10p

Mi legyen a pénzünkkel? Tegyük állampapírba? Részvénybe? Ingatlanba? Kriptóba?
A befektetésektől a vagyonkezelésig - újra itt a Klasszis Klub Live!

Jöjjön el személyesen, találkozzon neves szakértőkkel vagy csatlakozzon online!

2024. március 27. 17:00

Részletek és jelentkezés itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Kutatások bizonyítják, ha egy állam fellép a korrupció ellen, akkor az gazdasági előnyökkel jár. Ebből a szempontból is fájó, hogy Magyarország korábban sem volt a korrupció elleni küzdelem élharcosa, ráadásul tavaly tovább romlott hazánkban a helyzet. Bod Péter Ákos elemzése.

Nem volt öröm olvasni, de aligha okozott meglepetést, hogy a nemzetközi korrupciós listán Magyarország ismét rosszul szerepelt, az EU-ban már csak Bulgária van mögöttünk. A Transparency International (TI) legfrissebb jelentésének közzétételével egyidőben kiadott Fekete Könyv igen alaposan dokumentálja az aggasztó magyar közállapotokat. A könyv nyitófejezetében a híres amerikai közgazdász, a Massachusetts Institute of Technology professzora, Daron Acemoglu azt is világosan összefoglalja, hogy a modern gazdaságokban szorosan együtt jár az anyagi fejlődés és a korrupcióval szembeni fellépés.

Adódik a kérdés, hogy ha ennyire nyilvánvaló a társadalmi viszonyok tisztasága (transzparenciája) és a gazdasági fejlődés közötti kapcsolat, akkor miért nem tesznek meg mindent a kormányok a korrupt gyakorlat felszámolásáért, és az emberek miért tűrik el a társadalmi veszteséget okozó praktikákat. Vagy mégis inkább az utca emberének lenne igaza, aki szerint mindig is volt és lesz korrupció, sőt az olajozza meg az államgépezet csikorgó kerekeit? Maradjunk meg annál a rezignált bölcsességnél, mely szerint ez a mi formánk, és nem érdemes ezzel foglalkozni, amíg kielégítően mennek a dolgok?

Lássuk előbb a tényeket. A korrupciót – mint bármely normarontást, törvénysértést – nem egyszerű megmérni. Akkor sem, ha valóban elterjedt, gyakori. Ebből azonban nem következik, hogy ne lehetne viszonylag pontosan kalibrálni elterjedtségének mértékét, gyakoriságát. A berlini székhelyű Transparency International mint nemzetközi NGO alaposan kidolgozott módszertan alapján hosszú idők óta folytat a Föld legtöbb országában vizsgálatokat üzletemberek, elemzők, újságírók bevonásával. A kiterjedt körhöz eljutó piaci információk, adatok alapján kialakult képet a TI összeveti az egyéb felmérésekből, forrásokból származó ismeretekkel. Így alakul ki a pontszám, amely alapján elmondható, hogy egy adott országban a megelőző évekhez képest változott-e és miként a korrupciós helyzet, és az ország állapota miként viszonyul mások korrupciós jellemzőihez. A magyar pontszám és az annak alapján elért uniós helyezés a 2021-es évben elvégzett vizsgálatok alapján a következő:

Az adatok értékelése előtt a gyakori félreértések miatt érdemes kitérni fogalmi ügyekre. A TI módszertan az üzleti gyakorlat nemzetközi vizsgálatában a korrupciós jelenséget a 100 és a 0 közötti skálán helyezi el, ahol az egyik végpont a teljesen transzparens, azaz korrupciótól mentes állapot (100), míg a másik véglet a teljesen korrupt állapot. Ilyenek természetesen nem fordulnak elő, de a dán, svéd vagy finn pontszám jelzi az illető társadalmak nagyfokú korrupció-mentességét, az alacsony pontszám pedig a korrupt esetek elterjedtségét. A szóhasználat és a pontszám azonban lehet zavaró a nagyközönségnek, mivel a korrupció hiányát, ritka előfordulását a transzparencia szó fejezi ki; a listán a nagy pontszám a kedvező érték. Így a nemzetközi felsorolásban elfoglalt hely valójában a viszonyok tisztaságát, nem pedig a korrupció gyakoriságát méri.

Még több, és már inkább tartalmi, nem prezentációs félreértés övezi magát a mutatót. A CPI (corruption perception index) magyar fordítása korrupciós érzékelési mutató, ám a percepció némileg más, mint amit az érzékelés szó sugall. Sokan gondolják, hogy ez valami szubjektív ügy, például olyasmi, hogy foglalkoztatja-e a közvéleményt a korrupció. A CPI azonban nem közvéleménykutatás: olyan is gyakran készül. Ez esetben azonban a gazdasági életet, a társadalmi gyakorlatot közelről ismerő emberektől származnak az adatok. A latin eredetű percepció szó az „észlelés és tudatosulás” kettősségét foglalja magába; azt tehát, hogy a gazdasági életet belülről ismerő üzletemberek, ügyvédek, elemzők, gazdasági újságírók tudomására jutnak-e korrupt ügyek, érzékelnek-e nem fair üzleti gyakorlatot, találkoztak-e közvetlenül vagy megbízható kapcsolat révén ilyennel.

Az más, noha szintén fontos kérdés, hogy a nagyközönség mit gondol a korrupcióról, annak létéről, elterjedtségéről, és egyáltalán téma-e a köznyilvánosság fórumain.

Amikor tehát a magyar mutató romlik, az nem attól van, hogy a vizsgálati évben a média többet foglalkozott volna az ügyekkel, vagy, hogy a nem túl tájékozott „utca embere” éppen mit gondol az egészről néhány felkapott ügy kapcsán.

A volt tervgazdaságok csoportján belül a magyar helyezés hosszabb ideje romlik. Minket ez nem lephet meg, és semmiképpen sem a szubjektív megítélés vagy politikai ellenszenv illetve rokonszenv ügyéről van szó. A 2010-ben meghirdetett politika, amely a korábbi gazdasági elit, valamint a túlzottnak ítélt külföldi tőke pozícióját állami eszközökkel gyengíteni, a kedvezményezett hazai vállalkozói kör súlyát pedig növelni szándékozik, eleve magába rejtette az utóbbi üzleti kör és az államhatalmi pozícióban levők együttműködését, összedolgozását. Ezért nem lehet meglepetés a nyílt gazdasági versenyt kikerülő külön-ügyletek sokasága. Ilyen ügyletekről tudósít a Fekete Könyv II. második fejezete (Korrupció a gyakorlatban) - érdekes, sőt felkavaró olvasmány az üzleti élet szereplőinek ugyanúgy, mint akit állampolgári, adófizetői minőségében foglalkoztat a közpénzek kiszemelt csoportokhoz csatornázása.

Ha a korrupciós helyzet folyamatosan romlik, akkor miért nem szerveződik meg a társadalom a jelenséget működtető, a korrupcióból részesedő hatalmi körök meg az őket korrumpáló vállalkozók ellen?

Mint minden bonyolult társadalmi-gazdasági jelenség, ez is több tényezős. Az egyik valóban az, amit a köznapi bölcsesség sugall: mindig is volt, mindig is lesz. Ez tehát az inercia. Önmagában viszont a dolgok tehetetlensége, a megszokás, a beletörődés nem kellő magyarázat, hiszen látható, hogy bizonyos országok történelmileg rövid időn belül megtisztultak, tehát maguk mögött hagytak egy olyan múltat, amely igencsak hasonlított a mienkre.

A három balti ország vagy Szlovákia trendje láthatóan más, mint a csoportátlag, és nagy kontrasztot mutat a miénkkel szemben.

Észtország mutatója (és a mögötte álló percipiált valóság) észak-európai jellegű – az észt CPI-index csupán egy újabb adalék ahhoz a fejlődési modellhez, amelynek létét sok más forrás is elismeri.

Ad bizonyos támpontot a lengyel mutató alakulása. Míg a megelőző évtizedekben Lengyelország is elég rosszul állt a korrupcióval, a gazdaság érzékelhető és folytonos megerősödése együtt járt a piaci versenyviszonyok tisztulásával. A javulást hasonló módon visszajelezte a Világbank által készített Ease of Doing Business index, amely azt mutatja meg, hogy mennyire könnyű az adott országban vállalkozni, adót fizetni, a hatósági szabályoknak eleget tenni. A lengyel javulás azonban megtört a PiS hatalomra kerülésével. Itt már kezd sok hasonlóság megmutatkozni a 2010 utáni magyar NER kiépítésével, amelynek lényegi sajátossága az államszervezeten belüli fékek és ellensúlyok felszámolása, a centralizált kormányhatalom kiépítése. Az indokok is hasonlóak: a nemzeti szuverenitás visszavétele az integrációs szervezetekkel, a nemzetközi pénzintézetekkel és nagytőkével szemben, a korábbi elit lecserélése (a lengyel ügyben a korábban kinevezett bírók elmozdítása és a bírói szervezet autonómiájának elvétele lett az a pont, ahol a mai lengyel kormány igen kockázatos konfliktusba került az Európai Unió alapintézményeivel és a tagsági alapismérvekkel).

Röviden:

a hatalmi centralizáció akkor is megnöveli a korrupciós kockázatokat, ha a felső politikai vezetés egyébként nem kívánná saját maga, családja, baráti köre vagy a pártját támogatók körének javára felhasználni a jogi-politikai-adminisztratív kontrol eltávolításával megnyíló alkalmat.

A lengyel politika ez ideig nem produkált Mészáros- vagy Tiborcz-jelenséget, de az ellensúly nélküli hatalom mindig növeli a korrupciós veszélyt.

Végül van még egy objektív különbség a vizsgált térségbeli országok és hazánk között: ez az állam relatív súlya, mérete a gazdaságon belül. A magyar állam sokkal többet von el adókban, mint a KKE-térségi átlag, és sokkal többet is költ. A költekezés - alapvetően közbeszerzési formában, de más módokon is, főleg az utóbbi időkben, járványállapotokra hivatkozva - mindenhol rejt magában visszaélési lehetőséget. Minél nagyobb az állam terjedelme, annál nagyobb felületen érintkezik az üzleti világ a kormányzattal. Számos gazdasági ágban egyszerűen nem létezhet úgy nagyobb cég, hogy ne legyen dolga a kormányzattal. Talán csak az exportra dolgozó cégek negligálhatják a hazai politikai „elvárásokat” - mások azonban csak üzletvesztést kockáztatva maradhatnak távol az állami hatóságoktól. Ez a szerkezeti helyzet pedig ráerősít az olyan üzleti morálra, amelyben szokásos helye van a „sikerdíj fizetésnek”, vagy más esetekben a „védelmi pénz” fizetésének a döntési helyzetben levő politikus javára.

Végül látni kell azt is, hogy a korrupció növekedés-gátló hatása viszonylag lassan lép fel, továbbá jórészt észrevétlen a társadalom széles rétegei előtt. E két körülmény sokat megmagyaráz a magyar viszonyokról. Amikor egy állami megrendelést „baráti cég” nyeri egyharmaddal túlárazott szerződéssel, a társadalmi kár természetesen fellép, hiszen adott költségvetési keretből vagy uniós pályázati forrásból objektíve kevesebb jut egyéb hasznos célokra, mintha tisztességes versenyben nyert volna valaki, és az egyharmad pénz megmarad egy másik projektre. A kimutatott GDP azonban ugyanúgy nő a költés évében. A túlárazott sportcsarnok a felfújt, inflált költséggel kerül be a nemzetgazdasági beruházási teljesítményébe, mint ahogy a falusi játszótér egyharmaddal megemelt költsége is a végösszeggel emeli a GDP-t.

Amiről kevesebb szó esik: mi lesz a korrupt vagy „nagyvonalú” állami gyakorlat nyomán szerzett egyharmados többlettel? Ez nem valami megérdemelt profit, mert nincs mögötte kockázatvállalás vagy tőkebefektetés, de mégis profitként viselkedik. Járadék a közgazdasági elnevezése. A megszerzéséhez korrupció kellett, de a járadék, ha szabályosan leadózzák, onnantól kezdve vagy luxusfogyasztásban jelenik meg, vagy belép a gazdaságba tisztára mosott tőkeként.

Erről írtam néhány éve a Századvég című folyóirat 88-as számába más szerzőkkel együtt: a kinyomtatott példányokat bezúzták, a honlapról a szám eltűnt, a szerkesztőséget elküldték (a szám azonban elérhető az interneten, pl: https://transparency.hu/wp-content/uploads/2018/09/SZV_88_beliv_nyomda.pdf). Izgalmas kérdések nyílnak meg itt: az így szerzett „indulótőke” miként és hol jelenik meg legális befektetőként? Képes-e az állami forrásokat megszerző „új elit” hasonló rátermettséggel működtetni, gyarapítani a vagyont, mint amilyen ügyesen hozzájutott, beházasodva vagy pártkapcsolatok révén? Ha megbukik a NER, mit lehet és érdemes tenni magával a korrupciós ügylettel? Már ha egyáltalán még kimutatható az összejátszásból fakadó túlárazás, és bizonyítható a jogsérelem az alapügylet esetében? De lehet-e a szerencsés felek máshol befektetett vagyonával valamit kezdeni egy vizsgálat során? (Nyilván nem.)

Ezek azonban más elemzésnek lennének a témái. A most közzétett transzparencia-kép mindenesetre megerősíti azokat, akik szerint az európai típusú fejlett társadalmakban hosszú idő alatt megalkotott ellensúlyok, hatalommal szembeni korlátok, mint a bírósági ág függetlensége, a piaci verseny szabályozása, az állami gazdálkodás folyamatos felügyelete, a szabad média: mind szükségesek ahhoz, hogy a piacgazdaság (kapitalizmus) tudja hozni a formáját.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: az IMF közepesen optimista világgazdasági kilátásait nem rontják le a zavaros kínai hírek
Bod Péter Ákos | 2024. február 1. 05:41
A kínai államadósság nemzetközi összevetésben nem óriási, de a nem-állami szektoroké igencsak: arányában jóval meghaladja az amerikai magánszektor eladósodási rátáját a GDP százalékában. Ezért is különösen izgalmas, hogy az Evergrande kínai és külföldi hitelezőinek, a kötvény-tulajdonosoknak vajon mennyi jut a felszámolási folyamat végén. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Infláció le, növekedés fel 2024-ben? Vagy tovább sodródik a magyar gazdaság?
Bod Péter Ákos | 2023. december 27. 05:42
Bármelyik nagy makrogazdasági mutatót tekintjük, sok a lefele mutató kockázat. Jövőre sokkal valószínűbb az éves átlagos 7, mint a kormány által előrejelzett 4-5 százalékos fogyasztóiár-index. Ráadásul a magyar kormány által kinyitott külpolitikai frontok nagy száma miatt egyáltalán nem lehet adottnak venni azt, hogy a jelenlegi (így sem csekély) uniós pénzáramot meghaladó összegek jönnek 2024-ben.
Benchmark Bod Péter Ákos: a kellemetlen adatok üzenete, hogy a recesszióból sokfelé vezet út
Bod Péter Ákos | 2023. december 8. 05:42
A gazdasági helyzet értelmezését nagyban nehezíti, hogy rengeteg kétely övezi a nemzetgazdasági adatok megbízhatóságát. A 2023 októberéről érkező adatok lassulást, elakadást jeleznek, akkor vajon mire alapoz az optimista kormánypropaganda?
Benchmark Bod Péter Ákos: a fizetési mérleg javult - de nem javult meg
Bod Péter Ákos | 2023. október 27. 05:39
Már a múlté a költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya, másnéven az ikerdeficit – hangzik el Nagy Márton érvelése. Ám egyelőre ott tartunk, hogy a költségvetés erősen deficites, a forgalmi típusú adók valahogy nem nőnek a tervezett mértékben, holott a tervezettnél jóval nagyobb infláció az áfa és szja csatornáin elvileg még enyhítik is a pénzügyminiszter aggodalmait. 
Benchmark Bod Péter Ákos: követjük a dezinflációs trendet - és azután?
Bod Péter Ákos | 2023. október 11. 05:57
Bár a magas tavalyi bázisszint miatt decemberben 7 vagy 8 százalékra mehet le az éves pénzromlás, a nemzetközi szervezetek – jelesül a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – már azt prognosztizálják, hogy az eddig gondolt és a magyar hatóságok által említett inflációs pályánál magasabb árszintemelkedés várható 2024-re.
Benchmark Bod Péter Ákos: A „fejlődő Európa” – ahogy az EBRD látja a térséget és benne Magyarországot
Bod Péter Ákos | 2023. október 5. 05:47
Vajon a magyar gazdaságnak, és általában is egy rendszerváltó országnak, hol a helye a világ gazdasági-üzleti térképén? A teljesítményt kikhez, mihez kell mérni? Ezen kérdések megválaszolásához is érdemes figyelemmel kísérni az EBRD elemzéseit: a tágan vett kelet-európai térséget hitelezőként jól ismerik, fizikai jelenlétük miatt a belső viszonyokról is vannak első kézből származó ismereteik, így gazdasági prognózisaik is figyelemre méltók kelet-közép-európai vonatkozásban is.
Benchmark Bod Péter Ákos: Monetáris váltás előjele vagy csupán szakmai felismerés?
Bod Péter Ákos | 2023. augusztus 2. 05:49
A forint árfolyamának hirtelen és erőteljes változásai rendszeresen tudatosítják a magyar gazdasági szereplőkben az önálló valuta meglétéből fakadó komoly kockázatokat. Mind gyakrabban előkerül a kérdés: hogyan tovább? A jó és egyszerű válasz az euróövezethez való csatlakozás lenne. Arra azonban nemhogy céldátum nincs, de gyenge szándék sem látszik a kormányzati körökben. Újabb jelek alapján mégis érdemes megint rápillantani a helyzetre.
Benchmark Bod Péter Ákos: a hitelminősítők várnak, de mire is?
Bod Péter Ákos | 2023. június 28. 05:33
A magyar stagfláció bekövetkezte kellemetlen meglepetésként érte azokat, akik nem észlelték a 2022 első felének adatai mögötti különleges mozgatókat. A hitelminősítők idővel reagáltak – de most kivárnak. Az európai gazdasági klíma jobb, mint ahogyan akár csak fél évvel ezelőtt is kinézett, a magyar ütemcsökkenés igen nagy. De nem itt találhatók a nagy bizonytalanságok, hanem a politikai kockázatok terén. Legfőképp: mi lesz az EU-kapcsolatokkal? Most minden elemző vár.
Benchmark Bod Péter Ákos: Amerikai államcsőd, a dollár térvesztése - vagy csak újabb belpolitikai csetepaté?
Bod Péter Ákos | 2023. május 26. 05:49
Napok kérdése, hogy az Egyesült Államok tényleges államadóssága mikor éri el a szövetségi adósságplafont. Onnantól kifizetési zavarok állhatnak be, hacsak nem emelik meg addigra a korlátot. Logikus lenne a realitások tudomásul vétele, és a költségvetési kiadási plafon módosítása, ezzel a szelektív fizetésképtelenség veszélyének az elhárítása. Csakhogy ahhoz kétpárti egyetértés kellene. Annak elérése viszont roppant bizonytalan a mai Amerikában.
Benchmark Bod Péter Ákos: bankcsődök a tengeren túl és innen, mekkora a baj?
Bod Péter Ákos | 2023. május 12. 05:31
Bod Péter Ákos aktuális cikkében a bankcsődök okait és következményeit, hatásait járja körül. Vajon mekkora a baj?
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG