8p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Hivatali eskütételét kísérő első beszédében ezzel a gondolattal köszönt be a washingtoni Capitolium nyugati lépcsőjéről Joseph Robinette Biden Jr., az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy valóban történelmi pillanatok tanúi lehettek mindazok, akik követték a 2020-as amerikai elnökválasztás győztes párosának pusztán külsőségeit tekintve is rendhagyó beiktatását. Kormányos István Óperenciás írása.

Mégis mi teszi olyan különlegessé a Biden–Harris-duót?

A kérdés megválaszolásához érdemes alaposabban megvizsgálni azt az utat, amely számos buktatón és akadályon át ismét a Fehér Házig vezette a Barack Obama mellett alelnökként 2009 és 2017 között már két ciklust maga mögött tudó, veterán demokrata Joe Biden (78) és a korábban kaliforniai legfőbb ügyész, majd ugyancsak demokrata szenátor Kamala Harris (56) párosát.

A „legfetisizmus" szülőhazájában a magamfajta messziről jött ember egy idő után kellőképpen immúnissá válik az újabbnál újabb, gyakran hajuknál fogva előrángatott statisztikai legek és rekordok özönével szemben. Bizony nincs könnyű dolgunk, ha szeretnénk elválasztani az ocsút a búzától, és nyilván az egyéni szempontrendszerek is jelentősen különbözhetnek, ennek ellenére talán nem túlzás azt állítani, hogy léteznek valóban univerzális mérföldkövek, amelyek jelentősége elvitathatatlan.

Biden és Harris egymást segítve ért fel a világpolitika csúcsára (Fotó: MTI/AP/Carolyn Kaster)
Biden és Harris egymást segítve ért fel a világpolitika csúcsára (Fotó: MTI/AP/Carolyn Kaster)

A Kamala-faktor

Mind közül a legjelentősebb „útjelző” maga Kamala Harris: az USA történetében az első nő, egyben az első afro-amerikai és ázsiai származású jelölt, aki az alelnökségig jutott. (Hillary Clinton négy évvel ezelőtti, sokakat hidegzuhanyként érő elnökválasztási vereségének tükrében ez most még inkább felértékelődik.) Az Egyesült Államokban a fehér nők 1920-ban kaptak választójogot, az ázsiai származásúak 1952, a feketék pedig csak 1965 óta szavazhatnak… 100 évnek kellett tehát eltelnie, amíg a gender és rassz alapú diszkrimináció ma is kitartóan fújó ellenszelében egy fekete/ázsiai/nő alelnökként révbe érhetett.

Persze lehet azon fanyalogni, hogy Harris csupán másodhegedűs, jórészt protokolláris funkciói folytán kvázi kirakatfigura, ilyenformán a személyének nincs valódi súlya és jelentősége, de ha alaposabban megnézzük, hamar rájöhetünk, hogy a kép ennél jóval árnyaltabb. A már említetteken túl három lényeges különbség is látszik a jelenlegi VICE személyét és szerepét illetően.

#1 – Igazi Jolly Joker

Még az amerikai nagypolitika fekete öves elemzőinek is okozott némi meglepetést, amikor az egyébként fontolva haladó, olykor túlságosan is kiszámítható Joe Biden az idők és tanácsadói szavára hallgatva, saját komfortzónájából kilépve – Kamala Harris személyében – húzott egy váratlant. Ám az első pillantásra több szempontból is szokatlan párosítás végül őt, őket igazolta: Harris sokat hozott, Biden mindent vitt. (Megkockáztatom, hogy nélküle a demokraták elveszítik az elnökválasztást, és a hatékony kormányzati munka szempontjából döntő jelentőséggel bíró szenátusi választásokon is a republikánusok felé billen a mérleg nyelve.) Ugyanakkor tévedés volna azt gondolni, hogy ehhez elég volt egy olyan másodpilótát találni, aki életkorát, nemét, származását, családi hátterét tekintve Biden megfelelő komplementere. A sikerhez Kamala Harris kellett. Az ő emberi és politikusi kvalitásai, a nyilatkozataiból, nyilvános szerepléseiből sugárzó higgadtsága, felkészültsége, magabiztossága, kedvessége, szépsége – a személyes varázsa.

#2 – A mérleg nyelve

Az imént csupán zárójelben hivatkozott Szenátus (felső ház) az összetételétől függően a mindenkori elnök és az általa kinevezett kormány olajozott működésének záloga, de akár gátja is lehet. A továbbra is demokrata többségű Kongresszus (képviselőház) által előzetesen elfogadott határozatok és törvényjavaslatok jóváhagyása a 100 közvetlenül választott szenátor – államonként kettő – szavazatán múlik. A 2020/2021-es szenátusi választások eredményeképpen teljesen kiegyenlítődtek az erőviszonyok: mindkét oldal 50–50 szenátorral képviselteti magát (Trump hivatali idejének végén ugyanez 52–48 volt a republikánusok javára). A napi gyakorlatban ez annyit tesz, hogy szavazategyenlőség esetén a Szenátus elnökének szava dönt, aki nem más, mint az USA hivatalban lévő alelnöke. Könnyen belátható, hogy ebben a kényes egyensúlyi helyzetben Kamala Harris szerepe jelentősen felértékelődik. Emlékezzünk csak vissza: Obama második ciklusának kormányzati munkáját a republikánus szenátusi többség lépten-nyomon akadályozta, ezért az elnök, különösen hivatali idejének utolsó két évében, a gyakran kritizált elnöki rendeletek (Executive Orders) egész sorával „segítette" a törvényhozást.

Kamala Harris lesz az első női elnök az Egyesült Államokban? (Fotó: MTI/EPA/Pool/Saul Loeb)
Kamala Harris lesz az első női elnök az Egyesült Államokban? (Fotó: MTI/EPA/Pool/Saul Loeb)

#3 – Potenciális POTUS (President Of The United States)

Harris már a 2020-as elnökjelölti kampányban is megmérette magát. Kalifornia állam szenátoraként beszállt a Demokrata Párt jelöltségért folyó versenyébe, ahol a nagy öregek (Joe Biden és Bernie Sanders) és multimilliárdos riválisok (pl. Michael Bloomberg médiamogul, New York város korábbi polgármestere) sűrű mezőnyében is fajsúlyos indulónak bizonyult. Az országos ismertség hiánya és a rendelkezésére álló források szűkössége okán a végső küzdelembe ugyan nem tudott beleszólni, de azt egyértelműen jelezte, hogy a jövőben – akár a következő, 2024-es választásokon – komolyan számolnunk kell vele. Ezt a várakozást csak tovább erősíti, hogy Biden, a demokrata konvenció győztese végül őt kérte fel alelnökjelöltnek: a többi pedig már a szemünk előtt íródó történelem.

Kampány korona idején

Talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az Egyesült Államokat fokozottan sújtó, ezidáig már közel félmillió (!) halálos áldozatot követelő koronavírus-pandémia – valamint annak kezelése – nem csupán a 2020-as elnökválasztás egyik meghatározó témájaként volt jelen a közbeszédben, de magának a kampánynak a tervezését és menedzselését is döntően befolyásolta; nem egyszer „last minute” változtatásokra kényszerítve egyik vagy másik oldal döntéshozóit.

Dacára annak, hogy a bő egy éve minden korábbi forgatókönyvet felülíró járványhelyzet mindkét jelölt kampányának lehetőségeit és mozgásterét jelentős mértékben szűkítette, mégis szembeötlő különbségek mutatkoztak az inkumbens republikánus elnök Donald Trump és demokrata kihívója, Joe Biden kampánystratégiája között: a rendelkezésre álló büdzsék allokálásának és időbeli elköltésének alapvető különbözőségeitől egészen az elnök- és alelnökjelölti kampányrendezvények lebonyolításáig.

Nem csak sokat, de okosan is költöttek

Míg Trump elnöki kampányára a republikánusoknak mindösszesen 1,96 milliárd dollárt sikerült összekalapozniuk, addig Biden és a demokraták nagyságrendileg azonos, 1,69 milliárdos keretből gazdálkodhattak. A tengerentúlon kialakult és meghonosodott, javarészt a kampányidőszak alatt gyűjtött adományokra és támogatásokra épülő finanszírozás természetéből fakadóan a totál büdzsé nem állt rendelkezésükre már a kezdet kezdetén, de ez egyik oldalon sem szabott gátat a mértéktelen költekezésnek – két végén égették a bankót.

A teljes választási ciklus alatt itteni léptékben is példátlan összeget, mintegy 8,5 milliárd dollárt (bő 2500 milliárd forint) költöttek el politikai reklámra. Ha ebből kizárólag a két elnökjelölt 2020-as őszi, a választást közvetlenül megelőző személyes kampányának reklámköltéseit vizsgáljuk: Trump 500 milliót fordított fizetett hirdetésekre, ugyanez Bidennél mintegy 660 millióra rúgott. A demokraták tehát összességében valamivel több forrást allokáltak jelöltjük népszerűsítésére a médiában, ám ez önmagában még kevés lett volna a sikerhez.

Érdemi különbségek sokkal inkább a médiabüdzsék térbeli és időbeni felosztásában mutatkoznak. Egyrészt Trump a koronavírus-járvány kezdeti elbagatellizálása okán kialakult súlyos egészségügyi és általános gazdasági válsághelyzet miatt viszonylag korán kénytelen volt beleállni a kampányba fizetett hirdetésekkel is, ami a végére kevesebb tartalékot hagyott neki. Másfelől Joe Biden és kampánycsapata hűvös professzionalizmussal hajrázta le a menet közben is hibát hibára halmozó ellenfelet: anyagi erőforrásaikat az utolsó hétre, illetve arra az 5 csatatérállamra koncentrálták – Arizona, Észak-Karolina, Michigan, Pennsylvania, Wisconsin –, amelyek megnyerésével bebiztosíthatták maguknak a végső győzelemhez szükséges elektori szavazatokat.

Talán minden másnál beszédesebb mutató az elektori voksok (EV) fajlagos költsége. Ebben az összehasonlításban is érdemes tehát egy pillantást vetni a számokra: az országosan összesen elnyerhető 538 db EV-t figyelembe véve a Demokrata Párt (D) a választások napját megelőző héten 28.022 dollárt költött egyetlen EV-re, ezzel szemben a Republikánus Párt (R) csupán 25.489 USD-t – elsősorban a már említett korai túlköltekezés okán.

Az 5 kulcsfontosságú billegő államban a különbség még szembe ötlőbb:

A fenti öt államból négyben – a „hardcore red" Észak-Karolina kivételével –, még ha relatíve kis különbséggel is, de végül Joe Biden győzött. Az országosan megszerzett 306 elektori szavazatából 57-et innen söpört be. (A végső győzelemhez minimum 270 EV szükséges.) Könnyen kiszámolható, hogy ezek az államok nélkül az USA elnökét ma is Donald John Trumpnak hívnák…

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Trump és más kockázatok – európai, magyar nézőpontból
Bod Péter Ákos | 2024. december 5. 05:42
Erős dollár, magas globális kamatszint, nagy külkereskedelemi átrendeződés az USA-val szemben a jelenleg külkereskedelmimérleg-többletes országok és kereskedelmi tömbök kárára. Ezek lehetnek a Trump-éra alatti gazdaságpolitika hatásai. Nagy globális (európai) exportkitettsége miatt a magyar gazdaság különösen a veszélyeztetett szereplők listáján van.
Benchmark Bod Péter Ákos: Lesz-e gazdaságpolitikai vonalvezetése Amerikának?
Bod Péter Ákos | 2024. november 28. 05:41
Milyen lesz az amerikai gazdaságpolitika 2025. január huszadika után? Trillió dolláros kérdés.
Benchmark Draghi tévedése
Garamvölgyi Zsolt | 2024. november 19. 15:19
Nagy visszhangot váltott ki Mario Draghinak az Európai Unió romló versenyképességéről írt jelentése, melyben megállapítja: az Uniónak sürgősen versenyképességi reformra van szüksége, ha el akarja kerülni, hogy gazdasági és politikai jelentősége végzetesen meggyengüljön. A megszólalók általánosan egyetértettek az Európai Bizottság különmegbízottjának helyzetértékelésével, csak egyes javaslatait kritizálták néhányan. Senki nem foglalkozott viszont a jelentés azon alapvető hiányosságával, hogy teljességgel figyelmen kívül hagyja a tényt, miszerint a versenyképesség erősítésének legfontosabb feltétele a megfelelő emberi erőforrás. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Földbe döngölt infláció?
Bod Péter Ákos | 2024. november 15. 05:42
Egy hónap alatt, szeptemberről októberre 0,1 százalékkal nőttek nálunk az árak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) mérése szerint 3,2 százalékkal magasabb a fogyasztóiár-index, mint tavaly októberben volt. Az adatok közzététele után ragadtatta el magát örömében a miniszter: az inflációnak annyi. Mivel a politikusi mondások gazdasági ügyekben, meg általában is, újabban igen távol képesek esni a valóságtól, van okunk kételkedni ebben az esetben is.
Benchmark Bod Péter Ákos: Nem húz a motor – mi lesz az iparral?
Bod Péter Ákos | 2024. november 8. 05:41
A statisztikai hivatal által közölt negatív adatoknál is elkeserítőbb kép rajzolódik ki a hazai iparban. A gyengélkedő német gazdaság és Donald Trump győzelme az amúgy sem fényes kilátásokat még borúsabbakká teszi.
Benchmark Bod Péter Ákos: A gond nem a recesszió, hanem ami megelőzi és követi
Bod Péter Ákos | 2024. november 1. 05:44
Az idén nem jött olyan egyszeri brutális fordulat sem a világban, sem a hazai gazdaságban, amely joggal tenné zárójelbe az eredeti, irreálisan magasra emelt állami tervadatot. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Az amerikai választás kimenetelének közvetlen gazdasági hatásai
Bod Péter Ákos | 2024. október 18. 05:41
Az Egyesült Államok jelentős világgazdasági súlya – ami nagyjából egyenlő az EU és Kína együttes részesedésével –, valamint amiatt, hogy a dollár még mindig a globális kulcsvaluta, ami a tengerentúlon történik költségvetési, monetáris ügyekben, az azonnal és közvetlenül kihat a világ többi részére. Ebből az aspektusból kell vizsgálni, milyen gazdasági következményei lehetnek annak, ki győz majd a november 5-ei elnökválasztáson: Kamala Harris vagy Donald Trump. 
Benchmark Bod Péter Ákos: A járműipar már rég nem Európa motorja – és nálunk?
Bod Péter Ákos | 2024. október 11. 05:43
A hét hírei között vezető helyen állt, hogy az EU többségi szavazással elfogadta az Európai Bizottság előterjesztésében a kínai elektromos autók importjára kivetett „súlyos büntetővámokat”. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Múló pánik a piacokon, vagy a sebezhetőség jele?
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 16. 05:43
Nagyon ráijesztett a gazdasági szereplőkre a hirtelen jött pénzpiaci válság. Egy hét alatt hatalmas fordulatok következtek be: a japán jegybank váratlan július 31-i kamatemelése nyomán három munkanapon belül a S&P500 index 6 százalékot esett, a Nasdaq100 több mint 8, a Nikkei225 pedig egyenesen 20 százalékot.
Benchmark Bod Péter Ákos: Az orosz és az ukrán gazdaság a háború harmadik évében
Bod Péter Ákos | 2024. augusztus 9. 05:42
Amikor Ukrajna, Oroszország állapota a téma, a világot érthetően elsősorban a háborús fejlemények érdeklik. Ezekhez képest másodlagos, hogy a 2022. februári orosz invázió után hogyan alakul a közvetlenül érintett két ország makrogazdasági pályája. Kevesen gondolták volna (legkevésbé a hadüzenet nélküli frontális támadást elindító orosz politikai és katonai vezetők), hogy így elhúzódik a háború. Most már középtávúnak számító időtartam statisztikai adatait tanulmányozhatjuk.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG