Szinkron, reklám és filmszerep - mekkora gázsikat tud kitermeli a magyar szórakoztatóipar
Bár az SzFE-n a vészhelyzet kihirdetésével kényszerűségből a tiltakozók is időlegesen visszavonulót fújnak (legalább is az épületet elhagyják), ez a több hónapos közjáték arra mindenképpen alkalmat szolgáltat, hogy megnézzük, azok, akik kikerülnek az egyetemről, milyen lehetőségekkel vágnak neki az életnek, színészként miféle megélhetésük lehet, társulati tagként vagy szabadúszóként. Mit kínál számukra a szinkron, a reklámipar, és milyen esélyeik lehetnek – anyagilag is – ha bekerülnek egy nagyjátékfilm forgatására.
A cikk eredetileg laptársunk az eletforma.hu oldalán jelent meg.
Mielőtt azonban nagyon elmerülnénk a részletekben, érdemes talán azon is elgondolkozni, hogy miért is Magyarország legkisebb egyetemének hallgatói álltak ellen a legkitartóbb módon a hatalom erőszakos beavatkozásának, miért az SzFE volt az, amelyik ilyen sokáig húzta.

Színészekkel, színészügynökökkel, casting ügynökökkel és több más szakmabelivel folytattam az elmúlt napokban háttérbeszélgetést, azt szerettem volna tőlük megtudni, hogy miféle lehetőségeik vannak manapság a színészeknek ezen a sajátos piacon. De természetesen nem kerülhettük meg a színinövendékek lázadásának ügyét, hogy miért is ilyen elszántak.
Miért nem mondtak nemet az alapítványi átalakításra annak idején a közgazdasági egyetem hallgatói, az iparművészeti egyetem hallgatói, és még oly’ sokan? A magyarázat kézenfekvő: többségük a nemzetközi színtéren is versenyképes tudást sajátíthat el egyetemén, a színészek viszont a nyelvvel dolgoznak, többségüknek itt, Magyarországon kell megélniük.
Ezért is néztük meg, hogy egy színész miféle megélhetés után nézhet, ha nem elégszik meg a társulati tagsággal járó, néha csak másfél százezer forintnyi havi fix-szel, milyen esélyei vannak, ha szinkronizálni szeretne, ha nagyjátékfilmben játszana, sorozatszerepet vállalna, vagy egy reklámfilmben vállalná el azt, hogy egy bank, vagy egy italmárka arca legyen.
Több sebből vérzik a sokszereplős hazai szinkronipar
A filmforgalmazók, szinkronstúdiók és szinkrondolgozók hármasából a közösen megtermelt jövedelmek elosztásakor gyakorlatilag a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szereplők járnak a legrosszabbul, esetünkben a szinkronizálást ténylegesen végző szakemberek: színészek, rendezők, dramaturg-fordítók, hangmérnökök, vágók és gyártásvezetők.
Jövedelmük a legtöbbször nem tükrözi a szükséges szakértelmet, de leginkább a befektetett munka mennyiségét és annak minőségét sem – állapítja meg egy 2019-es kutatás, mely a SzíDoSz (Színházi Dolgozók Szakszervezete) Szinkron Alapszervezet megrendelésére készült.
Ez a cikk az Mfor és a Privátbankár Prémium tartalma, csak a lap előfizetői olvashatják teljes terjedelmében.
14 napig ingyenesen hozzáférhet Prémium tartalmainkhoz a következő lépések megtétele után:
- Regisztráljon (adja meg emailcímét és jelszavát)
- Válasszon előfizetői csomagjaink közül
- Adja meg bankkártyája adatait - a választott csomag díját csak a 14 napos próbaidőszak letelte UTÁN vonjuk le bankszámlájáról
+1: A 14 napos próbaidőszak alatt Profiloldalán bejelentkezve BÁRMIKOR LEMONDHATJA előfizetését
Előfizetői csomagjainkról, az előfizetésről részletesen itt olvashat