Bátrabb lehet Kína Tajvan körül, az Egyesült Államok iráni kudarca miatt?

Már biztos, hogy elhalasztják Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök március végére tervezett pekingi csúcstalálkozóját. A háttérben folynak az egyeztetések az új időpontról, amit sajtóhírek szerint az eredetihez képest 5-6 héttel tolhatnak el. Bár a döntés hátterében az is szerepet játszhatott, hogy Kína Trump kérése ellenére egyelőre nem vesz részt a Hormuzi-szorost biztosító katonai koalícióban, valójában az amerikai elnököt most inkább az iráni háború fenyegető gazdasági következményeinek elhárítása köti le.

Az Egyesült Államok palaolaj-termeléssel foglalkozó vállalatinak akár még kedvezhetne is a Hormuzi-szorosban kialakult helyzet. A drágább, beruházásigényesebb, rétegrepesztéses technológiával kitermelt palaolajmezők megnyitása szempontjából a 80 dollár feletti hordónkénti világpiaci ár számít igazán ideálisnak. Emellett az USA nagyrészt önellátó az energiahordozók tekintetében, és az importja is alig támaszkodik a közel-keleti termelésre. A Hormuzi-szoros blokádja az amerikai ellátásbiztonságot kevésbé fenyegeti, mint az európait vagy az ázsiait.

Ugyanakkor a globális energiaválság és a szállítmányozási zavarok az Egyesült Államokban is megdobhatják az árakat. Az amerikai fogyasztók hagyományosan nagyon érzékenyen reagálnak az üzemanyagok drágulására, amiknek az ára január óta gallononként (1 gallon=3,785 liter) nagyjából 30 százalékkal nőtt. Ez kevesebb mint háromnegyed évvel a novemberi, félidős választások előtt jelentős politikai kockázat Trump számára, aki nem véletlenül kérte arra világ országait, köztük Kínát is, hogy segítsenek a szoroson keresztüli hajózás biztosításában.

Trump csak időt kér, de már nagyon szeretne Kínában lenni

Ebben a feszült helyzetben érthetőnek tűnik, hogy Donald Trump elhalasztotta az év leginkább várt (és a tervek szerint előbb vagy utóbb azért megvalósuló) csúcstalálkozóját. Amerikai elnök legutóbb 2017-ben járt hivatalos látogatáson Pekingben: akkor Trump az első elnöki ciklusa elején utazott el a kínai elnökhöz.

„A találkozó a két nagyhatalom bilaterális kapcsolatában, illetve a teljes nemzetközi rendszer szempontjából is komoly jelentőségű esemény lenne. Bár a második Trump-kormány alatt tavaly októberben már volt egy személyes találkozó a két vezető között Dél-Koreában, és többször beszéltek telefonon, az amerikai elnök személyes látogatása Kínába más diplomáciai kategóriába sorolható”

– érzékeltette a találkozó jelentőségét Buzna Viktor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

A Kína- és Távol-Kelet-szakértő szerint, mivel Peking a fogadó fél, a meghívott szerepében Trumpnak lehet nagyobb a mozgástere – „de persze csak addig, amíg a meghívás él”. Az amerikai elnök azonban úgy tűnik, hogy nem szeretné veszélybe sodorni a találkozó létrejöttét.

Erre utal az is, hogy Trump többször kifejtette, hogy a halasztás ellenére „már nagyon várja, hogy ott legyen” Pekingben, és a hírek szerint Kína is elfogadta a csúcs elnapolását. Emellett Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter és He Lifeng kínai miniszterelnök-helyettes folyamatos kapcsolatban állnak egymással.

Technológiai háború és Tajvan a fókuszban

Buzna Viktor szerint a kínai-amerikai csúcstalálkozó mindkét félnek az érdeke, hiszen számos konfliktus feszíti a kétoldalú kapcsolatokat. A legfontosabb a technológiai terület, azon belül is az exportkorlátozások kérdése. A második Trump-kormány először jelentősen szűkítette a Kínába exportálható amerikai termékek listáját, majd némi korrekció után idén már „csak” erősen korlátozza azokat.

„Ezek jellemzően érzékeny technológiájú félvezetőipari termékek, de a technológiai know-how és a kutatásbiztonság terén is jelentős szigorítás zajlik. Válaszul Kína a gyártáshoz szükséges ritkaföldfémek exportját korlátozta” – tette hozzá a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. A Kína és az Egyesült Államok között dúló technológiai háborúról bővebben ebben a cikkben olvashatnak:

A megkeresésünk pillanatában épp Tajvanon tartózkodó Buzna Viktor szerint a kínai beavatkozás árnyékában élő szigetország is egy fontos tárgyalási pont lenne a két fél között. Trump tavaly decemberben hagyott jóvá egy 11 milliárd dolláros fegyverexportot Tajvan számára, amit Kína az „egy Kína elv” értelmében a saját részének tekint. Az amerikai lépés ennek fényében érthetően nem nyerte el Hszi Csin-ping kínai elnök tetszését, aki telefonon figyelmeztette Trumpot arra, hogy legyen körültekintőbb a szigetre irányuló fegyverexportot illetően.

Ennek ellenére jelenleg arról szólnak a hírek, hogy Trump jóváhagyására vár egy újabb, rekordösszegű, 14 milliárd dolláros csomag Tajvan számára. A fegyverszállítmány sorsa kardinális kérdés lehet Kína és az Egyesült Államok viszonyában.

„Kína folytatja a Tajvan visszacsatolását célzó lépéseket az eddig alkalmazott, úgynevezett szürkezónás eszközökkel. Drasztikus változás a szoros-közi viszonyban (például a sziget katonai lerohanása – a szerk.) rövid távon nem várható.”

A tajvani identitással kampányoló, Kínával szemben kritikus Demokratikus Progresszív Párt (DDP) 2016 óta van hatalmon, de a támogatottsága fokozatosan csökken. A törvényhozásban kisebbségbe szorult, és Buzna Viktor szerint az idei novemberi tajvani önkormányzati választások már előrevetíthetik a 2028-as elnökválasztás erőviszonyait is.

„Peking ezért kivár, és jelenleg az ellenzéki Kuomintanggal és a Tajvani Néppárttal (TPP) építi intenzívebben a kapcsolatait. Trump külpolitikai lépései inkább elbizonytalanították, semmint felbátorították Kínát: bár az amerikai külpolitika kiszámíthatatlannak tűnhet, Trump egyértelművé tette, hogy Washington nem riad vissza a katonai erő alkalmazásától, ha érdekei úgy kívánják”

– fogalmazott Buzna Viktor.

Majd hozzátette, hogy a jelenlegi tajvani elnök, Laj Csing-te ügyesen használja ki, hogy az idén kétharmados felhatalmazással megválasztott új japán miniszterelnök, Takaicsi Szanae a szokásosnál jóval keményebb retorikát alkalmaz Kínával szemben. Tajvan és Japán kereskedelmi kapcsolatai megélénkültek, legutóbb pedig egy informális találkozó dobott újabb parazsat a tűzre.

A tajvani miniszterelnök, Cso Jung-taj Tokióban személyesen vett részt a World Baseball Classic egyik mérkőzésén, ami heves tiltakozást váltott ki Peking részéről. Az első női japán miniszterelnök politikájáról és Kína-ellenességéről ebben a cikkben olvashatnak:

Kínát is erősíti Trump közel-keleti politikája

De térjünk vissza a közel-keleti válsághoz, aminek Kína is fontos szereplője. Kína (alapító tagként) és Irán (2024 óta) is teljes jogú tagjai a globális dél országait tömörítő, leginkább a gazdasági, de részben a politikai együttműködésre is fókuszáló BRICS-csoportnak. (A BRICS elnevezés az alapító tagok, vagyis Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika angol neveinek kezdőbetűiből származik.)

A két ország közötti szorosabb szövetségi viszony miatt nem véletlen, hogy az amerikai-izraeli támadások megkezdése után Kína szinte azonnal fellépett közvetítőként a békekötés érdekében. Buzna Viktor szerint ezek a kínai törekvések (amiket az orosz-ukrán háború kapcsán is láthattunk – a szerk.) abba a következetesen épített nemzetközi szerepfelfogásba illeszkednek, ami Pekinget megbízható partnerként és stabil pontként kívánja megjeleníteni egy egyre kaotikusabb világban.

„Donald Trump politikája egyelőre erősíti Kínát ebben a szerepben. Ha hosszabb távon érződnek az amerikai diplomácia nem kívánt mellékhatásai, az Washington globális hegemóniájának egyik legnagyobb kihívása lehet. Éppen ezért bárhogyan is végződik majd az iráni konfliktus, az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy Peking arassa le a béketeremtés politikai hasznát”

– tette hozzá a szakértő.

Az energiahelyzet a Távol-Keleten sem rózsás

Az Egyesült Államokhoz és a nyugati országokhoz képest mérföldekkel jobb, vagy legalábbis pragmatikusabb iráni-kínai viszony a Hormuzi-szoroson átengedett kereskedelmi hajók kérdésében is meglátszik. A közös BRICS-tagság Buzna Viktor szerint megfelelő hátteret biztosít Pekingnek ahhoz, hogy egyeztessen az iráni vezetéssel annak érdekében, hogy a Hormuzi-szoroson keresztül a Kínába tartó szállítmányok továbbra is közlekedhessenek.

A tét persze Kína szempontjából sem kicsi, hiszen a közel-keleti térségből érkezik kőolajimportjának több mint a fele, cseppfolyósított földgáz (LNG)-behozatalának pedig mintegy harmada.

Azonban, ahogy arról korábban a Privátbankárnak nyilatkozó energiapiaci szakértő is beszélt, Kínának 1,6 milliárd hordónyi olajtartaléka van, így rövidtávon nem igazán aggasztják a mostani ellátási zavarok. Ezért sem olyan sürgős a számukra, hogy segítsenek az Egyesült Államoknak a tengeri hajózás biztosításában. Erről bővebben ebben a cikkben olvashatnak:

Peking emellett Szaúd-Arábiával is egyeztetett, aminek eredményeként az energiahordozó-importjuk egy része alternatív útvonalakon, a Vörös-tengeren keresztül juthat el Kínába. Nincs azonban ennyire szerencsés helyzetben a távol-keleti térség többi országa.

Március közepén ért véget a tokiói IPEM (Indo-Pacific Energy Security Ministerial and Business Forum) találkozó, ami kifejezetten a térség energiabiztonságának kérdésére fókuszált az iráni háború okozta válsághelyzet fényében.

„Itt az indo–csendes-óceáni térség tizenhét országa – köztük Japán és Dél-Korea –megállapodott az energiaellátási láncok megerősítéséről, a források diverzifikálásáról és a tengeri szállítási útvonalak biztonságának növeléséről” – mondta Buzna Viktor.

Bár a Hormuzi-szoroson kialakult helyzet adott apropót az egyeztetéseknek, valójában az energiabiztonság kérdése régóta napirenden van a térségben. „A távol-keleti országok ellátása jelentős mértékben függ a Közel-Kelettől, miközben a Tajvan körüli biztonsági feszültségek is növelik a probléma súlyát” – tette hozzá a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. Az ár–ellátásbiztonság–fenntarthatóság energiaháromszögben azonban gyakran az ár szempontjai kerülnek előtérbe, ami lassítja a hosszabb távú megoldások kidolgozását.

Buzna Viktor szerint Tajvan jó példa erre: a magas importfüggőség miatt az ellátásbiztonság növelése csak drágább beszerzéssel vagy a szennyezőbb energiaforrásokhoz – például a széntüzelésű erőművek fokozott használatához – való visszatéréssel lenne lehetséges.

„A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint az energiaellátás Tajvanon legalább két hónapra biztosított, júniustól pedig megnövelt amerikai LNG-import egészíti ki a jelenlegi beszerzéseket – ez azért különösen fontos, mert a nyári hőség miatt itt ilyenkor ugrik meg az energiafogyasztás.” Kína egyébként felajánlotta Tajvannak az energiaellátás biztosítását egy „szorosabb integráció” esetén, amit a tajvani kormány a pekingi pszichológiai nyomásgyakorlás újabb lépéseként minősített és elutasított.

Eredményesen gyakorolt nyomást Trump Japánra

A Hormuzi-válság miatt nehéz helyzetben lehet a nettó energiaimportőr Japán. Nem véletlen, hogy a távol-keleti szigetország is csatlakozott ahhoz a nyilatkozathoz, amit még az Egyesül Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Hollandia vezetői írtak alá, és amiben kifejezték készségüket a Hormuzi-szoros zavartalan forgalmának biztosítására.

„Japán kőolaj-importjának több mint 90 százaléka származik a Közel-Keletről, amit a Hormuzi-szoroson keresztül szállítanak. Az ország nagyjából 8 hónapra elegendő tartalékkal rendelkezik, így a rövidebb ideig tartó olajár-emelkedéseket még le tudják nyelni a japán vállalatok”

– ezt már Nagy Angelina, a Magyar Külügyi Intézet kutatója mondta. Ha azonban a szállítási zavarok elhúzódnak, akkor az akár recessziót is eredményezhet Japánban. Pláne, hogyha hozzátesszük, az elmúlt 15 évben a japán GDP-növekedése jobbára a 0 és 1,5 százalék közötti, nagyon alacsony sávban mozgott és érdemben nem tudott innen kitörni. Japánnak tehát gazdasági érdeke lenne, hogy minél hamarabb lezáruljon a Hormuzi-szoros blokádja, azonban történelmi okokból koránt sem egyértelmű a szerepvállalása az útvonal biztosításában.

A szigetországban a második világháború lezárulta óta komoly politikai és jogi korlátai vannak az önvédelmi erők külföldi bevetésének. Ráadásul Tokió Irán amerikai-izraeli megtámadásának kétes legitimitásával kapcsolatban sem akart állást foglalni. Nagy Angelina szerint az említett, öt másik európai ország által is aláírt nyilatkozathoz Japán Donald Trump nyomásgyakorlására csatlakozott. Ez konkrét elköteleződést még nem, de hajlandóságot mutat Washington felé.

A közvetlen előzmények közül kiemelhető, hogy Takaicsi március 19-én Washingtonba látogatott, ahol borítékolható volt, hogy Donald Trump ismét segítségnyújtásra szólítja majd fel Japánt.

„Ez persze így is lett, az amerikai elnök újfent sürgette, hogy Japán a viszonosság elvét követve segítsen az Egyesült Államoknak. Takaicsi erre alapvetően a politikai és jogi akadályokat hangsúlyozta azt illetően, hogy Japánnak mi áll és mi nem áll módjában. Nyilvánosan pedig többször megerősítette, hogy egyelőre nincs döntés a Hormuzi-szoros biztosításában játszott japán szerepről.”

Nagy Angelina szerint, bár Tokió alapvetően elkerülné a szerepvállalást, végül egyáltalán nem kizárt, hogy engednie kell az amerikai nyomásnak. Ha ez így lesz, akkor Japán valamilyen korlátozott technikai-logisztikai támogatást, például aknamentesítők küldését vállalhatná.

Motegi Toshimitsu japán külügyminiszter vasárnap egy televíziós műsorban úgy nyilatkozott, hogy amennyiben tűzszünet jönne létre Irán, valamint az Egyesült Államok és Izrael között, akkor a szigetország mérlegelheti annak a lehetőségét, hogy aknamantesítő különleges egységeket küldjön a térségbe.

„Japán aknamentesítési technológiája világszinten a legfejlettebbek közé tartozik” – mondta Motegi. A külügyminiszter szerint a március 19-i amerikai-japán találkozón Donald Trump megértő volt azzal kapcsolatban, hogy Japánt több politikai és jogi korlát is gátolja abban, hogy a hadihajóit is bevesse a Hormuzi-szoros biztosítása céljából.