- Vasárnap 16 év után véget ér a Merkel-korszak. Azt tudjuk, hogy hivatalosan három kancellárjelölt van (Armin Laschet, CDU-CSU; Olaf Scholz, SPD; Annalena Baerbock, Zöldek). Ön látja már Angela Merkel utódát?
- Azt, hogy ki lesz az utód, feltehetően még vasárnap sem fogjuk tudni. Óvatos vagyok az előrejelzésekkel kapcsolatban, mert a népszerűségi mutatók még nagyon képlékenyek. Természetesen mindkét nagy párt továbbra is nagyon távol van attól, hogy egyedül kormányozhasson, és
előreláthatóan két további pártra lesz szükségük a kormányalakításhoz. Hosszú tárgyalásokra van kilátás, és teljesen nyitott kérdés, hogy Laschetnek vagy Scholznak hívják majd a következő kancellárt.
- De lát Ön – akár a hivatalos kancellárjelölteken kívül – olyan személyiséget, aki képes átvenni Merkel örökségét?
- Mind Laschetet, mind Scholzot okos jelöltnek tartom, mindketten alkalmasak a kancellári posztra.
- Szakértők szerint a mostani lehet az elmúlt évtizedek legkiegyensúlyozottabb választása. Mi ennek az oka? Miért olyan kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a német politikában?
- Nem tudom, hogy a kiegyenlített megfelelő kifejezés-e.
Ami változott, hogy a két nagy párt kisebb lett az elmúlt évtizedekben.
Negyven éve a CDU a voksok 45 százalékát kapta, és az SPD (a szociáldemokraták) sem kapott sokkal kevesebbet, ma pedig 25 százalékot kapnak – vagy az egyik talán 30-at, de többet nem. Ez már régóta így van. A pártrendszer változik, bonyolultabb lett, több párt van, mint korábban. (A két nagy politikai erő mellett a Zöldek, a liberálisok, a CDU-CSU-tól jobbra álló AfD és az SPD-től balra álló Baloldal is bejut majd a parlamentbe az előrejelzések szerint – a szerk.)
Ehhez még hozzáadódik, hogy
1949 óta most először van hivatalban olyan kormány, amely nem akarja magát újraválasztatni.
A jelenlegi kancellár azt mondja, hogy ennyi volt, hátrább lépek. (Angela Merkel 2018 végén jelentette be, hogy 2021-ben már nem fog harcba szállni a kancellári posztért – a szerk.) Tehát most minden a nulláról indul. Nem a kormány leváltása vagy megerősítése a tét, egy teljesen új kormány alakul majd. Most nincs „jutalom” a választók részéről a kormányzásért. Emiatt még markánsabb lett a változás a pártrendszerben.
- A II. világháború óta politikai váltógazdaság van Németországban: a két nagy politikai erő – CDU-CSU, SPD – váltja egymást a hatalmon vagy közösen kormányoz. Az említett változás azt is jelentheti, hogy a jövőben – ha a mostani választáson még nem is – veszélybe kerülhet ez a váltógazdaság?
- Bonyolultabb lesz. Hosszabb ideig tart majd a kormányalakítás a korábbiaknál – már 2017-ben is fél évig tartott ez a folyamat. Úgy vélem, hogy
Németország ebben a tekintetben olyan országgá fejlődik majd – és már nagyon előre tart ebben a folyamatban –, mint Hollandia. Tehát 7-8, nagyjából hasonló erősségű párt lesz, és mindig 3-4-nek kell majd összefognia a kormányalakításhoz.
Ez pedig nehézséget jelent, hiszen a pártoknak különböző céljaik vannak, egy részük nem is illik egymáshoz. Mégis együtt kell kormányozniuk. Ez fáradságos folyamat, de Hollandia sem állt fejre emiatt. Tehát optimista vagyok, hogy hozzá lehet szokni.
- A CDU-CSU mély krízisben van, támogatottsága év eleje óta 15 százalékponttal csökkent. Az SPD viszont megerősödött, és a választás esélyesének számít. Mi történt a kereszténydemokratákkal, és miért örülhetnek a szociáldemokraták?
- Több tényező adódik össze. A CDU-CSU év elején szokatlanul erős volt a koronavírus-válság miatt, a veszély esetén ugyanis az emberek általában beállnak a kormány mögé. Két évvel ezelőtthöz képest azonban csak alig alacsonyabb a támogatottsága, mint most. Az SPD pedig szokatlanul gyenge volt év elején, és most sem nagyon erős, csak erősebb, mint akkor.
Régen mindkét párt ugyanolyan erős volt 40-45 százalékos támogatottsággal, és most is nagyjából ugyanakkorák, csak 25-30 százalékos támogatottsággal. A különbség, hogy míg az SPD már túl van a zsugorodási folyamaton, a CDU most megy keresztül ezen.
Azt, hogy ki fogja nyerni a választásokat, még ma sem merném megjósolni. A mi felméréseink szerint az SPD és CDU körülbelül ugyanolyan erős.
- A közvéleménykutatások ugyanakkor azt is mutatják, hogy Armin Laschet népszerűtlen Olaf Scholzhoz és a CSU vezéréhez, Markus Söderhez képest. Scholzot a választók csaknem fele szavazná meg kancellárnak közvetlen voksolás esetén. Miért népszerűtlen Laschet, és miért népszerű Scholz?
- Laschet tartományi politikus, nemrég még szinte senki sem ismerte Észak-Rajna-Vesztfália határain kívül. (Laschet 2017 óta a tartomány miniszterelnöke – a szerk.) Emiatt az embereknek nincs kialakult véleménye róla.
Scholz pedig - bár tény, hogy többen szeretnék őt kancellárnak, mint Laschetet - nem olyan népszerű, csak valamelyest ismertebb.
Hosszú évek óta benne van az országos politikában, már a Schröder-korszakban fontos szerepet töltött be (általános főtitkárként Gerhard Schröder végrehajtója volt a pártban – a szerk.), majd sokáig Hamburg polgármestere volt – ez egy olyan poszt, amire Németországban figyelnek. Három éve pénzügyminiszter, egyike a legismertebb minisztereknek. Scholzhoz tehát már hozzászoktak az emberek.
Ráadásul Laschetet a sajtó megtapossa, és megpróbálja balféknek beállítani. Pedig biztosan nem az.
- Térjünk át a magyar vonatkozásokra. Mit jelenthet ez a német választás Magyarországnak? Milyen kormány lenne a legjobb és milyen a legrosszabb a magyar kormány számára?
- Szerintem Magyarországnak szinte mindegy a választás kimenetele. Jelenleg úgy néz ki, hogy vagy egy Laschet-kormány lesz a Zöldekkel és az FDP-vel (liberálisok) koalícióban, vagy egy Scholz-kormány, szintén a Zöldekkel és az FDP-vel koalícióban. Háromból két párt tehát ugyanaz, és bizonyos valószínűséggel azt is feltételezem, hogy Baerbock asszony (a Zöldek kancellárjelöltje) lehet a külügyminiszter. (Jelenleg a szociáldemokrata Heiko Maas tölti be ezt a posztot – a szerk.) Ez persze csak spekuláció.
Tehát szerintem
Magyarország számára semmi sem fog változni. A külpolitikában nem jelent nagy különbséget, hogy CDU vagy SPD győzelem lesz. A külpolitikában meglehetősen nagy az egyetértés a német pártok között, a Baloldaltól és az AfD-től eltekintve.
De ha a Baloldal még be is kerülne a kormányba, annak is a belpolitikában lennének jelentős következményei, a külpolitikára nem lenne hatása. Ez egy meglehetősen kis párt. Az AfD pedig amúgy sem kerül be a kormányba.
- A magyar kormány nagyon sok kritikát kapott és kap Németországból, a német sajtótól, a német kormánytól, bal- és jobboldalról egyaránt. Ön hogyan látja a magyar politikai helyzetet? Milyen irányban haladunk?
- Múlt héten jártam Budapesten, egy, a kormánypárthoz közelálló think tank, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért meghívására. (Az intézet a Mathias Corvinus Collegiumon belül működik - a szerk.)
És nagyon megdöbbentett, hogy nyilvánvalóan milyen hatalmas pénzt fordít a magyar kormány propagandára. Egész szépen megdolgoztak.
Be kell vallanom, hogy ez egy kicsit megrémisztett.
- Mit ért az alatt, hogy megdolgozták?
- Tartottam egy előadást. Ennek előzménye, hogy korábban írtam egy cikket Németországban, amelyben leírtam, hogy Németországban jelenleg olyan társadalmi klíma van, amelyben sok ember nem kívánja elmondani a véleményét. Erre nagyon felfigyeltek (Magyarországon), és állítólag Orbán úrnak is idéztek a cikkből. Azután meghívtak, hogy fejtsem ki a véleményem, és
nyilvánvalóan azt várták tőlem, hogy azt mondjam, hogy Németországban nincs véleményszabadság. Nem tettem meg nekik ezt a szívességet, és emiatt láthatóan csalódottak voltak. Azt tapasztaltam, hogy megpróbálnak eszközként használni.
És ebből a szempontból mindenképp bizonyos aggodalommal figyelem Magyarország fejlődésének irányát az elmúlt években.
Nyilvánvaló, hogy nagy erőket fordítanak – fogalmazzunk így – az ellenzéki hangok kiszorítására. Nem látok bele mélyen a magyar politikába, ami a nyugati kritikákat illeti, de az elmúlt években gyakrabban voltam Magyarországon, és azt tapasztaltam, hogy a független média képviselői kiszorítva érzik magukat.
Most pedig láttam ezt a think tankot és ezt a hatalmas, államilag szervezett propaganda-rendezvényt, amelynek célja az is volt, hogy begyűjtsenek olyan német hangokat, amelyek alátámasztják saját nézeteiket. Ez bizonyos fokig legitim, de én nem tartom egészséges fejleménynek.
Egy demokráciához az erős kormány mellett hozzátartozik egy erős ellenzék is.
Gyengült csütörtökön a forint a főbb devizákkal szemben a kora reggeli jegyzéséhez képest a bankközi piacon, az euró és a svájci frank ellenében 0,4 százalékkal, a dollárral szemben 0,6 százalékkal. 
