1001 napja tart a brutális orosz-ukrán háború: mi várható?

Tegnap volt 1000 napja, hogy Vlagyimir Putyin kiadta a parancsot Ukrajna lerohanására. Most kezdődik a harmadik háborús tél és a Der Standard című vezető osztrák napilap szerint „különösen hideg és sötét” tél fenyeget Ukrajnában. Az orosz légicsapások ugyanis keményen rombolják az energetikai ellátó rendszereket, legutóbb éppen a hétvégén.

A háború első évének ukrajnai taktikai sikereivel kapcsolatos eufória már rég elszállt. A megtépázott ország ember- és anyagellátási gondokkal küzd. A felelősséget ezért gyakran egyenesen a Nyugatra hárítják – de az igazat megvallva az ukrán kormány is túl sokáig habozott az új katonák toborzásával.

Sok fiatal férfi próbálja elkerülni a katonai szolgálatot. A tudósítók a lakosság körében növekvő kimerültségről és háborús fáradtságról számolnak be. Ez és Donald Trump választási győzelme az USA-ban növeli az ukránokra nehezedő nyomást, hogy akár területi veszteségek árán is belemenjenek a „békébe”.

Sikertelen „villámháború”

Az is igaz, hogy a háború eddig komoly kudarcnak bizonyult Oroszország számára. Putyin és csatlósai téveszméikben azt hitték, hogy egy háromnapos „villámháborúval” legyőzhetik a szomszédos országot, kelet és dél felől annektálhatják a terület jelentős részét, és Kijevben bábkormányt állíthatnak fel.

Ez bizony rosszul sült el. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök világszerte az ellenállás jelképévé vált, még ha az országa most defenzívába is szorult. 

A katonai front

Augusztusban az ukrán hadseregnek sikerült meglepnie barátot és ellenséget egyaránt az oroszországi Kurszk térségébe való előrenyomulásával. Az a remény azonban, hogy Oroszország emiatt kivonja csapatai egy jó részét a Donbaszból, nem vált valóra. Ehelyett Kim Dzsongun észak-koreai diktátor több ezer katonával támogatta meg szövetségesét, Putyint.

Egyes becslések szerint az ukránok mára a meghódított terület mintegy felét elvesztették. Ugyanakkor az orosz hadsereg az elmúlt hetekben és hónapokban fokozta a nyomást az ukrán fronton, célba véve a harkivi területen lévő Kupjanszkot és a Donyecki területen lévő, stratégiailag fontos Pokrovszk városát.

A nyugati médiában többször is riogatnak ez utóbbi város közelgő bukásával. Pedig a frontvonal „alig mozdult el az elmúlt hetekben”- jelenti a „CH Media” haditudósítója, Kurt Pelda, aki jelenleg Pokrovszkban tartózkodik. Az ukránok tanultak a múlt hibáiból és „motiváltak a védelem folytatására”.

Értékelését neves katonai elemzők is megerősítik. „A helyzet bizonytalan, de még nem katasztrofális, mert az ukránok kitartóan védekeznek” – mondta a Der Standardnak Franz-Stefan Gady, a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) munkatársa. Ugyanakkor „nem látja a front összeomlásának közvetlen veszélyét”.

Michael Kofman ukrajnai származású amerikai elemző szerint Oroszország rendelkezik jelenleg a frontvonal mentén a stratégiai kezdeményezéssel és „jelentős anyagi előnnyel”, ahogyan azt az osztrák Kleine Zeitung című lapnak nyilatkozta. Ez azonban „eddig nem bizonyult döntőnek”, és nem tette lehetővé, hogy az orosz hadsereg operatív áttörést érjen el.

Kofman kételkedik abban, hogy az orosz hadsereg 2025-ig képes lesz fenntartani a támadó hadműveletek ilyen intenzitását. Oroszország várhatóan naponta akár 2000 katonát is elveszít halál, sebesülés, fogság vagy dezertálás miatt. Kofman szerint pedig a hadigazdaság ellenére a felszerelés nagy része a szovjet időkből származik.

A diplomáciai front

Olaf Scholz német kancellár múlt pénteken telefonon beszélt Putyinnal. A beszélgetés nem hozott áttörést, sőt azt számos európai vezető is elítélte. Megfigyelők ezt a népszerűtlen választási kampánymanőverként értékelik. Scholz a februári Bundestag-választáson „békepártként” akarja pozícionálni az SPD-t, ami egyébként a júniusi európai parlamenti választásokon nem sikerült neki.

Zelenszkij elnök is dühösen reagált. Az ukrán államfő azonban egy pénteki rádióinterjúban már azt is kijelentette, hogy „mindent meg akar tenni azért, hogy jövőre véget érjen ez a háború”, mégpedig „diplomáciai eszközökkel”. Ehhez a békéhez azonban „erő kell” – hangsúlyozta.

Ezzel fityiszt mutatott Donald Trumpnak, aki a választási kampány során kijelentette, hogy „24 órán belül” véget akar vetni a háborúnak. A megválasztott amerikai elnök Zelenszkijjel és Putyinnal már beszélt telefonon és a világ számára továbbra sem világos, hogy a Fehér Ház új ura ezt hogyan kívánja elérni. Marco Rubio és Mike Waltz, akiknek a külpolitikáért kellene felelniük, nem igazán állnak „békegalamb” hírében.

Eszkaláció a levegőben

Alexander Graef, a Hamburgi Egyetem békekutatója számára nem biztos, hogy az új amerikai elnök valóban ejti Kijevet, és mint a Der Standardnak nyilatkozva hangsúlyozta: „Ha nem sikerül gyorsan befejeznie a háborút, akkor Trump akár 180 fokos fordulatot tehet. Az Egyesült Államok ekkor bővíthetné jelenlegi támogatását”.

Bár a német kancellár továbbra sem akar Taurus cirkálórakétákat szállítani, de 4000, hasonló kialakítású kamikaze-drónt igen.

A tárgyalásokkal kapcsolatos spekulációk ellenére a jelek jelenleg az eszkaláció felé mutatnak. Putyin a jelek szerint még Trump 2025. január 20-i eskütétele előtt kész tényállást akar teremteni a csatatéren, a hatalmas veszteségek ellenére. Ugyanakkor „nyilvánvalóan nem akar újabb részleges mozgósítást, mint 2022-ben” – mondja Michael Kofman.

A háború kezdete óta eltelt 1000 nap alatt mintegy 1,3 millió ember hagyta el Oroszországot – becsüli a brit védelmi minisztérium. Legtöbbjük el akarja kerülni a katonai szolgálatot. Putyinnak ezért egyre több pénzzel kell új katonákat „csalogatnia”, ez ugyanakkor súlyosbítja a munkaerőhiányt az orosz gazdaságban.

Közel három év háború után a helyzet zavarosnak tűnik. Egyik félnek sincs egyértelmű előnye, de Ukrajna az utóbbi időben védekező helyzetbe került. Moszkva még mindig úgy véli, hogy „politikai céljait katonailag is elérheti” – mondja Alexander Graef. Ezért ez Ukrajna számára is győzelmet jelenthet, „ha továbbra is képes államként cselekedni”.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)