A 2021-ben kifejlődő és idén már csillapodó világméretű inflációs hullám sok bajt okozott a gazdaságok életében, ám minden ilyen epizódnak bőven vannak nyertesei is. Számos ágazatban komoly (noha jellemzően átmeneti jellegű) különjövedelmek keletkeztek. Igaz ez a hitelintézeti szektorra a fejlett világban – de nem minden egyes szereplőre. Az utóbbi napok bank-mizériáinak szaporodó hírei nem azonos ügyekről szólnak, hiszen a Szilíciumvölgy sajátos finanszírozási gondjainak nincs sok köze a Credit Suisse mostanra beérő megroppanásához. Az viszont elkerülhetetlen, hogy a hitelezési folyamatokban nagy feszültségek keletkezzenek, amikor évtizedek óta nem látott mértékű pénzromlást szenvednek el a legfejlettebb térségek is.
Legutóbb a 2007/08-as pénzügyi válság mutatta meg, hogy a pénzügyi piac zavarai roppant gyorsan át tudnak terjedni más földrajzi térségekre. Joggal merülnek föl a magyar közvéleményben is kérdések a hazai fizetőeszköz jövőjét és a bankrendszerünk stabilitását illetően. A továbbiakban néhány szempontot veszünk sorra, az eddigi folyamatok és a várható gazdasági trendek alapján.
A bankok állapota. A 2022-es év pénzügyi elszámolásai lassan elkészülnek, így tisztábban lehet látni a kiinduló helyzetet illetően: az általános kép a magyar hitelintézeti szektorban nem kedvezőtlen. Sajtóhírek szerint a magyar hitelintézeti szektor a 2022-es évet mintegy 485 milliárd forint eredménnyel zárja. Ez nem csekély összeg, bár mértékét akkor lehet jobban megítélni, ha több évre visszatekintünk: 2018-ban 530 milliárd, 2019-ben 498 milliárd, 2020-ben csupán 207 milliárd, 2021-ben 514 milliárd forint volt az éves nyereség. Az éves adatok folyó (meglehetősen inflációs…) forintban vannak megadva értelemszerűen, ezt is figyelembe kell venni. A bankszektor nyereségessége tőkéhez viszonyítva tavaly mintegy 8,3 százalék volt, ami elmarad a 2020 előtti „boldog békeidők” adataitól, hiszen akkor kétszámjegyű volt a tőkearányos megtérülés. Ezzel együtt főleg a 2020-as nehéz évhez képest kifejezetten jó eredménnyel a háta mögött lépett be a nehéz 2023-ba a magyar hitelintézeti szektor.
A gazdaság egésze. Jól tudható a korábbi időszakok nagy megrázkódtatásaiból, hogy adott év banki nyereségessége a hitelezési ciklusnak, valamint a hitelintézetek eredmény-elszámolásának a sajátosságai miatt nem mozog egyszerre a többi gazdasági ág ciklusaival. Gyakran megesik, hogy a bankok még jelentős nyereséget mutatnak ki, miközben a hitelezett gazdasági szektorokban már recessziós folyamatok jelennek meg. Ráadásul a 2022-es esztendő rendkívüli volt a maga gyors inflációs trendjével. A magyar inflációnak, mint egyensúlytalansági indikátornak a drámaiságát akkor lehet jól érzékelni, ha a magyar pénzromlás ütemét összevetjük a számunkra referenciaként szolgáló térségbeli országok adataival.
Magyar sajátosságok a gazdaságpolitikai keretfeltételekben. A magyar fogyasztói árak növekedése láthatóan már 2018-ban és 2019-ben is meghaladta a hasonló helyzetű országok inflációs ütemét, de igazából 2021 legvégétől lendült be az itteni infláció. Nálunk 2023 eleje még nem hozta meg az ütemcsökkenést, miközben Európa legtöbb országában addigra már bekövetkezett a tetőzés, és megindult a dezinflációs folyamat. Ami itt már többször szóba jött, a magyar pénzromlás ütemét felgyorsította az évek óta tartó igen laza állami költségvetés. További magyar sajátosság az állami ár- és kamatszabályozás kiterjedtsége és tartós természete; a sokasodó állami beavatkozás nem fékezte érdemben, sőt talán inkább szétterítette és meghosszabbította a valóságtól elrugaszkodott hatósági ár- és rezsiszabályozás. Végül nagyot lökött az infláción a térségi összevetésben sokat gyengülő valutaárfolyam: a volatilitás a forint esetében sokkal nagyobb volt, mint más térségi lebegő valuták esetében.
Felszökkenő kamatok. Az inflációs sokk és az arra adott jegybanki szabályozási válasz nyomán hirtelen és nagymértékben felfele mozdultak a pénzpiaci kamatok, és jócskán megdrágult az államnak (és minden más hazai szereplőnek) az adósság finanszírozása. Az értékpapírok hozamszintjének hirtelen emelkedése azt is magával hozta, hogy a korábbi (alacsony) kamatszinten kibocsátott értékpapírok piaci értéke nagyot esett a sokkal magasabb kamatozású papírok megjelenésével. Amint a Silicon Valley Bank vagy a Signature Bank csődhelyzetbe kerülése megmutatta az amerikai viszonyok között: a korábbi hozamfeltételek között lejegyzett értékpapírokat csak nagy veszteséggel lehet készpénzzé tenni, ha szükség van likviditásra. Hasonló, sőt annál meredekebb kamat- (hozam-) emelkedés ment végbe nálunk is, ami átrendezte a kamatérzékeny pénzügyi termékek piaci értékét. Máshol is hasonló a helyzet, de az arányok mások. A magyar helyzet sajátosságai megint jól megmutatkoznak térségi összevetésben.
A banki kamatok is megindultak felfele, de igen aránytalanul: a betéti kamatokat vontatottan emelték a pénzintézetek, míg a hiteltermékek árazása gyorsabban követte a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által ajánlott új kondíciókat.
Kamatszint és kamatmarzs: terhek az ügyfélkörön. A következmények között nem meglepően azt találjuk, hogy a magyar vállalati (és hasonló okok miatt a lakossági) hitelfelvételek volumene visszaesett, és az érdeklődés még inkább a támogatott hiteltermékek felé fordult. A bankok kamatnyeresége pedig szépen alakult; így mondhatta el a pénzügyminiszter megnyugtatásképpen a 2023. március közepi nemzetközi izgalmakra reagálva, hogy a magyar bankrendszer nyereséges, tőkeereje rendezett, és mint ilyen, nem lesz kitéve a külső sokkoknak. Ugyanakkor a környezetünkhöz képest kiemelkedő infláció és az azt követő ugyancsak kiemelkedő kamatszint jelzi a magyar pénzügyi állapotok egyensúlytalanságát. A magyar vállalkozások számára a pénzpiaci viszonyok versenyhátrányt jelentenek a hasonló helyzetű térségbeli vállalatokkal szemben. Marad kiútként az államilag támogatott hitelkonstrukciók igénybevétele, illetve – ha lenne – a kedvezményes uniós források felhasználása. Azonban a NextEurope programok nem nyíltak meg a magyar gazdasági szereplőknek, szemben a többi térségbeli tagállammal (legfeljebb bizonyos állami előfinanszírozás formájában értek el uniós források a magyar gazdasági szereplőkhöz). Ez a hátrányos helyzet tovább tereli a növekedésre készülő magyar vállalkozásokat az állami, kormányzati hitelezési konstrukciókhoz.
Ügyfélkockázat, portfolió-minőség. Amelyik vállalat viszont nem képes bekerülni ilyen támogatási keretek közé, a korábbinál sokkal drágábban tud csak kölcsönforráshoz jutni. Ebből adódóan banki szempontból némileg romolhat a megítélése, még akkor is, ha a hitelfelvevő cég piaci kilátásai változatlanul jók. Ám a magasan tartott magyar kamatszint (szándékoltan) növekedést fékező, azaz recessziós hatással jár, ezért, ha marad a térségi átlagokat kétszeresen meghaladó nominális kamatszint, akkor a magyar gazdaság nehezen lesz képes túljutni a stagnálásközeli állapoton a 2023-as év során – ilyen makrogazdasági helyzetben pedig a bankok ügyfélkörében is megszaporodhat a nemfizetők számaránya.
Végül a sajátos magyar kockázatok között számot kell vetni a gazdaságpolitikai, szabályozói rizikókkal. A magyar egyensúlytansági tényezők között kiemelt helyen található az árfolyam-kockázat. A forint külső értékének hozzávetőleges stabilitását a jelenlegi viszonyok között a különösen magasan tartott jegybanki kamatot szavatolják; ezzel kompenzálja az MNB a forintot tartókat a döntésükkel vállalt kockázatokért. Egyre erősebb a hang a kormányzati oldalon a jegybanki kamatszint leszállítását illetően. Ha arra nem lehet rávenni az MNB-t, akkor kerülő utakon az effektív kamatoknál kedvezőbb, támogatott kamatozású termékeket hoz be az állam. Akkor azonban a jegybanki kamatmechanizmus gyengül, és azáltal a monetáris politikai eszköztár hatékonysága gyengül.
Az MNB monetáris ráhatása akkor is gyengül, ha tovább folytatódik a magyar gazdaság spontán euroizálódása, mert akkor nő a hazai valuta árfolyamától és kamatszintjétől lényegében függetlenül mozgó tényezők súlya. Főleg az üzleti világban várható az euró használatának terjedése, ami által még illuzórikusabbá válik a magyar monetáris önállóság hirdetése. A jegybanki ráhatás gyengülése tartósítja az inflációs pályát; ez önmagában kockázati tényező. Nehezebbé válik ugyanakkor a forint külső árfolyamértékének a megvédése is, márpedig egy esetleges újabb jelentős leértékelődés újraindítaná az inflációt.
Március 23-i Klasszis Klubunkra, melynek egyik témája a banki, hitelezési környezet, egyik vendége pedig Bod Péter Ákos, itt lehet jelentkezni:
