Van, akiknek a külpolitikai elemzőknél is jobban fáj, ami az elmúlt hónapokban történik, ők pedig a gazdasági élet szereplői, hiszen nekik kell felelős gazdasági döntéseket hozniuk. Márpedig ez a jelenlegi környezetben szinte lehetetlen, hiszen „óriási a káosz”, kezdte előadását Yaro Patrice lapcsoportunk, a Klasszis Média budapesti konferenciáján, a Klasszis Befektetői Klubban.
A külpolitikai elemző szerint csak az biztos, hogy a bizonytalanság velünk marad a következő időszakban is.
Kiemelte, hogy világpolitikai szinten nagyon komoly változások zajlanak, amit sokan világrend-változásként értékelnek. „Vége annak a világnak, amit eddig ismertünk”, fogalmazott.
Szerinte a változások nem a régi-új amerikai elnökkel, hanem bő másfél évtizede kezdődtek. Donald Trump csak „beleült” ebbe a trendbe.
Fotó: Klasszis Média/Dala Gábor
Földindulások az Egyesült Államokban
Felidézte, hogy a Szovjetunió összeomlása után, a ’90-es években az Egyesült Államok „a világ egyedüli szuperhatalmává” vált. Az első komoly kihívást, a 2001. szeptember 11-i terrortámadást ugyanakkor nem tudta megfelelően kezelni, az eredmény több „nagyon agresszív háború” lett (Afganisztán és Irak). Ezek nagyon sok pénzbe kerültek, ráadásul politikai értelemben nem tudta megnyerni őket Washington.
Ehhez hozzáadódott a gazdasági-társadalmi problémák erősödése, amelyek a 2000-es végén kulminálódtak. Ráadásul időközben „az iraki háború hazugsága” is kiderült.
Mindez 2008-ban – mondta Yaro Patrice – politikai földinduláshoz vezetett: Barack Obama a Demokrata Párton belül legyőzte „az amerikai modern politika legnagyobb politikai gépezetét, a Clintonékat”, majd nagy győzelmet aratott az elnökválasztáson.
Obama újfajta külpolitikát kezdett: Európát és a Közel-Keletet leértékelte, és az indo-csendes-óceáni térségre tette a hangsúlyt. Grúzia orosz lerohanására nem adott semmilyen választ, és érdemi reakciót 2014-ben, a Krím-félsziget Oroszország általi annektálására sem. „Csak akkor jöttek komolyabb szankciók, amikor a maláj gépet lelőtték (2014. júliusban), amelyen amerikai és európai polgárok is voltak”, fogalmazott.
Amikor 2016-ban az Egyesült Államok Donald Trumpot választotta elnöknek, sokan arról beszéltek, hogy „rendszerhiba” történt, és „a frusztrált redneckek” leszavaztak Trumpra. Aztán kiderült, hogy szó sem volt rendszerhibáról, mondta a külpolitikai szakértő.
Bár 2020-ban Trump megbukott, Joe Biden is „csak retorikai szinten hozta vissza a régi amerikai nagyságot”. Bár az Ukrajna elleni orosz agresszióra egyértelmű választ adott, az Ukrajnának nyújtott támogatás nem volt elégséges. „Nem láttam azt az igazi eltökéltséget”, mondta.
2024-ben ismét Donald Trump nyert, és szerinte akár demokratapárti, akár republikánus utódja lesz 2029-től, lényegében a jelenlegi külpolitikai vonalat fogja tovább vinni, „még ha más nyelvezettel is”.
Yaro Patrice összességében arra utalt, hogy az elmúlt bő másfél évtizedben új trend bontakozott ki az amerikai külpolitikában, amelyben Európa szerepe leértékelődött. Szerinte ezt látjuk most is, és ez várható a jövőben is.
Fotó: Klasszis Média/Dala Gábor
Európába is elér az amerikai hullám?
A külpolitikai szakértő beszélt arról is, hogy Európát sokként érte Trump újabb győzelme, és „nagyon kemény helyzetben” van.
Egyrészt utalt arra a nehézségre, hogy az EU-ban 27 független államnak kell közösen döntenie. Másrészt most Európa is szembenéz azzal a politikai földrengéssel, amivel Amerika már szembenézett: „a szélsőjobboldali, radikális pártok” előretörésével.
Olyan „politikai földrengéshullám söpörhet végig” Európán, ami – ha valóban bekövetkezik, ezt még nem tudjuk – „az európai integrációt alapjaiban meg fogja rázni”, figyelmeztetett.
Emlékeztetett, hogy az első nagy pofon Európának a Brexit volt.
Szerinte ugyanakkor vannak „örvendetes fejlemények” is: a közelmúltban Kanadában és Ausztráliában is a kormányzó baloldali vagy liberális erőket tartották hatalomban az emberek a választásokon, és leszavazták a „trumpista” jelölteket.
Felemelkedhet Kína
Yaro Patrice végezetül kitért Kínára is, amely eddig főleg gazdaságilag volt erős, a jövőben viszont – az Egyesült Államok világpolitikai befolyásának csökkenésével – megpróbálhatja politikailag és katonailag is növelni a szerepét. A nagy kérdés, hogy megkísérli-e bekebelezni Tajvant, és ha igen, mit lép majd erre Washington.
Ebből rossz esetben még komoly háború is lehet, figyelmeztetett. De az is elképzelhető, hogy a „három óriás” felosztja majd érdekszférákra a világot.
A külpolitikai szakértő a válsággócok között említette a Közel-Keletet, Izrael és Irán, Szaúd-Arábia és Irán, Örményország és Azerbajdzsán, India és Pakisztán szembenállását, valamint Észak-Koreát is.
Végezetül még egyszer kiemelte, hogy „nagyon bizonytalan világban” élünk, és „bármikor eszkalálódhat a helyzet”. Ugyanakkor „jó hír, hogy káosz idején is lehet nagyon sok pénzt csinálni.”
A teljes előadásra itt vásárolhat videójegyet:
Túszejtés vagy pénzmosás? 
