A statisztikák szerint az idei a befektetési alapok éve lehet, az alacsony banki kamatok miatt május végéig már több százmilliárd forint áramlott befektetési jegyekbe. Amíg azonban egy bankbetét vagy állampapír, esetleg banki kötvény hozadéka kiszámítható, a befektetési jegyek teljesítménye, hozama sok mindentől függ, és a kockázatok is bonyolultabbak.
Állam bácsi érdeke, hogy megvédjen
Az alapok többsége értékpapíralap, a bennük levő értékpapírok közös jellemzője pedig az, hogy piaci árfolyamuk van, amely változik. Ez lehet nagy előny, amikor az árfolyam felfelé megy, és lehet hátrány, amikor esik. Kérdés, hogyan lehet ezeket a kockázatokat mérsékelni, korlátok között tartani. Miután saját vagyonunk egy részét, saját tőkénket egy másik személyre, a befektetési alap kezelőjére bíztuk, természetesen felmerül az a kérdés is, hogy mi garantálja e tőke védelmét, mi akadályozza meg az esetleges visszaéléseket.
A befektetési alapoknál – ahogy egyébként például a lakossági bankbetéteknél és más lakossági termékeknél is – a kockázatok kezelése, csökkentése kardinális kérdés a világ fejlett országaiban, és az államnak is alapvető érdeke. Nem véletlenül, mert az országok gazdaságának mindenütt fontos alappillére a hitelezés, amihez a tőkepiac és a megtakarítások adják a legfontosabb forrásokat.
Csak azt vehet, amit megengedtek
Egyszerűbben kifejezve: ha nem védenék hatékonyan a kisemberek megspórolt pénzét, akkor azok nem takarítanának meg – vagy például külföldre, vagy aranyba menekítenék pénzüket –, ami súlyos károkat okozna az egész gazdaságnak. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha a hazai nyilvános befektetési alapokban jelenleg levő mintegy négyezer milliárd forint egyszerre akarna onnét távozni. Mindig, mindenkit minden veszteségtől megvédeni persze képtelenség.
Diverzifikáció, azaz mértékletesség
Másrészt az egyes konkrét értékpapírok arányát is korlátozzák. Ha egyetlen részvénytársaságban van részvényünk, akkor mindenünk elúszhat, ha a cég csődbe megy. Ha viszont tizenöt cégben, akkor a legnagyobb gazdasági válság közepette sem valószínű, hogy ötnél vagy esetleg tíznél több tűnjön el a süllyesztőben.
A kockázatot tehát meg kell osztani, ezt hívják a szakemberek diverzifikációnak, és a törvény is errefelé terel: egy-egy kockázatosabb értékpapírba, mint a részvény, általában csak a tőke tíz, esetleg a legjobb minőségűeknél 15 százalékát lehet tenni. De az alapkezelők ennél rendszerint tovább is mennek, amint korábban a Privátbankár írta, a világpiacon létezik olyan óriásalap is, amelyben hétezerféle (!) értékpapír van. Mindezzel persze az árfolyamveszteségektől nem lehet megvédeni az alapokat, de az aránytalanul nagy vagy teljes veszteségek általában kiküszöbölhetők, mérsékelhetők.
A felügyelőket is felügyelik
Az esetleges rosszindulatú károkozás – mondjuk ki nyíltan: lopás, sikkasztás – ellen egy többlépcsős, bonyolult rendszer véd. Egyrészt a vagyonelemeket egy letétkezelő bank őrzi az alap számláin, nem az alapkezelő. Az alapkezelő utasítását valamilyen műveletre pedig a bank csak akkor hajthatja végre, ha az megfelel a törvényeknek és az alap befektetési szabályainak, azaz a kezelési szabályzatának.
A PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) rendszeresen ellenőrzi az alapok és a letétkezelők működését, jelentéseket kér be tőlük, ezeket figyeli és elemzi. Az említett kezelési szabályzatot is már eleve a PSZÁF hagyta jóvá (a nyilvános alapoknál), miután megvizsgálta, megfelel-e a jogszabályoknak. További kontrollt jelent a könyvvizsgáló tevékenysége is.
Ezer adminisztratív biztosíték és szabály
Sőt, még korábban, az alapkezelők és a letétkezelők, valamint az alap értékpapírjainak megvásárlásában, eladásában közreműködő befektetési vállalkozások (bankok, brókercégek) eleve csak akkor kapnak engedélyt, ha egy egészen nagy halom feltételnek eleget tesznek. Ezek között szerepel a tőkekövetelményektől kezdve a vezetők megfelelő végzettsége, erkölcsi múltja, a megfelelő belső szabályzatok elkészítése, a cégeken belüli belső ellenőrzés, de még az épületek őrzésének kérdése is.
Ellenőrzik a megfelelő szoftverek használatát, a különböző nyilvántartások és adminisztrációs módszerek meglétét is. A rengeteg bürokrácia és előírás elvileg mind a biztonságos és kielégítő működést kell szolgálja, és jelentős költségeket jelent a társaságoknak. Garázsvállalkozásból, sufniból vagy panellakásból nem lehet alapot kezelni.
Ingatlanalapok hulltak el
Eddig Magyarországon csak néhány ingatlanalap ment csődbe. Pár a 90-es évek végén (Globex-alapok Rezidencia I. és II. néven), részben talán az akkori pénzügyi válság, részben visszaélések következtében, amiket azonban megkönnyített a régebbi, kiforratlan szabályozási környezet. Az utóbbi években pedig a pénzügyi válság nyomán befagyó ingatlanpiac, az ingatlanokra felvett hitelek és adóügyi viták lehettek az okozói a jelenségnek (Macrogamma-alapok).
Egy értékpapíralap teljes csődjének a sok garanciális elem miatt a valószínűsége nagyon csekély. Attól azonban mindez nem menti meg a befektetőket, hogy rossz döntést hozzanak. Ha valaki részvényalapot vesz tőzsdekrach előtt, ha pár hónap után visszaváltja a négy-öt évre ajánlott befektetést, ha a saját vérmérsékletének vagy megtakarítási céljainak nem megfelelő túlzott kockázatot vállal, az már egy másik problémakör. Egy extrém mértékű pénzügyi válság pedig, mint a 2008-as Lehman-csőd után, vagy az 1929-1933-as, megcáfolhat egyébként biztosnak hitt igazságokat is.
Ez már a hatodik. 
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
