A NATO-t 1949-ben alapították a Szovjetunió ellensúlyaként, de 75 évvel később a szövetség tekintete egyre inkább Kína felé fordul. Tagjai egyre inkább aggódnak az Indo-csendes-óceáni térségben kialakuló biztonsági dinamika és Peking világszerte növekvő befolyása miatt, ami megmagyarázza, hogy a szövetséggel partneri viszonyban álló országok - Új-Zéland, Japán, Dél-Korea és Ausztrália - vezetői miért vettek részt a NATO tegnap véget ért washingtoni csúcstalálkozóján.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A NATO először hivatalosan 2019-ben jelölte meg Kínát a szövetség egyik "kihívásaként", szakítva ezzel az Európára és a Kremlből kiinduló fenyegetésekre való hagyományos összpontosítással. A szövetség az azóta eltelt időszakban is folytatta Kína biztonsági kihívásként való jellemzését, különösen a Moszkva és Peking közötti növekvő együttműködés tükrében.
Ultimátumszerű figyelmeztetés
A most végetért csúcstalálkozó záróközleménye eddig példátlan szóhasználattal figyelmeztet arra, hogy Kína "rendszerszintű kihívást jelent az euroatlanti biztonságra", többek között az Oroszországgal való közeledés, a növekvő nukleáris fegyverkészlet és a mindent átható kiberbiztonsági fenyegetések miatt. Felszólítja Pekinget, hogy "hagyjon fel Oroszország háborús erőfeszítéseinek minden anyagi és politikai támogatásával", és hagyjon fel "a szövetség megosztására irányuló kényszerítő taktikáival és erőfeszítéseivel".
Kína nem örül annak, hogy a NATO szorosabbra fűzi kapcsolatait a térségbeli országokkal, és gyakorlatilag azzal vádolja a szövetséget, hogy megpróbálja megkettőzni önmagát az Indo-csendes-óceáni térségben. A NATO "átlépi a határait, kiterjeszti a mandátumát, túlnyúl a védelmi övezetén, és szítja a konfrontációt" - hangsúlyozta Lin Jian, a kínai külügyminisztérium szóvivője hétfőn.
Mivel Észak-Korea lőszereket szállít Oroszországnak, hogy hadigépezetét táplálja, Kína pedig más formában támogatja Moszkvát – többek között kettős hasznosítású technológiákkal -, nem meglepő, hogy a NATO "fontosnak tartja a kapcsolatok szorosabbra fűzését" az Indo-csendes-óceáni térség országaival e fenyegetések kezelése érdekében.
Stoltenberg nem kertel
A NATO vezetői a szövetség washingtoni csúcstalálkozóján kijelentették, hogy az orosz hadigazdaság kínai támogatása nem maradhat következmények nélkül a szövetség érdekeire és hírnevére nézve. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kiemelte, hogy az orosz háborút azok szítják, akik nem osztják a nyugati értékeket, köztük Irán és Észak-Korea, amelyek közvetlen katonai támogatást nyújtanak Oroszországnak, míg Kína fenntartja Oroszország hadigazdaságát.
Szerinte ez nem egy átmeneti koalíció, hanem jelentős stratégiai váltás. "Kína Oroszország Ukrajna elleni háborújának döntő segítőjévé vált."
Stoltenberg megjegyezte, hogy Kína kettős felhasználású berendezéseket, mikroelektronikát és számos más eszközt szállít Oroszországnak, amelyek lehetővé teszik Oroszország számára, hogy rakétákat, bombákat, repülőgépeket és fegyvereket építsen, amelyeket az Ukrajna elleni támadásokban használnak. "Kína nem teheti lehetővé a közelmúlt történelmének legnagyobb európai konfliktusát anélkül, hogy ez ne érintené negatívan érdekeit és hírnevét" - hangsúlyozta.
Peking dühöng
A kínai kommunista párt szócsöve, a Global Times dühös szerkesztőségi állásfoglalásban reagált. A központi lap szerint „A NATO nem elégszik meg Európa megosztásával, hanem az ázsiai-csendes-óceáni térségben is konfliktusokat és összecsapásokat igyekszik szítani. A NATO folyamatos európai terjeszkedésének és az ázsiai-csendes-óceáni térségbe való benyúlásának célja, hogy a regionális integrációba és a gazdasági globalizációba beszivárogjon a csoportpolitika és a konfrontatív gondolkodás”.
Hozzáteszi: „Ha hagyjuk, hogy a NATO csoportosítsa a világ összes problémáját, akkor az egész világ elkerülhetetlenül töredezetté, megosztottá és konfrontatívvá válik, és a háború felhői egyre sűrűbbé válnak, ahogy a NATO funkciói erősödnek, ami nagyon is valós fenyegetést jelent”. Orbán Viktor, az EU Tanácsának soros elnökségét jelenleg betöltő Magyarország miniszterelnöke nemrégiben a Newsweek című amerikai magazinban arra figyelmeztetett, hogy ha a NATO az együttműködés helyett a konfliktust, a béke helyett a háborút választja, akkor öngyilkosságot követ el. Ha a NATO továbbra is az ellentétes tendenciájú megközelítésre támaszkodik létének fenntartása érdekében, különösen a blokk "globalizációját" követve, elkerülhetetlen a felgyorsult bukása” – zárja gondolatmenetét a lap.
Agyaglábú óriás
Eközben Kína haditengerészete már most nagyobb, mint Amerikáé, és légiereje is azon van, hogy számszerűen megelőzze az Egyesült Államokat. Kína a Tajvan elszigetelésére irányuló taktikát is tökéletesíti, miközben a rakéták és nukleáris fegyverek egyre növekvő arzenálja több lehetőséget biztosít Peking számára az amerikai beavatkozás elrettentésére.
Ezzel párhuzamosan a gyengülő gazdasági növekedés, az ingatlanszektorban bekövetkező fizetésképtelenségek, a növekvő ifjúsági munkanélküliség és a multinacionális vállalatok menekülése miatt Hszi elnök tekintélye egyre inkább megkérdőjeleződhet. Ez azt eredményezheti, hogy agresszióra kényszerül, mivel Peking Tajvannal szembeni kényszerítő stratégiája kudarcot vallani látszik.
A NATO-nak tehát időben elrettentő erőt kell mutatnia. Amerika és Kína pusztító háborúja becslések szerint 10 billió dollárjába kerülne a világgazdaságnak. Egy esetleges konfliktus pedig alapvetően gyengíthetné az Egyesült Államok azon képességét, hogy hozzájáruljon az európai biztonsághoz.
