Augusztusban Kína visszahívta nagykövetét Litvániából és követelte, hogy a kis balti ország is hívja vissza vezető diplomatáját. Peking egyben kereskedelmi és befektetési nyomás alá helyezte az országot, de ez nem járt érzékelhető hatással – tavaly például a kínai részarány a teljes litvániai FDI-ból nem érte el a 2 százalékot. A Klapeida nevű kikötő kibővítését a litván hatóságok leállították, attól tartva, hogy a kínai résztvevők nemzetbiztonsági veszélyt jelenthetnének.
Kína számára a fő veszély az, hogy egyre több EU tagállam változtatja meg hozzáállását Tajvanhoz. Az elmúlt hónapokban a Cseh Köztársaság és Szlovákia tett ezirányba lépéseket, kiváltva Peking haragját. Októberben a tajvani külügyminiszter nem hivatalos látogatást tett Pozsonyban, Prágában és Brüsszelben – ez utóbbi helyszínen több EP képvelővel is találkozva. Szintén októberben az EP elfogadta történetének első jelentését, amely felszólítja az EU Bizottságot, hogy erősítse kapcsolatait Tajvannal, ebben a hónapban pedig EP képviselők egy csoportja látogatott Tajpejbe.
Tajvan globális geopolitikai játszmájában óriási adunak bizonyul a legmagasabb szintű chip-gyártása. Tavaly a „Taiwan Semiconductor Manufacturing Company” (TSMC) felelt a legfejletteb chipek globális gyártásának 92 százalékáért. A TSMC most sajtóértesülések szerint egy óriási európai gyárral kötné még szorosabbra magához kontinensünket. Valóban, Brüsszel egy új chip-törvény („New European Chips Act”) elfogadását tervezi, így Tajvan kulcsjátékossá válhat az EU-ban.
De hogyan jutottunk ide?
A Global Times, a kínai kommunista párt szócsöve már tavaly novemberben dorgálásban részesítette az új litván koalíciós kormányt. Figyelmeztette az országot, hogy csupán 3 millió lakossal bír, és következményei lesznek annak, ha az erőteljes oroszgyűlöletét megpróbálja kivetíteni Kínára is. A lap üzenete: „Jobb lesz, ha rendesen viselkedtek!”
Kína haragját a litván kormány egy akkori lépése váltotta ki, amelyben támogatást ígér „a tajvani szabadságért harcolóknak”. Akárcsak Joe Biden, a tavaly október 25-én megalakult litván kormány is „értékvezérelt” külpolitikai vonalvezetés mellett tett hitet.
A Moszkva és Peking által vezetett eurázsiai tengellyel szemben Ukrajna, Lengyelország és Litvánia 2020 július végén alakították meg a „Lublini Háromszöget”, amely azóta koordinálja a három, Washington-barát ország stratégiai érdekeit.
Litvánia ráadásul idén februárban jelentette meg legújabb éves nemzetbiztonsági jelentését, amely Oroszországot és Kínát nevezi meg az ország számára a legfőbb veszélyforrásnak. Kína kapcsán a pekingi kibertámadások veszélyeire figyelmeztet. Szintén februárban a kis balti ország bejelentette, hogy bojkottálja a az úgynevezett 17+1 csúcsot, amelyet Peking a kelet- és közép-európai országokkal tart évente.
Az utóbbi hónapokban aztán mintha még inkább felgyorsultak volna az események. Áprilisban a vilniusi parlamentben meghallgatást tartottak az ujgur genocídiumról. Júniusban első EU tagállamként Tajvannak COVID-19 vakcinákat adományoztak, semmibe véve Kína embargós kísérletét. Júliusban pedig a litván kormány leszögezte, hogy az EU-nak kizárólag a 27+1 szinten szabadna Kínával tárgyalni, elkerülve a megosztási kísérleteket.
Az „Egy-Kína-elv” megkérdőjelezése
Peking attól tart, hogy a Tajvannal kapcsolatos litván provokációra erdetileg Washingtonból érkezett a felkérés. Igaz, ami igaz, a vilniusi amerikai nagykövetség harsányan gratulált Litvánia lépéséhez.
Mi több, az amerikai külügyminisztérium és egyes kongresszusi képviselők kedden támogatásukról biztosították Litvániát ebben a kiélezett diplomáciai csatározásban. Peking döbbenettel olvashatta Ned Price külügyi szóvivő szavait: „Minden egyes országnak magának kell döntenie az „Egy-Kína-elv” kontúrjairól, külső nyomásgyakorlás nélkül”.
Márpedig az Egy Kína elv és egy jövőbeni egyesülés Tajvannal a kínai stratégiai gondolkodás alapköve. A koronavírus-járvány még tovább aktivizálta Pekinget, tekintve, hogy Tajvan elképesztő sikereket tudott felmutatni a járvány kezelésében, és felmerült a veszély, hogy a szigetország legitimitást nyer az ENSz Egészségügyi Világszervezetében.
Trump elnök már beiktatása előtt megkérdőjelezte az Egy Kína elvet azzal, hogy fogadta a tajvani elnök telefonját, amely 1979 óta az első közvetlen beszélgetésnek számított a két ország vezetője között. Tavaly augusztusban pedig David Stilwell, az amerikai külügyminisztérium Kelet-Ázsiáért felelős diplomatája úgy fogalmazott: Washington egy „jelentős kiigazítást” hajt végre a hosszú ideje követett Egy Kína elvet illetően. Ezen a fellazító politikán Joe Biden sem változtatott, aki idén januárban meghívta elnöki beiktatására Tajvan USA-ba akkreditált képviselőjét.
Nem véletlen tehát, hogy a pekingi kormányzat halálosan komolyan veszi a kis Litvánia lépéseit. Júliusban a kommunista pártlap szerkesztőségi állásfoglalása felszólítja a kormányt, hogy Oroszországgal és Belarusszal karöltve torolja meg Litvánia provokációit. Hozzáteszik, hogy a diplomáciai kapcsolatokat meg kell szakítani, ha „Amerika kutyája” tovább folytatja sértegetéseit.
Zárásként az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy az USA egy új provokációs sorozatba kezdett, és ez egyre több energiát vesz el Kínától. Ezért napirendre kell venni, hogy Peking „véglegesen megoldja a tajvani kérdést”. Ez egyre sürgetőbb stratégiai üggyé válik Kína számára – zárul a párt lapjának állásfoglalása.
Nem lépnek életbe február elsejétől a Grönlanddal kapcsolatos vita miatt kilátásba helyezett amerikai importvámok nyolc európai országgal szemben. 
