7p

Ront vagy javít Magyarország megítélésén a soros EU-elnökség?
Milyen újabb öt év elé néz Karácsony Gergely?
Mi lesz a liberalizmussal Magyarországon?
Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Horn Gáborral!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is a Republikon Alapítvány kuratóriumának elnökétől!

2024. július 24. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Bod Péter Ákos szerint túl kevés intézkedésként az élelmiszerárstop, azt azonban végképp nem javasolná a kormánynak, hogy nekiálljanak kiépíteni egy új árhatóságot.

Lehetne tréfálkozni azon, hogy Magyarország nemcsak előre, hanem időnként vissza is lép. Alapvető élelmiszerek hatósági árasítása csak az újszülöttnek új. 1990-ig a Guszev utcában működött az Országos Anyag- és Árhivatal, amelynek az volt a legfőbb rendeltetése, hogy a különféle gazdasági, szociális és politikai szempontok alapján központi hatóságként megszabja a nem szabadáras termékek hivatalos árát vagy ár-maximumát. Ebben a formájában 1957-től hozták létre az árhatóságot, és nem kisebb személyiség, mint Csikós-Nagy Béla állt az hivatal élén. Ő már a második világháború előtt is szaktekintély volt az irányított gazdaság ár-ügyeiben. Amint mindinkább hadigazdaság-jelleget öltött az akkori Magyarország, és kezdtek anyaghiányok, ellátási gondok, nagy árdrágulások fellépni, szükségesnek ítélték a közvetlen állami szabályozást, amire 1942 létrehozták a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatalt. A háború után, a tervgazdaságra való áttéréssel pedig kiterjedt rendszerré vált az árszabályozás.

No de ezzel túlságosan visszaszaladtunk a történelmi időben. Amiről már személyes élményeim vannak: az Új Gazdasági Mechanizmus bevezetése 1968-ban. Annak nyomán több áru jelent meg a piacon, bár némileg drágábban. A nagy izgalommal várt reform részeként a lakossági termékek és szolgáltatások jelentős körében megszűnt a hatósági ár, viszont láthatóbb lett az infláció. Ám jó okkal szabadították fel a fogyasztási cikkek zömét a közvetlen állami ármegállapítás alól. Mert lehet hatósági árat kijelölni és hosszabb ideig fixen tartani, de az árszabályozást nem nagyon lehet jól csinálni. Annak nyilván nincs értelme, hogy a hatósági ár magasabb legyen, mint ami lenne egyébként is a piacon, sőt a politika az árak letörését, visszaszorítását várja el a szakapparátustól. Ha viszont alacsony az állami ár, az értékesítés nem rentábilis az adott gazdasági ágban tevékenykedő cégeknek, és azok nem igyekeznek ilyen cikket termelni és forgalmazni.

Az UHT-tej árát is befagyasztják (Fotó: MTI)
Az UHT-tej árát is befagyasztják (Fotó: MTI)

De jó-e a vevőnek a hatósági ár? Talán valóban megfizethető lenne a termék - ha lenne. „Nézzen be a jövő héten” – kialakul a hiány, ami a mai generációnak fura és új jelenség, míg a boomer évjárathoz tartozóknak gyakori élményük volt. Az ember járta a boltokat, hogy hátha valahol még van a termékből. Esetleg csúsztatott egy kis borravalót a boltvezetőnek, hogy mégiscsak kerüljön elő a hiánycikk a raktár mélyéből. Vagy eleve ment a feketepiacra, ahol némi felárral megtalálható volt az áru.

Amikor aztán nagy lett a hiány, és zúgolódtak a vásárlók, a hatóságok ellátásra kötelezték a termelőket (ne feledjük: akkor állami vállalatokról volt szó, nem magántulajdonú vállalkozásokról). A parancs az parancs, viszont nyomott értékesítési árak mellett nem tudtak rendes minőséget garantálni. Hiába, olcsó húsnak híg a leve.

Ha az állam el akarta kerülni a minőségi romlást, akkor kénytelen volt szubvenciót nyújtani a termelőnek vagy a forgalmazónak, megtérítve azt a hozzávetőleges veszteséget, amely a cégek üzleti kalkulációi szerint keletkeztek az indokoltnál mélyebben megszabott ár következtében. Az inflációt így átmenetileg vissza lehetett fogni, de a költségvetést megterhelte a cégek veszteségének megtérítése, a költségvetési hiány pedig idővel áremelést és adónövelést tesz szükségessé, az pedig megint csak inflációt növel. Meg ott vannak a szabályozási gondok: egy adott termék árának befagyasztása esetén a termelők, értékesítők más cikkek árnövelésével igyekeznek kompenzálni veszteségeiket, a fogyasztó megvédéséhez tehát további cikkekre is ki kellene terjeszteni az árszabályozást.

A megfelelőnek gondolt ár megállapításához azonban komoly hatósági szakismeret kell, és persze ellenőrzési képesség is. Jobb lenne tehát a cégek között piaci versenyre hagyatkozni ott, ahol valóban többen vannak a piacon, és létezik import is. Elég állami tarifát megszabni monopolhelyzet esetén.

Lezárt fejezetnek gondoltuk az állami árszabályozást. Guszev utca már nincs, az Árhivatal megszűnt. Helyén és szakapparátusának egy részéből létrejött a Gazdasági Versenyhivatal, egy fiatal kiváló közgazdász, Vissi Ferenc vezetésével. A verseny tisztaságán őrködni kell, a fogyasztót meg kell védeni a cégek esetleges árnövelési célú összejátszásától, a félrevezető reklámtól, a gazdasági erőfölénnyel való visszaéléstől – de a piaci árakba fölösleges és kontraproduktív belenyúlni békeidőben.

Az általános áremelkedés, vagyis az infláció nagy gond, de arra nem néhány cikk árának rögzítése a megfelelő válasz.

Lám most mégis visszajött ez-az a múltból. A mostan bejelentett intézkedéssel az előző év október közepének árában maximalizálják hat élelmiszeri termék árát. Előtte már a járványügyre hivatkozva korlátozták a motorüzemanyagok árát. De nyúlt már bele a kormány a készpénzfelvétel rendjébe, a rezsi-szolgáltatások tarifáiba, építőanyagok forgalmazásába. Diktált korábban devizaárfolyamokat hitelszerződések módosításához.

Elég különféle esetek, nemzetgazdasági súlyuk és jelentőségük nem egyforma. Ám kimutathatók nagyfokú hasonlóságok. Nem előzte meg érdemi (vagy semmilyen) szakmai konzultáció a közvetlenül érintettekkel. Másodszor: a döntéshozatal gyorsasága és körülményei alapján az valószínűsíthető, hogy a döntés meghozatala előtt nem készült gazdasági hatástanulmány. Ami készülhetett, inkább fókuszcsoportos hangulatelemzés: mire panaszkodnak leginkább a választók.

Improvizációs, rövid horizontú intézkedésként jellemezhetők ezek a döntések. Nem illenek a piaci versenyre épülő gazdasági modellhez; nem csoda, hogy gyakran bizonyulnak utólag uniós normát sértőnek. Bevezetni rendszerint könnyebb, mint kivezetni az ad hoc intézkedéseket, ezt láttuk egy sor esetben, legutóbb a hiteltörlesztési moratóriumnál. De az üzemanyagok árkorlátozása és a mostani élelmiszerár-ügy kapcsán is felmerül a kérdés: meddig lesz érvényben, és mi lesz utána.

A hatósági árak nagy dilemmája, hogy az idő múlásával, a körülmények változásával egyre kevésbé tartható a hivatal által megállapított mérték, és növekedni kezdenek az élet realitásaitól egyre távolabb kerülő árakból fakadó károk, hibás ösztönzési hatások, fölös ellenőrzési költségek.

Professzionális szakapparátus mellett egy fokkal jobban lehet szabályozni az árakat, ezt mutatja a hazai irányított gazdasági rendszerek sok évtizedes története. Meg azt is, hogy nem lehet elég jól irányítani. Személyesen azt tapasztaltam, hogy a Guszev utcában, meg a „spenót házban”, azaz a Roosevelt téren, az Országos Tervhivatal és az Árhivatal akkori közös épületében többségükben jól képzett, sokat dolgozó szakemberek tették a dolgukat. Olyan hatásfokkal, amit megengedett a rendszer. Most nyilván töredék tudás sincs meg a mai államapparátusban, miért is lenne. Elvégre piacgazdaságban élünk. Ha valamiből hiány van, vagy többlet, akkor az ármozgások lendületbe hozzák a kínálati oldalt, és kihatnak a keresletre is, hiszen az emberek gyorsan reagálnak az árak alakulására. Ha pedig az árszint kezdene túlságosan megnőni, hát ott van arra a monetáris politika és a költségvetési politika: időben meghozott kamatlépésekkel és értelmes fiskális korlátozásokkal keretek között tarthatók a nemzetgazdaság egyensúlyi viszonyai.

Ha „nincs megszorítás”, az persze más. Ha a költségvetési pénzforgalmi hiánya a GDP 9 százalékát is meghaladja, amint valószínűleg megesett 2021-ben, az MNB pedig tavaly őszig érdemben nem vett vissza a pénzbőség-politikából, akkor még kedvező külső körülmények között is inflációs az élet. Azon a 2,8 százalékos tej, a csirkemell és egyéb fontos cikk árának időutazása nem segít: túl kevés. Azt viszont nem javasolnám, hogy nekiálljanak kiépíteni egy új árhatóságot. Már a Guszev utcát sem találni a budapesti térképen.         

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Back to the EU? Tényleg helyrehozza az új brit kormány a Brexitet?
Bod Péter Ákos | 2024. július 19. 05:43
Nem. De bizonyosan nem maradnak a mai szinten a brit-EU kapcsolatok. Mindkét oldalon sokat lehet nyerni aprólékos, technikai, az üzleti és a mindennapi ügyeken sokat segítő változtatásokkal.  
Benchmark Bod Péter Ákos: Az államháztartás tartós és nagyarányú megborulása előbb-utóbb megbosszulja magát
Privátbankár.hu | 2024. július 11. 10:17
Lapcsoportunk állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár a friss inflációs adat és a GDP fél százalékára rúgó mostani megszorító csomag apropóján ragadott tollat.
Benchmark Bod Péter Ákos: Hova ment el a rengeteg pénz?
Privátbankár.hu | 2024. június 20. 09:04
Az MNB szerint két korábbi elnöke félrevezető állításokat fogalmazott meg a jegybank veszteségéről és annak finanszírozásáról. Az egyik érintett, lapunk állandó szerzője írása.
Benchmark Bod Péter Ákos: A kampánynak végre vége – a gondok maradtak
Privátbankár.hu | 2024. június 14. 05:43
A hirtelen felizzó közéletben magáról a gazdaságról nem sok szó esett, holott igen ellentmondásos, gazdasági kockázatokkal teli esztendő derekán vagyunk. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Jobbak az emberek szenzorai, mint az állami hivatalé?
Privátbankár.hu | 2024. június 6. 08:51
A Klasszis Média állandó szerzője, volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár ezúttal ahhoz ad fogódzót, hogyan kell értelmezni és értékelni a GDP-adatokat. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Miért pont nálunk lett ilyen drága az élet?
Privátbankár.hu | 2024. május 31. 10:34
A Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár benézett a szokásosan közölt inflációs adatok mögé. 
Benchmark Bod Péter Ákos: A sok évtizede hangoztatott "kultúrfölényünk" már régóta nem létezik
Privátbankár.hu | 2024. május 24. 09:11
Térségi összevetésben csak a román mutatók mérnek a mienknél egyértelműen kedvezőtlenebb helyzetet a formális (iskolai) képzettséget illetően - mutat rá a Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár. 
Benchmark Van realitása Orbán Viktor nünükéjének?
Privátbankár.hu | 2024. május 17. 09:05
Bod Péter Ákos azt a politikai megrendelést vesézi ki, hogy a magyar vállalatok fektessenek be külföldön, és ott tegyenek szert jövedelemre.
Benchmark Bod Péter Ákos: A viszonylagos visszacsúszásunkon a „keleti nyitás” semmit sem segített
Privátbankár.hu | 2024. május 10. 10:08
Ettől függetlenül a német kapcsolatrendszert újra lehet gondolni. A Klasszis Média Lapcsoport állandó szerzője, a volt jegybankelnök, közgazdász, egyetemi tanár a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szokásos éves konjunktúra-elemzésének főbb megállapításait ismertette.
Benchmark Bod Péter Ákos: A nagy jegybankok óvatossága és a forintkamatok sorsa
Bod Péter Ákos | 2024. április 12. 05:43
A jegybankok világszerte komoly feladványt kaptak: mikor és milyen mértékű kamatcsökkentés lenne a megfelelő? Ha azonban a meghatározó jegybankok minden javuló jel ellenére óvatosak, a vártnál később lépnek és talán kisebb mértékben enyhítenek a kondíciókon, akkor a magyar jegybank sem engedhet a sürgetésnek.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG