, mini tározókkal orvosolható ez a gond. Én ezzel kezdeném a klímaváltozás elleni harcot Magyarországon, mini víztározókat építenék minden járásban, nagyobb határban.
Visszatérve Lázár János programjához: lehet-e valós cél a német, osztrák életszínvonal elérése vidéken belátható időn belül?
Nem, mert az osztrák, a német - összefoglalóan a nyugati - vásárlóerő nem vethető össze a hazaival. Az osztrákok és németek akár extra árat is képesek megadni egy-egy kiváló termékért. Ráadásul ők tudatosabb vásárlók, mint mi. Amíg a magyar lakosság nem lesz egészségtudatos és nem lesz meg ehhez a vásárlóereje, addig nincs esély hasonló életszínvonal elérésére a mezőgazdálkodásból élőknek. A minőségi táplálkozásnak ára van.
Magyarországon a szegények friss gyümölcs fogyasztás nem haladja meg a 40-45 kilót évente egy főre vetítve, míg a magas jövedelműeknél 70-80 kiló a jellemző. Körülbelül kétszeres a különbség. Az alacsony jövedelműeknél a zöldség fogyasztás lényegében a krumpliból és a káposztából, leveszöldségekből áll. Ez számomra figyelmeztető jelenség, megoldandó szociális probléma.
Hatalmas bírságot kapott a Meta. 
