A 464 szavazattal, 92 ellenszavazattal és 65 tartózkodás mellett elfogadott jogszabály a média függetlenségének védelmére kötelezi a tagállamokat, és tiltja a szerkesztői döntések befolyásolásának minden formáját.

Az újságírói munka védelme

A hatóságok nem gyakorolhatnak nyomást az újságírókra és a szerkesztőkre: nem kényszeríthetik őket forrásaik felfedésére őrizetbe vétellel, szankciókkal, házkutatással, intruzív megfigyelő szoftverek telepítésével és egyéb módszerekkel.

A Parlament biztosítékokat építtetett be a jogszabályba annak érdekében, hogy kémprogramokat csak eseti alapon lehessen alkalmazni, kizárólag akkor, ha egy szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmény alapos gyanúja miatt egy független igazságügyi hatóság ezt engedélyezi. Viszont még ezekben az esetekben is joguk lesz ahhoz a megfigyelt személyeknek, hogy a megfigyelést követően tájékoztatást kapjanak, lehetőséget adva számukra arra, hogy a bíróságon megtámadják az intézkedést.

Szerkesztői függetlenség a közszolgálati médiában

A közszolgálati médiaorgánumok vezetőit és vezetőtestületi tagjait átlátható és megkülönböztetésmentes eljárást követve, kellően hosszú hivatali időre kell kinevezni, hogy ne lehessen őket a politika szócsöveiként használni. Munkaszerződésük lejárta előtt csak szakmai indokkal lehet nekik felmondani.

A közszolgálati média számára fenntartható és kiszámítható finanszírozást kell biztosítani, mégpedig átlátható és objektív keretek között.

Átlátható tulajdonosi szerkezet

Ahhoz, hogy a nyilvánosság számára egyértelmű legyen, kinek a kezében van egy adott médiaorgánum, és milyen érdekek befolyásolhatják a híradást, nagyságtól függetlenül az összes médiavállalkozás és hírügynökség tulajdonosainak adatait be kell jegyezni egy nyilvános nemzeti adatbázisba, azt is feltüntetve, hogy az állam közvetve vagy közvetlenül szerepel-e a tulajdonosok között.

Az állami hirdetések igazságos elosztása

A cégeknek az állami hirdetéseken és pénzügyi támogatásokon keresztül befolyó közpénzekről is számot kell adniuk, és nem csak az uniós tagországok vonatkozásában.

A médiavállalkozásoknak és az online platformoknak nyilvános, arányos és megkülönböztetésmentes feltételek mellett nyújtható közfinanszírozás. Az állami hirdetésekre fordított közkiadásoknak szintén nyilvánosnak kell lenniük. A teljes éves összeg mellett médiaorgánumokra lebontva is fel kell tüntetni a költségeket.

Védelem az online óriásplatformok önkényes döntéseivel szemben

A média szabadságát szem előtt tartva a képviselőknek arra is gondjuk volt, hogy külön mechanizmust építtessenek be a szabályozásba az online óriásplatformok (például a Facebook, az Instagram vagy az X/Twitter) önkényes tartalommoderálása ellen. A platformoknak a médiaszolgáltatók nyilatkozatai alapján mindenekelőtt különbséget kell majd tenniük független és nem független források között. Amennyiben egy adott tartalmat el kívánnak távolítani vagy korlátozni kívánják annak közzétételét, szándékukról 24 órával korábban értesíteniük kell az érintett médiaszolgáltatót, hogy az reagálni tudjon. Ha a 24 óra elteltével a platform nem kap választ (vagy a válasz nem kielégítő), és a platform az adott tartalmat továbbra is a használati feltételeibe ütközőnek tartja, csak akkor törölheti vagy korlátozhatja.

Az érintett médiaszolgáltatónak lehetősége lesz peren kívüli vitarendezési testület elé vinni az ügyet, illetve állásfoglalásra kérheti fel a Médiaszolgáltatások Európai Testületét (a nemzeti szabályozó hatóságok tagjainak a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló jogszabály alapján létrehozandó uniós testületét).

Magyarországot negatív példaként említik

„Nem lehet eléggé hangsúlyozni a médiapluralitás jelentőségét egy működő demokrácia szempontjából," - mondta Sabine Verheyen (EPP, Németország) jelentéstevő a plenáris vitában.

Hozzátette: „A sajtószabadság világszerte veszélyben van, így Európában is: a máltai gyilkosság, a sajtószabadságot fenyegető veszélyek Magyarországon, és sok más példa egyértelműen bizonyítja ezt. Az európai médiaszabadságról szóló jogszabály a mi válaszunk erre a fenyegetésre, és mérföldkő az európai jogalkotásban. Értékeli és védi a média kettős szerepét: a médiát mint vállalkozást és mint a demokrácia őrzőjét".