Bod Péter Ákos: Korrupt ország. Na és?

Volt is mivel: a felmérésből kiderült, hogy hazánk tavaly egy országot sem utasított maga mögé az Európai Unióban a korrupciós listán. Transzparens, azaz tisztességes és átlátható viszonyok leginkább Európa északi országait jellemzik. A valamikori tervgazdaságok között e vonatkozásban is nagyok a különbségek: Észtország lényegében skandináv jellegű, hosszabb távon javultak a litvánok, lettek pozíciói. Található viszont romló pontszám és így előnytelenebb nemzetközi helyezés is: ilyen eset a lengyel, de főként – ami nekünk a legfontosabb – a magyar.

Hogy a hazai korrupciós viszonyok rosszul alakulnak, az csak annak újság, aki szántszándékkal elzárja magát a valóság tényeitől, vagy ideológiai magyarázatot talál arra, hogy amit mindannyian látunk, az nem korrupció, ha pedig mégis az, akkor annak magasabb rendű okai vannak. Esetleg az szokott még elhangzani, mint rossz vizsgajegy esetén gyakorta, hogy hibás a mérce vagy pikkel a tanár. (Relatív javulás esetén ilyet nem hallani).
Az egyszerűbb ügy a mérés. A komolyabb és fontosabb kérdés, hogy mi a jelentősége a korrupciós mutató alakulásának.

Benchmark. Ezen a néven immár rendszeresen jelennek meg anyagok a Privátbankár.hu és az Mfor.hu oldalán. A jegyzetsorozatban neves szerzőket kértünk föl arra, hogy oldalainkon közöljenek hiteles, iránymutató, igazodási pontnak, viszonyítási alapnak - azaz benchmarknak - szánt írásokat aktuális közéleti, politikai, gazdasági témákban. Ezek valójában már nem is választhatók szét, hiszen minden, ami politika, az egyben gazdaság és közélet is a XXI. században.

Kezdve a méréssel, sokszor elmondják, hogy ez csak vélemény, szubjektív dolog, érzékelés, amint a mutató neve is jelzi: corruption perception index (CPI), azaz korrupció-érzékelési mutató. Az valóban igaz, hogy a mutatótól nem lehet olyan pontosságot elvárni, mint hivatalos adatgyűjtéseknél, mert a vétek és bűn esetén erős a látencia, a vizsgáló szem előli rejtezés.