Az év első hónapjaiban a piaci elemzők, illetve a világgazdasági folyamatokat meghatározó döntéshozók és szervezetek is feszült várakozással tekintettek 2026 egyik legmeghatározóbbnak gondolt csúcstalálkozója elé. Donald Trump amerikai elnök ugyanis hivatalos látogatásra készült a Távol-Keletre, hogy Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyaljon. Amerikai elnök (éppen Trump) hivatalos úton legutóbb 2017-ben járt Kínában.
A két ország között már hosszú évek óta zajló, és Trump második ciklusában ismét kiújuló vámháborúban mindkét félnek megvan a maga ütőkártyája. Az amerikaiak az importvámok emelésével és a Kínába exportálható, a félvezetőiparhoz kapcsolódó termékek, valamint a technológiai know-how átadásának szűkítésével, míg a kínaiak a ritkaföldfémek szállításának visszafogásával érezhetik úgy, hogy nyeregben vannak.
Trump már nagyon menne
Mielőtt azonban a lehetséges kiegyezés megtörténhetett volna, az Egyesült Államok és Izrael február 28-án összehangolt légicsapásokat indított Irán ellen. Az amerikai vezetés ezt követően tetőtől talpig „beleragadt” a konfliktusba, ami ráadásul a Hormuzi-szoros blokádja miatt súlyos energiaellátási és inflációs kockázatokat hozott a felszínre. Az amerikai-kínai csúcstalálkozót így az eredeti, március végi időponthoz képest néhány héttel eltolták.
Fotó: MTI/EPA pool/Will Oliver
A legutóbbi hírek szerint Donald Trump májusban érkezhet meg Pekingbe. Azonban az iráni vezetéssel való béketárgyalások újabb körének megkezdése a perzsa ország kormányának súlyos megosztottsága miatt tovább húzódhat. Addig marad a végleges megoldást nem jelentő fegyverszünet, illetve az amerikai haderő készültsége a közel-keleti térségben. Ha az Irán és az Egyesült Államok közötti béketárgyalások tovább csúsznak, az a kínai-amerikai csúcs időpontját is későbbre tolhatja.
Donald Trump április 17-én azt nyilatkozta, hogy a kínai találkozó „nagyon különleges lesz és akár történelmi jelentőségű is lehet.” Hozzátette, várja, hogy ismét együtt legyen Hszi elnökkel – „sok mindent fogunk elérni!”
A Times of India beszámolója szerint Trump bízik a szívélyes fogadtatásban. Már csak azért is, mert korábban levélben arra kérte a kínai elnököt, hogy ne avatkozzon be a konfliktusba Irán oldalán fegyverszállításokkal, amit Hszi Csin-ping megígért neki (az más kérdés, hogy a Hormuzi-szoros felszabadításában sem segített Kína, pedig ezt is szerette volna elérni az amerikai elnök – a szerk.). Donald Trump arról is beszélt a Fox Newsnak adott interjújában, hogy a következő hetekben megvalósulhat a kínai látogatása.
Lassuló pályán a két nagyhatalom
Az egyeztetés mindkét félnek érdeke lenne, hiszen az amerikai és a kínai gazdaság is lassuló pályára került. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) idén 2 százalékos gazdasági növekedést várt az Egyesült Államokban, ami jövőre 1,7 százalékra mérséklődhet. Pedig 2021 óta mindig 2 százaléknál nagyobb mértékben gyarapodott az amerikai GDP éves szinten.
Kína esetében látványosabb a lassulás. Hiszen míg az amerikai gazdaság éves növekedése 2006 óta (a koronavírus-járvány utáni 6,1 százalékos felpattanást nem számítva) egyszer sem haladta meg a 3 százalékot, addig a távol-keleti országban ennek a periódusnak az elején még 10 százalék körüli, vagy érdemben a fölötti számokat láthattunk.
Az új ötéves terv
Az persze önmagában nem meglepő, hogy a hosszú éveken át tartó, állami ösztönzőprogramokkal erőltetett gazdasági felzárkózás üteme érdemben lelassult Kínában. Az már sokkal figyelemre méltóbb, hogy 2026-ban hivatalosan is egy új gazdaságpolitikai ciklus indult el az országban, miután a Kínai Kommunista Párt (KKP) előterjesztésére az Országos Népi Gyűlés márciusban elfogadta „A Kínai Népköztársaság nemzeti gazdasági és társadalmi fejlesztése 15. ötéves tervének tervezete” című, 141 oldalas dokumentumot. Az ötéves terv a 2026 és 2030 közötti időszakra határozza meg az ország fejlődésének legfontosabb irányvonalait.
A dokumentum ráadásul egy hosszabb távú vízióba is illeszkedik – hívta fel a figyelmet írásában Salát Gergely, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. Hszi Csin-ping kínai elnök kezdeményezésére a kommunista párt 20. kongresszusán a 2021-2035 közötti időszak feladataként a „szocialista modernizáció alapjainak megteremtését”, míg 2035–2049-re egy „erős, demokratikus, civilizált, harmonikus és szép szocialista modernizált nagyhatalom” felépítését jelölték meg. Valamint azt, hogy a GDP-t 2035-re, 2020-hoz képest meg kell duplázni, és a „közepesen fejlett országok” szintjét elérni.
Fotó: Facebook/Calvin Cheng
Kína ugyanis – bár számos tekintetben a világ egyik vezető hatalma – az egy főre jutó GDP-ben még tényleg nagyon távol áll a legfejlettebb országok átlagától.
A Világbank adatai szerint 2024-ben 27 ezer 104 dollár volt a vásárlóerő-paritáson mért, egy főre jutó GDP (ez egyébként 10 év alatt több mint a duplájára nőtt). Az Egyesült Államokban ugyanez a szám 85 ezer 809 dollár, Németországban 73 ezer 551 dollár, míg Magyarországon 48 ezer 552 dollár. Kína a 70-80. hely körül jár mindössze a vonatkozó listán. Amit Luxemburg vezet, több mint 155 ezer dollárral.
Visszatérve az idén elinduló új, ötéves tervre (ami a kínai nyelvben inkább fejlesztési programként vagy iránymutatásként fordítható, ezzel is némiképp eltávolodva a Mao-korszakot jellemző, szocialista tervgazdálkodás maradványaitól – jegyezte meg Salát Gergely), meglepő, de a dokumentum nem tartalmaz konkrét GDP-növekedési célt. „Csupán annyit rögzít, hogy a GDP-bővülés észszerű tartományban tartandó, s azt az adott körülmények figyelembevételével kell meghatározni. Vagyis a vezetés majd évente fog ezzel a számmal előállni” – tette hozzá a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. Már a 2021-ben meghirdetett gazdaság ciklusban is ezzel az eszközzel élt a Kínai Kommunista Párt, a 2010-es években viszont még volt konkrét elérendő érték.
A nagyobb rugalmasság Salát Gergely szerint azzal magyarázható, hogy egyrészt az elmúlt években a merev célszámok miatti növekedési kényszer helyi szinten rossz ösztönzőnek bizonyult. A tartományok és a városok óriási adósságokat halmoztak fel, és egyáltalán nem jól átgondolt beruházásokat hajtottak vége.
Másrészt a jelenlegi bizonytalan külső és belső helyzetben a kínai vezetés nem is mer konkrét célokat kitűzni, nehogy az azoktól való elmaradás „arcvesztéssel” járjon a számára. Az idei évre egyébként 4,5-5 százalékos GDP-bővülés a cél, ami az első negyedéves, 5 százalékos növekedés után egyelőre teljesíthetőnek is tűnik.
A gazdaság fejlesztése érdekében az ötéves iránymutatás kiemeli a belső fogyasztás élénkítését, a gazdasági egyensúlytalanságok és túlkapacitások kezelését („a kínálat erős, a kereslet gyenge”), az állami szektorok megerősítését és a magánvállalatok ösztönzését. A technológiai fejlesztés pedig – különösen a mesterséges intelligencia és más csúcstechnológiák terén – központi szerepet kap.
Ami a gazdaságon túlmutat
A dokumentum a gazdasági növekedés egyes paraméterei mellett számos egyéb célkitűzést is megemlít. A magas értékű szabadalmak számának például 10 ezer főre vetítve a 2025-ös 16-ról 22 fölé kell ugrania 2030-ra (ebben Kína már most is top 3-as szereplő az Egyesült Államokkal és Japánnal versenyezve), a digitális gazdaság GDP-hez viszonyított arányának 10,5-ről 12,5 százalékra kell emelkednie, a nem fosszilis energia arányának pedig el kell érnie a 25 százalékot.
De a várható élettartamot (2030-ra 80 év a cél), az egészségügyi dolgozók számát, az idősotthonokban az ápolási férőhelyek, a jó minőségű víz, de még az erdőborítottság arányát is meghatározták.
A dokumentum Kína súlyos demográfiai problémáira is reflektál. Az egyik legfőbb gondot ugyanis a társadalom elöregedése és az alacsony születésszám jelenti. Megjelenik a „születésbarát társadalom” programja, amely három elemen alapul: a pénzügyi ösztönzőkön (gyermekgondozási támogatások, adókedvezmények, szülés ingyenessége stb.), az ellátórendszer javításán (bölcsődei férőhelyek bővítése) és a kulturális normák befolyásolásán (például a „megfelelő korban történő házasságkötés és gyermekvállalás” propagálása, a „terhesség és a szülés körüli helytelen szokások” visszaszorítása) – tette hozzá Salát Gergely.
A vezető kutató szerint ugyanakkor más országok tapasztalatai is azt mutatják, hogy a nők munkaerőpiaci lehetőségeinek javítása vagy a magas lakhatási költségek visszaszorítása nélkül ezeknek az állami ösztönzőknek a hatása csak mérsékelt lehet. Legfeljebb néhány tizedszázalékos javulást lehet így elérni.
Az új ötéves terv nagy hangsúlyt helyez az önellátás erősítésére is. Kínának bizonyos csúcstechnológiai eszközöket és alkatrészeket – mikrochipeket, repülőgép-hajtóműveket stb. – jelenleg külföldről kell beszereznie, ami sebezhetővé teszi. Hozzátéve, hogy az Egyesült Államok exporttilalmakkal próbálja lassítani Kína technológiai-gazdasági fejlődését.
A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a kínai célkitűzések Washington számára is jelzésértékűek lehetnek. Ugyanis épp azokon a területeken várhatók nagy kínai áttörések, ahol most az USA a legszigorúbb exportkorlátozásokat léptette életbe.
„Ha erre az Egyesült Államok nem reagál, komoly hátrányba kerülhet éppen azon a területen, amely várhatóan eldönti a nagyhatalmi versengést” – tette hozzá Salát Gergely. A nagy kérdés, hogy a két elnöknek mikor lesz lehetősége személyesen is beszélni erről, az Egyesült Államok számára ijesztőnek tűnő trendről.
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
