Jókora többséggel elfogadta az Európai Parlament (EP) szerda késő délután a legújabb, a magyar kormányt elítélő állásfoglalást. A hivatalosan „Az Európai Parlament állásfoglalása az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése alapján Magyarországgal kapcsolatban a jogállamiság megerősítése érdekében folyamatban lévő meghallgatásokról és azok költségvetési vonatkozásairól” című állásfoglalást több képviselőcsoport és több képviselő, köztük a Renew frakció nevében a momentumos Donáth Anna és Cseh Katalin terjesztette a parlament elé.
A végszavazáson 544 szavazatból 399 igen, 117 nem szavazattal, 28 tartózkodás mellett fogadták el az állásfoglalást. E pillanatok az alábbi videón is láthatók.
A momentumos képviselők természetesen megszavazták a dokumentumot, míg a Fidesz képviselői, illetve a KDNP egyetlen képviselője ellene szavaztak. Ujhelyi István, az EP-be az MSZP listáján bejutó, de később a pártból kilépett, jelenleg párt nélküli EP-képviselő Facebook-oldalán hirdetett szavazást arról, melyik gombot nyomja meg a szavazáson. Végül az igenek nyertek, így Ujhelyi – bár bizonyos módosítókat nem támogat – végül megszavazta az állásfoglalást. A DK képviselői is igennel szavaztak.
A hosszú – itt teljes terjedelmében is elolvasható – dokumentum számos hiányosságot és problémát sorol fel a magyar kormánnyal és a magyarországi helyzettel kapcsolatban.
„Magyarországnak a EUSZ 2. cikkében foglalt értékeknek való megfelelésével kapcsolatban számos aggály továbbra is fennáll vagy jelentősen súlyosbodott, többek között az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció, az összeférhetetlenség, a média függetlensége és pluralizmusa, az alkotmányos és választási rendszer működése, valamint a civil társadalmi tér tekintetében”
- olvashatjuk benne, visszautalva az EP korábbi, 2022. szeptember 15-én elfogadott állásfoglalására, hozzátéve hogy
„ezen [tehát a 2022-es] állásfoglalás elfogadása óta e területek némelyikén a helyzet korlátozott mértékű javulást mutatott, a legtöbb területen a helyzet továbbra is riasztó, egyes más területeken pedig tovább romlott; mivel a magyar kormány intézkedései nyomán újabb súlyos problémák merültek fel”.
Az állásfoglalás ezután az igazságügy területén a Kúria elnökének bebetonozott pozíciójától az Országos Bírói Tanácsra gyakorolt politikai és adminisztratív nyomáson át egészen a Varga Judit, Magyar Péter és Polt Péter háromszögben történt fejlemények miatt különösen érdekes „politikai beavatkozás az ügyészi szolgálatok és az egyes ügyészek munkájába” pontig sorolja a gondokat.
Kitér a szöveg a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos hiányosságokra, a média sokszínűségével kapcsolatos problémákra, a választási rendszerrel szemben megfogalmazható kritikákra, a civil szervezetek működésével és finanszírozásával kapcsolatos gondokra, a közbeszerzésekkel kapcsolatos visszaélésekre is.
Integritás nincs, szuverenitásvédelem van
Igazi újdonságként külön bekezdésben foglalkozik a szöveg a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, illetve az Integritás Hatósággal is. Utóbbival kapcsolatban aggodalmakat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy
„e hatóság a gyakorlatban nem rendelkezik hatáskörrel és előjogokkal ahhoz, hogy feladatait megfelelően ellássa”.
Bekerült a szövegbe egy olyan rész is, amely például a Sparral kapcsolatos ügyekre utal. Az EP ugyanis
„aggodalmát fejezi ki a hatalommal való visszaélés és a rendszerszintű megkülönböztető gyakorlatok miatt, amelyeket a magyar hatóságok azokkal a vállalatokkal szemben alkalmaznak, amelyek a magyar kormány és az oligarchák számára stratégiai jelentőségűnek nyilvánított ágazatokban működnek; hangsúlyozza, hogy ez diszkriminatív és félelemmel áthatott környezet kialakulásához vezetett, ami nem egyeztethető össze az egységes piac pilléreivel, egyes vállalatokat és jogos üzleti érdekeiket súlyosan veszélyezteti, és de facto kiszorítja őket a magyar piacról”.
Az állásfoglalásnak egyébként nincsen különösebb gyakorlati jelentősége, de felszólítja az Európai Bizottságot, illetve az Európai Tanácsot is arra, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a magyar kormányt e hiányosságok és problémák orvoslására rávegye, és amíg ez nem történik meg, a magyar kormánynak ne folyósítson további forrásokat.
Ez egyébként önmagában nem kéne hogy a kifizetések teljes leállítását jelentse, hiszen a szövegben ez is szerepel:
„[az EP] felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós források végső címzettjeit vagy kedvezményezettjeit ne fosszák meg e forrásoktól, amint azt a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszerről szóló rendelet előírja; felhívja a Bizottságot, hogy találjon módot az uniós források helyi és regionális önkormányzatokon és a civil társadalmi szervezeteken keresztül történő elosztására, amennyiben az érintett kormány nem működik együtt a jogállamiság érvényesülésének hiányosságaival kapcsolatban”.
Az állásfoglalás inkább a Bizottság és a Parlament közti, a Magyarországnak járó forrásokkal kapcsolatos, immár peres úton is zajló vita egy újabb fejezeteként értékelhető. (Az EP márciusban beperelte az Európai Bizottságot az Európai Bíróságnál amiatt, hogy 10,2 milliárd euró uniós forrás szabadított fel Magyarországnak.) Kérdés, hogy az európai parlamenti választások után egy részben mindenképpen új összetételű EP, illetve Európai Bizottság hol veszi majd fel a fonalat ebben az ügyben, engedékenyebb vagy szigorúbb hozzáállásra számíthat-e majd a magyar kormány.
Az mindenesetre szimbolikus – és a magyar kormánnyal szemben megfogalmazott vádak igazságtartalmától függetlenül is mindenképpen szomorú – fejlemény, hogy egy ötéves EP-parlamenti ciklus végén, Magyarország uniós csatlakozásának 20. évfordulója előtt néhány nappal, az EP utolsó e ciklusbeli plenáris ülésének egyik utolsó szavazása a magyar kormánnyal szembeni határozottabb fellépésről, a magyar jogállamisággal kapcsolatos problémákról szólt.
Igaz, volt honnét erősödni. 
