Szeptember 13-án, az Európai Parlament plenáris ülésén Josep Borrell főképviselő kijelentette: az EU arra törekszik, hogy kiszélesítse együttműködését Tajvannal, és korszerűsítse a Tajvannal folytatott párbeszédét. „De mindezt az Egy Kína Politika keretében, amely elismeri a Népköztársaságot Kína egyedüli kormányaként. Hadd fogalmazzam meg világosan: az Egy Kína Politika nem akadályoz meg bennünket – az Európai Uniót – abban, hogy kitartsunk és elmélyítsük együttműködésünket Tajvannal, és ne fejezzük ki aggodalmunkat a közelmúltban növekvő feszültségek miatt.”
Kényes diplomácia
Borrell nyilatkozata egyértelműen támogatja az EU Egy Kína Politikáját, amely a Kína-EU kapcsolatok politikai alapjaként szolgál. A főképviselő és az Európai Parlament képviselői azonban ismét megerősítették Európa hajlandóságukat a Tajvannal való kapcsolatok megerősítésére.
Európában egyre inkább tudatosul Tajvan fontossága „nemcsak a régió biztonsága és jóléte, hanem a miénk szempontjából is” – tette hozzá Borrell. Az EU azonban egyértelmű kötelezettségeket vállalt Tajvannal fenntartott kapcsolatai tekintetében, amikor megnyitotta a diplomáciai kapcsolatokat Pekinggel.
1975-ben Sir Christopher Soames, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) akkori alelnöke Kínába utazott. A látogatás során Kína és az EGK megállapodott a hivatalos kapcsolatok kialakításában. A tajvani kérdéssel kapcsolatban Soames világossá tette, hogy „az államok elismeréséhez hasonló ügyek nem tartoznak a Közösség felelősségi körébe”. Hozzátette, hogy „az összes tagállam által különböző időpontokban elfogadott álláspontokkal összhangban a Közösség nem tart fenn semmilyen hivatalos kapcsolatot Tajvannal, ahogyan nincsen semmilyen megállapodása sem vele”.
Azóta az EU tajvani politikája úgy foglalható össze, hogy megőrzi a status quo-t és a stabilitást a Tajvani-szorosban, miközben a probléma békés és szabályokon alapuló megoldását szorgalmazza. Brüsszel óva inti Pekinget a kényszerítő intézkedésektől, és soha nem bátorította Tajpejt a függetlenség felé tett lépésekre.
Fél szemmel Washingtont figyelve
Az EU álláspontját az Egyesült Államok tajvani politikájáról szóló több hónapos vita után erősítették meg. Világosnak tűnik, hogy Washington hajlandó újrakalibrálni az Egy Kína Politikáját, miután Kína strukturálisan módosította a katonai erőegyensúlyt a térségben.
Az Egyesült Államok hagyományos Egy Kína-Politikájának ezt az erózióját jelzi a „Tajvani Politikai Törvény” elfogadása, Biden elnök kijelentései az Egyesült Államok támogatásáról egy kínai támadás esetén, valamint az idén jóváhagyott négy amerikai fegyvereladás Tajvannak.
Az újrakalibrálás már a Trump-években is látható volt. A Trump-adminisztráció engedélyezte a kormányzati tisztviselők kölcsönös látogatását, például Keith Krach amerikai külügyminiszter-helyettes látogatását a szigeten 2020-ban, és jóváhagyta Cai Jing-ven tajvani elnök kivételes New York-i „kiszállását” 2019-ben, ahol találkozott egy kétpárti amerikai kongresszusi küldöttséggel.
Ezenkívül az Egyesült Államok Kongresszusa számos Tajvan-párti törvényt hagyott jóvá, mint például a tajvani utazási törvényt és a tajvani szövetségesek 2020-as nemzetközi védelmére és fejlesztésére irányuló kezdeményezését, ami azt mutatja, hogy az Egyesült Államok erőteljesen támogatja a szigetet.
Sokoldalú együttműködés
Tehát hogyan ötvözhető az EU Egy Kína Politikájának tisztelete a Tajvannal fenntartott kapcsolatok javításával? Mindaddig, amíg a diplomáciai elismerést nem érik el, a politika betartása sokféle módot hagy a Tajpejjal való kapcsolattartásra. Olyan utakat, amelyeket már feltártak, és amelyeket Brüsszel erősíteni szeretne.
Valóban, az elmúlt években tanúi lehettünk az együttműködés érlelődési folyamatának, amelyet már az is bizonyít, hogy Tajvant bevonták az Európai Unió indo-csendes-óceáni együttműködési stratégiájába. Az EU továbbra is Tajvan legnagyobb külföldi befektetője és negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere.
Az EU a meglévő erős gazdasági kapcsolatokra kíván építeni: 2021-ben 63,9 milliárd euró értékben kreskedett a szigetországgal, ami 29 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Tajvant a fejlett információs és kommunikációs technológiai komponensek fontos szállítójaként betöltött szerepe vonzó partnerré teszi a rugalmas ellátási láncok, a félvezetők és az adatvédelem terén.
Azonban nem csak gazdasági kapcsolatokról van szó. Brüsszel és Tajpej ugyanazokat a demokratikus értékeket osztja és hirdeti, a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartását, így közös napirend további fontos eleme a politikai együttműködés. Ebből a szempontból a nemzeti parlamenti képviselők is meglehetősen aktívak voltak.
Tavaly egy nagy tajvani delegáció látogatott Szlovákiába, a Cseh Köztársaságba és Brüsszelbe, míg számos európai politikai döntéshozó látogatott Tajvanra. A nemzeti parlamenti képviselők, vagy középszintű kormánytisztviselők e kölcsönös látogatásai fontos szerepet játszanak a politikai napirend meghatározásában.
Litvánia példája
A szimbolikus dimenzió mindig kényes és szembetűnő kérdés, amikor Tajvanról beszélünk, amint Litvánia azon közelmúltbeli döntése is jól mutatja, hogy továbbfejleszti kapcsolatát a szigettel. A balti ország engedélyezte Tajpejnek, hogy „Tajvan” néven képviseleti irodát nyisson Vilniuszban, és hamarosan saját kereskedelmi irodát nyit Tajpejben.
Egy ilyen lépés kereskedelmi embargó bevezetésére késztette Pekinget. A gazdasági kényszer azonban nem késztette a litván kormányt a politika megváltoztatására. Ráadásul az USA saját Egy Kína Politikájának eróziójával összefüggésben más európai államok, különösen Közép- és Kelet-Európában, követhetik a példát.
Az ukrajnai háború kihatásai
Az ukrajnai orosz invázió hatással van arra, hogy az EU hogyan tekint Tajvanra. Az orosz inváziónak két közvetett hatása is volt e tekintetben.
Először is, a háború rámutatott arra, hogy a kelet-európai országok egyre növekvő mértékben függenek az USA katonai erejétől, hogy elrettentessék, vagy szembeszálljanak Moszkva terjeszkedésével. Az USA katonai segítsége nem korlátozódik Ukrajnára, hanem magában foglalja a NATO-tagokat és a kelet-európai biztonsági partnereket is, amelyek „a jövőbeni orosz agresszió szempontjából a legnagyobb veszélynek vannak kitéve”.
A partnerek között van Lengyelország, Lettország, Észtország, Litvánia, Csehország és Románia. Ez a függőség az USA megnövekedett befolyását eredményezheti ezen országok külpolitikájában, és fogékonyabbá teheti őket az USA ázsiai-csendes-óceáni pozícióinak felvállalására, különösen a Tajvani-szoros tekintetében.
Ebben a kérdésben – annak is köszönhetően, hogy Kínát egyre inkább riválisként tekinti számos uniós tagállam – az elmúlt években megnőtt az egyes tagállamok Tajvan támogatása. Lengyelország és a Cseh Köztársaság megerősítette jogalkotási és humanitárius együttműködését Tajvannal.
Másodszor, Kijev és Tajpej párhuzama felhívta a világ figyelmét a Tajvani-szoros helyzetére, és rávilágított arra, hogy a nem-demokratikus rezsimek milyen eltérő és sokszor kiszámíthatatlan döntéshozatali folyamatokkal rendelkeznek. Brüsszel úgy véli, hogy a Tajvan elleni támadástól való elrettentés leghatékonyabb módja az, ha nyilvánosan kiemelik az EU és Tajvan közötti demokratikus köteléket, és támogatják a jogállamiságot. Ahogy az Európai Parlament alelnöke, Nicola Beer leszögezte: „Nem leszünk tanúi február 24-ének Ázsiában!”.
Az iráni vezető éppen most kért tűzszünetet az Egyesült Államoktól. 
