Oroszország „szívesen” elősegítené a békeszerződés aláírását a régóta ellenséges Örményország és Azerbajdzsán között - jelentette ki Putyin elnök az azerbajdzsáni kollégájával folytatott hétfői megbeszélései során. „Ha tehetünk valamit, ami arra készteti Azerbajdzsánt és Örményországot, hogy békeszerződést írjanak alá... nagyon szívesen megtennénk” - hangsúlyozta Putyin Ilham Alijev elnöknek bakui állami látogatása során.
Putyin azt is elmondta: tervezi, hogy találkozik Nikol Pashinyan örmény miniszterelnökkel, és megosztja az Alijevvel folytatott megbeszéléseinek eredményét.
„Köztudott, hogy Oroszország is válsággal néz szembe, elsősorban ukrán irányban” - mondta Putyin. „De Oroszország történelmi szerepvállalása a dél-kaukázusi helyzetben az elmúlt években azt diktálja, hogy részt kell vennünk ezekben az eseményekben”.
Az amerikai Háborús Tanulmányok Intézetének (ISW) szakértői megjegyezték, hogy Putyin bakui tárgyalásaival megpróbálta elterelni a figyelmet az ukrán offenzíva által okozott „kellemetlen helyzetről” az oroszországi Kurszki területen.
Kiszorulóban a térségből
Putyin ukrajnai beavatkozása óriási stratégiai hiba volt, és mindez megfejelve az orosz birodalmi retorikával mára azt eredményezte, hogy Moszkva rohamosan szorul ki Közép-Ázsiából, valamint a Dél-Kaukázusból. Hegyi-Karabah azeri elfoglalása megterhelte az Oroszország és Örményország közötti kapcsolatokat, mivel Jereván a biztonságát régóta garantáló Moszkvát vádolta a cserbenhagyással, miután az orosz békefenntartók - akik a 2020. novemberi tűzszüneti megállapodás részeként állomásoztak Karabahban - nem avatkoztak be Azerbajdzsán offenzívájába.
Az orosz békefenntartók idén júniusban, egy évvel a tervezett határidő előtt fejezték be kivonulásukat Hegyi-Karabahból. Orosz tisztviselők azóta bizalmasan elismerték, hogy a Kreml elveszíti befolyását a Dél-Kaukázusban, amint Örményország befagyasztotta részvételét a Moszkva vezette biztonsági blokkban, és jelezte külpolitikai elmozdulását a Nyugat felé.
Fotó: MTI/AP
Mivel a figyelem a Közel-Keletre és Ukrajnára összpontosul, nem meglepő, hogy a dél-kaukázusi fejlemények nem keltettek nagyobb figyelmet. Ennek egy része egyre nyilvánvalóbbá válik, ahogy a világ figyelme Azerbajdzsánra, a közelgő COP29 éghajlat-változási tárgyalások házigazdájára szegeződik.
Pedig jelentős geopolitikai változások zajlanak ebben a stratégiailag fontos régióban. Történelmileg a Dél-Kaukázus a nagy birodalmi hatalmak - Oroszország, Perzsia és az Oszmán Birodalom - közötti vitatott útkereszteződés volt.
Örményország geopolitikai útja
Örményország mára gazdasági integrációra törekszik az Európai Unióval és szorosabb biztonsági kapcsolatokra a NATO-val. Ez a folyamat valójában még 2018-ban kezdődött a populista demokrata Nikol Pashinyan megválasztásával, ami Moszkvában aggodalmat keltett, amint felrémlett egy ukrán típusú demokratikus forradalom árnya Örményországban.
Az igazi fordulópont azonban 2020 végén következett be, amikor Azerbajdzsán váratlanul megtámadta a vitatott örmény enklávét, Hegyi-Karabahot, amelyet Jereván 1991 óta birtokol, de Baku ezt soha nem fogadta el. Bár a Moszkva által közvetített tűzszünet és az orosz békefenntartók bevetése véget vetett a harcoknak, Örményország csalódottsága Moszkva kétértelmű válasza miatt érezhető volt. Ezt az elégedetlenséget súlyosbította tavaly szeptemberben, amikor Azerbajdzsán villámgyorsan elfoglalta egész Hegyi-Karabahot, miközben az orosz békefenntartók tétlenül álltak, ami mintegy 100 ezer örmény karabahi kényszerű elvándorlásához vezetett.
Felívelőben
Az Azerbajdzsán és Örményország közötti erőviszonyok döntő elmozdulása mögött Baku folyamatosan növekvő politikai és katonai befolyása áll, amelyet energiagazdagsága tesz lehetővé. Mindez Oroszország stratégiai prioritásainak eltolódásával párosult, Örményországtól Azerbajdzsán felé, részben az ukrajnai háború gazdasági nyomása miatt.
Nemzetközi szinten Azerbajdzsán egyre magabiztosabbá vált, nevezetesen az „El nem Kötelezettek Mozgalmának” legutóbbi elnökeként (2019-2023). Baku azzal torolta meg Párizs Örményországnak nyújtott kitartó támogatását, hogy újabban támogatja a szeparatizmust Franciaország tengerentúli területein, köztük Új-Kaledóniában.
Baku nagymértékben megerősítette katonai képességeit Törökország segítségével: Ankara igyekszik kiterjeszteni regionális befolyását, és egyre inkább az azeri gáz kulcsfontosságú vásárlójává válik. Eközben Azerbajdzsán erőteljesen kihasználja stratégiai jelentőségű geopolitikai helyzetét, és jelentős közlekedési csomópontként pozícionálja magát, először a kelet-nyugati, de most már az észak-déli összeköttetések tekintetében is.
A KGB összeköt
Ez érdekek közeledését jelenti Oroszország és Azerbajdzsán között. Az elitkapcsolatok mindig is szorosak voltak: az erős elnök, Ilham Alijev, aki jelenleg az ötödik ciklusát tölti, az egykori hosszú ideig hivatalban lévő azerbajdzsáni szovjet párt- és KGB-főnök, Heydar Alijev fia.
Eközben Azerbajdzsán és Örményország között folytatódnak a kétoldalú béketárgyalások, de az irányítás az egyre magabiztosabb Baku kezében van. Az új határ hivatalossá tétele mellett Baku az Örményországon keresztül egy folyosót is szeretne létrehozni a Törökországgal és Iránnal határos Nahicseván exklávéjához. Ha Baku nem kapja meg tárgyalásos úton, amit akar, egyesek attól tartanak, hogy erőszakkal fogja megszerezni. Moszkva ismét nem valószínű, hogy beavatkozna Örményország, névleges szövetségese támogatására.
Jereván hátrányos helyzetben van. Miközben szorosabb kapcsolatokat szeretne kialakítani a Nyugattal, nem engedheti meg magának, hogy elidegenítse Moszkvát, mivel kereskedelmi és energetikai szempontból továbbra is nagymértékben függ Oroszországtól. Ráadásul Oroszország továbbra is jelentős katonai jelenléttel rendelkezik: csapatai még mindig őrzik Örményország törökországi és iráni határait.
A Dél-Kaukázus tehát ismét egy vitatott - és egyre zsúfoltabb - geopolitikai tér, ahol Oroszország, Törökország és Irán verseng a befolyásért, a nyugati államok és Kína mellett. Borítékolható tehát, hogy további fordulatokra számíthatunk ebben az összetett és feszült régióban.
Budapest vonalvezetése
Magyarország és Azerbajdzsán 2014 novemberében lépett stratégiai kapcsolatra, amelynek aláírásakor Orbán Viktor miniszterelnök a parlamentben „mintaállamnak” nevezte Azerbajdzsánt. A mintaállam rezsimje jelenleg 254 politikai foglyot tart rács mögött.
A kétoldalú barátság keretében 2014-ben közös emlékbélyeget adtak ki Budapesten Hejdár Alijev – a jelenlegi elnök apja - születésének 90. évfordulójára. Hejdár Alijev 1967-ben lett az azerbajdzsáni szovjet állambiztonsági szerv, a KGB vezetője, 1969-ben pedig az Azeri Kommunista Párt első titkára. Életében négyszer tüntették ki Lenin-díjjal. Orbán és neje 2016. március 6-án Bakuban koszorúzta meg Hejdar Alijev KGB-tábornok sírját.
A lex MBH-4iG az Alkotmánybíróság előtt. 
