Az új, úgynevezett hibrid hadviselési forma világszerte elmossa a határokat a háború és a béke formális megkülönböztetése között – sőt a háború megindítását már gyakran nem is kísérik formális hadüzenetek. Az új, "gerilla geopolitikai hadviselés" eszköztárába tartozik a letagadható erők bevetése, a kisebbségek mobilizációja az ellenséges területen és a terrorizmus.
Ezeken a hasábokon 2018-ban két zsoldos csapatra vetettünk egy-egy pillantást, az orosz Wagnerre és az amerikai Blackwaterre. Hivatalosan mindkettő magántulajdonban van, de valójában a katonai hírszerzés és a nagypolitika szoros felügyelete alatt működnek.
A SADAT és elődje
Ma a török mélyállam által mozgatott privát katonai cégre, a SADAT-ra nézünk rá, amely fontos proxi szerepet játszik a neo-oszmán törekvéseket folytató koalíciós kormány erőt kivetítő külpolitikájában.
A SADAT elődjének tekinthető „Különleges Hadviselés Osztályát” (Özel Harp Dairesi, ÖHD) az 1971-es puccsot követően hozta létre Ankara. és az állam számára kellett titkos műveleteket végrehajtania. A „Gladio” becenevet is viselő egység számos történész véleménye szerint több merényletet, emberrablást és szabotázst követett le. Célpontjai főként török baloldali és kurd politikai aktivisták közül kerültek ki.
Az 1970-es években emelkedett fel egy másik, a török mélyállam által mozgatott csoportosulás is. A Szürke Farkasok ideológiája a török faj és nemzet felsőbbrendűségén, valamint egy, a Balkántól Közép-Ázsiáig terjedő, pántörök állam létrehozásának álmán alapul.
A török hatóságok és a Szürke Farkasok nem csak a kommunisták elleni fellépésben, de az 1990-es években a kurdok és az örmények elleni támadásokban is együttműködtek egymással. Ezt támasztja alá az a 2008-as Ergenekon-tárgyaláson előkerült perirat, mely szerint a török titkosszolgálat (MIT) anyagilag és fegyverekkel is támogatta a Szürke Farkasokat annak érdekében, hogy politikai gyilkosságokat kövessen el.
SADAT a pán-iszlamizmus szolgálatában
A SADAT Nemzetközi Védelmi Konzultáns Vállalatot (Uluslararası Savunma Danışmanlık Şirketi) 2012-ben Adnan Tanriverdi tábornok és 22 bajtársa alapította, akiket iszlamista nézeteik és tevékenységük miatt kihajítottak a hadseregből (TSK). A cég irodái Isztambulban találhatók. Logója arra utal, hogy a cég működési területe kiterjed a teljes muszlim világra, beleértve olyan európai országokat, mint Bosznia-Hercegovina és Albánia.
Tanriverdi tábornok korábban a különleges erőknél szolgált. Tanított a katonai akadémián is, ahol a jelenlegi védelmi miniszter, Hulusi Akar egykor tanítványa volt. Tanriverdi és Erdogan elnök 1994 óta ismerik egymást, amikor mindketten Isztambulban szolgáltak – Erdogan, mint polgármester, Tanriverdi pedig a metropoliszban található Maltepe katonai bázis parancsnoka. A két vezető azóta is szoros kapcsolatban áll egymással.
A 2016 júliusi puccs után kinevezték Erdogan elnök vezető katonai tanácsadójának. Ebben a minőségében radikális átalakításokat hajtott végre a hadseregben. Tanriverdi véget akart vetni a hadsereg szekuláris oktatási hagyományának, ezért becsukatta a katonai akadémiákat és létrehozta a Nemzeti Védelmi Egyetemet. Ez utóbbi aztán a vallásos Imam Hatip iskolákból rekrutálja a hallgatóit.
Tavaly januárban azonban egy szélsőségesen iszlamista beszéde miatt lemondásra kényszerült. Pedig ebben semmi nyelvbotlás nem volt, a SADAT cég a pán-iszlamista (Ummah) ideálért dolgozik. Tanriverdi hisz abban, hogy a NATO mintájára egy pán-iszlám katonai szövetséget kellene létrehozni „az iszlám ellenségeivel” szemben.
Az izraeli elhárítás szerint a SADAT mára Erdogan elnök egyfajta forradalmi gárdája lett és aktívan részt vesz a Hamász támogatásában Izrael ellenében. A titkos katonai támogatás mellett Ankara kulturális támogatásba bújtatott fellazítási erőfeszítéseket is tesz. Évente több tíz millió dollárt csatornáz a TIKA kormányzati segélyszervezeten keresztül Jeruzsálembe, a Török Kulturális Központba.
A SADAT aktívan részt vett a szíriai felkelők törökországi képzésében. Ezeket a szabadcsapatokat aztán a török hatalmi érdekeknek megfelelően Erdogan sorra veti be Szíriában, Líbiában és Nagorno-Karabahban.
A Lukoil társalapítója, Leonid Fedun eladta részesedését a cégnek – állítják források. 
