Míg a világ szeme Donald Trump kereskedelmi háborújára szegeződik, Európa vezető gazdasága, Németország minden eddiginél erősebb kereskedelmi kapcsolatot épít ki Kínával – az utóbbi időben többmilliárdos befektetések jelentek meg a kínai piacon, a bővülésnek pedig még korán sincs vége. A Bosch, a Mercedes-Benz és a Siemens megjelenésével Kína a német gazdaság legfőbb partnerévé vált az utóbbi két évben – írja a Bloomberg.
A teljes kereskedelmi forgalom tavaly 179 milliárd dollár volt, ez duplája az Egyesült Királyság és háromszorosa a Franciaország által elért szintnek. Németország különleges szerepe júliusban ismét megmutatkozott, akkor derült ki, a BASF vegyipari cég 10 milliárd dolláros befektetés keretében hoz létre gyárat a régióban – ez ráadásul az első vegyi üzem, amely teljesen külföldi befektetők kezében van. A BMW nemsokára több mint 4 milliárd dollárért fejleszti kínai gyártóegységét, kihasználva az új szabályozást, amely értelmében a külföldi befektetők már többségi tulajdonosai lehetnek a vállalkozásoknak.
A kisebbek is meghódítják Kínát
A német DELO Industrial Adhesives speciális ragasztószereket gyártó vegyipari cég mintegy 14 éves fejlesztési stratégia megkoronázásaként nyitotta meg sanghaji központját szeptemberben. Az, hogy egy, a piacvezető versenytársak mellett eltörpülő vállalat – összesen 750 alkalmazottal és mindössze 184 millió dolláros éves bevétellel – is képes megvetni a lábát Kína szigorúan korlátozott, összetett gazdaságában csak még inkább bizonyítja a német gazdaságpolitika sikeres működését a keleti nyitás szempontjából. Ilyen kisebb szereplők térnyerése elképzelhetetlen lenne a német nagyvállalatok, Angela Merkel támogatása és helyi fejlesztési központok hálózata nélkül.
A német cégek térnyerését a Sanghajban és Pekingben található ipari és kereskedelmi központ, valamint Taicang kikötővárosa támogatja, ami megfelelő platformot ad a kisebb német vállalatoknak az induláshoz, legyen szó akár adminisztratív szolgáltatásokról, konzultációról vagy humán erőforrással kapcsolatos kérdésekről. A három központ működését a Landesbanken nevű, államilag finanszírozott pénzintézetek támogatják, amelyek immár 300 vállalatnak biztosítanak alapot. A fejlődés ütemét jelzi, hogy 2015-ben még csak 200 támogatott cégről beszélhettünk.
Újraformálják a kereskedelmi hálót
Ezen intézetek nem csak a németeknek előnyösek, az utóbbi időben több tucat kínai város és régió is saját központnak akar helyet adni, a sanghaji intézet vezetője szerint akár 10 új ilyen központ is nyílhat a közeljövőben, amely segítségével a német cégek a gazdaságilag kevésbé jelentős régiókba is betörhetnek.
A németek számára fontos elem a Hszi Csin-ping elnök által felvezetett Egy övezet, egy út kezdeményezés (Belt and Road Initiative), amely a domináns tengeri kereskedelem mellett az Eurázsiát behálózó fejlett és hatékony szárazföldi összeköttetések létrehozásával alakítana ki egységes kereskedelmi hálót Ázsia, Európa, a Közel-Kelet és Afrika összekapcsolásával.
Bár a német vállalatok ezt a háború utáni rend megbolygatásának ítélhetik, nem valószínű, hogy kikerülhetik. Félő ugyanis, hogy ha a Nyugat nem kap észbe időben, Kína olyan multilaterális kereskedelmi rendszert építhet szomszédságában, amely lényegében túlnőne a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) – mondta a Joe Kaeser, a német Siemens vezérigazgatója.
Végleg Kína felé fordulnak a németek?
Az új Selyemút kiváló terjeszkedési lehetőséget biztosítana Kína 1,4 milliárd fogyasztója számára, akik az egyre magasabb minőségű gyártás felé vették az irányt. Az export vezérelt német gazdaságot azonban veszélybe sodorhatja a Trump által kirobbantott kereskedelmi háború – ezt bizonyítja, hogy Berlin a következő két évre visszavett növekedési előrejelzéséből, külső kockázatokra hivatkozva.
Bár Merkel 13 éves kancellársága alatt több mint tízszer látogatta meg kínai partnereit, a nemzetközi kapcsolatok bonyolultak, a kormányt ráadásul egyre több támadás éri az összefonódás miatt. Kína 2015-ben mutatta be „Made in China 2025”-ös programját, amelynek keretében Németország lehetne az ázsiai cégek legfontosabb hídfőállása a legfejlettebb termékek gyártásánál. Erre reagálva a kínai befektetők több mint 26 milliárd dollár értékben vásárolták be magukat különböző technológiai és iparvállalatokba. Így egyebek mellett kínai kézbe került az ipari robotok elsőszámú gyártója, a Kuka AG és a mûanyag fröccsöntő berendezések terén a legjobbak közé sorolt müncheni KraussMaffei Group is. Az agresszív kínai terjeszkedést ugyanakkor nem fogadták kitörő lelkesedéssel, és a német vezetés erre a külföldi befektetők alaposabb vizsgálatával reagált, ráadásul ezen a nyáron először akadályozott meg egy felvásárlást.
A politikai aggályok ellenére a német vállalatok nem riadnak vissza az ázsiai terjeszkedéstől. A Német Kereskedelmi Kamara által megkérdezett 400 vállalat fele szerint a projekt pozitív hatással lesz rájuk középtávon. Ázsia hosszú távú növekedési tervei és Donald Trump kereskedelmi háborúja mellett egyre inkább úgy tűnik, hogy a németek több hasznot húzhatnak Kínából, mint Amerikából.
Magyarországnak is érdeke a keleti nyitás
Érdekes helyzet alakul ezzel az európai gazdaságban: az EU-nak alapvetően nem érdeke, hogy a kínai termékek elárasszák az uniós gazdaságot, ez ugyanis ellentmond az EU kereskedelmi elveinek és érdekeinek. A fentebb kifejtettek értelmében a tagállamok között vezető szerepet betöltő Németország ugyanakkor nem osztja teljesen ezt a nézetet. Áprilisban a tagországok pekingi nagykövetei közös jelentésben tiltakoztak Kína fő külpolitikai-gazdasági projektje ellen. A Kínát elítélő dokumentumot egyébként a egyedül a magyar nagykövet nem írta alá - írta a 24.hu.
Lassan egy éve már, hogy Budapesten találkoztak Kína és 16 kelet-közép-európai ország vezetői. A találkozó alkalmával Orbán elmondta: azért van nagy szükségünk a kínaiakra, mert a térségben hatalmas fejlődési potenciál van, de ahhoz, hogy a térség fejlődni tudjon, külső technológiai és pénzügyi forrásokra is szükség van, az európai források önmagukban már nem elegendőek. "A világgazdaságban most a Kelet csillaga áll magasan, Ázsia és benne Kína felemelkedésének korszakát éljük, most az az időszak következik, amikor Európa további fejlődéséhez szükség lesz a Kelet technikai és pénzügyi részvételére" – mondta akkor a magyar miniszterelnök.
Ukrajnáról eddig nem is igazán volt szó. 
