|
A cikk támogatója a Concorde Alapkezelő 
|
1. Ne keverd a múltat a jövővel!
Sokan egyszerűen ránéznek a múltbeli, fél éves, egy éves hozamokra, például egy befektetési alapnál, és azt választják, ami a legjobb volt. Holott ennek alapfajtától, piaci környezettől függően éppen vagy van köze a jövőbeli hozamalakuláshoz, vagy nincsen.
Például, ha egy évvel ezelőtt ötszázalékos volt az éves átlagos kincstárjegyhozam, és egy pénzpiaci alap elért öt és fél százalékos hozamot, az nagyon jó. De jelenleg ezt lehetetlen lenne megismételni, hacsak valami hatalmas piaci átalakulás, turbulencia nem történik, mert a kincstárjegyhozam már csak hozzávetőleg másfél százalékos, és az alap főleg ezekbe a kincstárjegyekbe fektet.
A múltbeli hozamok tanulmányozása nem haszontalan, csak az adott befektetési cél, szituáció fényében kell értelmezni az eredményt, mechanikusan előrevetíteni nem lehet.
2. Kezit csókolom, mi ma a legfinomabb?
Sokan bemennek egy bankfiókba, brókercéghez, és megkérdezik az ügyintézőt, elvégre ő ezzel foglalkozik, hogy ugyan mit ajánl. Ahogy az üzemi konyhán is érdemes lehet megkérdezni régi ismerősünket, mi ma a legfinomabb. A pénzügyes dolgozó pedig vagy ránéz egy hozamlistára, hogy melyik volt a legjobb hozamú alap az utóbbi időben – lásd az előző pontot. Vagy ránéz egy másik listára, amelyet a legutóbbi fejtágítón adott neki a bank valamelyik középvezetője.
Az nem biztos, hogy baj, ha az ügyintéző javasol valamit, amit neki is javasoltak házon belül, hiszen minden bank alkalmaz elemzőket, közgazdászokat. Az viszont nem jó, ha a befektető végül úgy dönt, hogy arról végső soron nincs fogalma, mit is csinál. Az sem praktikus, ha a bankos dolgozó inkább azt a befektetést javasolja, amelyiken a legnagyobb jutalékbevételt éri el.
3. Csak azt hallod meg, amit meg akarsz hallani?
Van, aki számára kockázat csak felfelé létezik. Rengeteg szituációban magyarázzák a befektetések rizikóját a befektetési szakemberek valahogy így: „a befektetés értéke átlagon felüli mértékben növekedhet, de csökkenhet is”. Szóval, lehet, hogy egy kockázatosabb befektetéssel többet fogsz nyerni, de az is lehet, hogy sokat fogsz veszíteni.
4. Rosszul kalkulálják a reálkamatot
Sok kisbefektető nem figyel arra, hogy mennyi lesz a reálkamat. Most például lehet, hogy épp negatív vagy nulla, attól függ: az 1 éves lakossági állampapír 2,5 százalékot fizet – mínusz kamatadó –, a bankbetétek jó, ha másfelet, az infláció pedig jövőre simán lehet 2,0-2,5 százalék.
Az már nem jó kiindulópont a következő egy évre, hogy mivel az idén az infláció nulla körül van, akkor jövőre is elég másfél százalék kamat a pénz értékének megőrzéséhez. A reálkamatnál sokan nem gondolnak bele, hogy az inflációt mindig utólag, visszamenőleg számolják, a kamatok meg előre, a jövőre vonatkoznak. (Lásd az első pontunk problémáját is.)
5. Nem bírják a hullámvasutat
Ha hosszú távú piaci árfolyamokat, árfolyamgörbéket nézegetünk, legyen szó részvényekről, kötvényekről vagy éppen a forint árfolyamáról, mindig hosszabb vagy rövidebb, mélyebb vagy laposabb hullámokat, hegyeket és völgyeket látunk rajta. Nyilván az jár jól, aki valahol alul száll be a völgyekben, és felül száll ki, vagyis olcsón vesz és drágán ad el.
Ezzel szemben sok kisbefektető – különböző felmérések szerint a többségük – hajlamos pánikba esni valahol a völgyek felé tartva, eső árfolyamok mellett, és rosszkor kiszállni meglevő befektetéséből, akár a mélyponton is. Fent pedig, erős árfolyam-emelkedések után, sokan mohóvá válnak, és beszállnak, pedig ott már nagyon veszélyes.
Könnyű ezt felhánytorgatni, de ki tudja, hogy az esés 20, 40 vagy 60 százalékos lesz, vagy hogy az emelkedés egy, két vagy öt évig fog tartani? Ki is tudja ezt pontosan kiszámítani – mondhatja bárki. Nyilván senki, de van sok más kifizetődőbb taktika, mint a drágán veszünk, olcsón eladunk. Lehet apránként, óvatosan kisebb mennyiségeket vásárolni 20-30 százalékos esés után, és el lehet kerülni a történelmi csúcsokon történő beszállást. Lehet szakemberekre bízni a pénzt, vagy lehet ki-beugrálás nélkül hosszú távra, öt-tíz évre befektetni is. (A technikai elemzők sokszor másként gondolkodnak, de az egy másik tudomány, merőben eltérő technika.)
6. Mindent egy lapra teszel fel
Szakszóval nem diverzifikálsz, nem osztod meg a pénzed különböző befektetések között. Ezt sokan keserűen megtanulhatták, akik egy csődbe ment vállalat részvényeiben, kötvényeiben bíztak, vagy minden jövőbeli megtakarításukat ugyanabba a távol-keleti részvényeken alapuló életbiztosításba tették.
Ha megosztjuk a pénzünket sokféle befektetés között, akkor ha az egyik bajba is kerül, például zuhan az orosz tőzsde, a többi ezt még kompenzálhatja, például teljesíthetnek jól az amerikai és az ázsiai részvények. Lehet, hogy a Mol leesik a közel-keleti helyzet miatt, az OTP is a devizahitelek problémája közepette, de a Richter és a Magyar Telekom éppen jól szerepel egyéb okok miatt.
Lehetőleg befektetési eszközök szerint is szoktak diverzifikálni, mint részvény–kötvény, magyar–külföldi, forintos–devizás befektetések, esetleg ingatlanok, árupiacok. Kisebb összegekkel nyilván nem érdemes nagyon variálni, esetleg nem is lehetséges. Ezt meg szokták tenni az alapkezelők, a legtöbb befektetési alap maga is erősen diverzifikált.
7. Azt hiszed, az tragédia, ha kimaradsz
Nem. A tragédia az, ha elveszíted a pénzed. Az, ha mások többet keresnek, több kamatot kapnak, mint te, az egyáltalán nem az. Lehet, hogy nemsokára ők elbukják mindenüket, te pedig, óvatosságodnak hála, túléled. Vagy egyszerűen csak legközelebb bölcsebb leszel, és jobban felismered a lehetőséget.---- "Ez velem nem történhet meg" ----
8. Ami jár, az jár, avagy a világnak igazságosnak kell lennie
A szomszéd/nagyfőnök/haver azt mondta, azzal dicsekedett, hogy ő még tízszázalékos hozamot kapott. Ráadásul régebben tele volt minden tíz százalék feletti kamatról szóló hirdetésekkel. Emberünk azt hiszi, hogy az neki is jár, hogy ha nem kapja meg, akkor kiszúrtak vele, eltitkolnak valamit. Pult alól másoknak árulják, amit neki is meg kéne kapnia, ezt a tíz százalék feletti hozamot.
Nem, a világ nem így működik, nem feltétlenül igazságos és nem mindig egyenes. A szomszéd/főnök/haver lehet, hogy nem mondott igazat, vagy csak nagyon nagy szerencséje volt valami nagyon kockázatos dologgal, csalárd befektetéssel, pilótajátékkal. Ami pedig korábban volt, lehet, hogy már örökre elmúlt és nem jöhet vissza.
A bankoknak, brókercégeknek, alapkezelőknek, egyéb hivatalos pénzügyi szolgáltatóknak nem érdekük eltitkolni, ha valóban jó ajánlatuk van, az éles verseny miatt azonban durva különbségek nem szoktak lenni az ajánlataik között. (Úgy is mondhatjuk, hogy nincsenek csodák.) A csalóknak viszont érdekük nagyot mondani, tódítani és vonzónak beállítani az átveréseiket.
9. „Ez velem nem történhet meg”
„Jó, jó, rendben van, mások belevágtak pilótajátékokba és megjárták, elúszott mindenük. De ez velem nem történhet meg, én okosabb vagyok náluk, én majd tudom, mikor kell kiszállni, különben is, én már eleget szenvedtem korábban. Nem, a részvénypiacon sem veszíthetek, meg lehet azt érezni józan paraszti ésszel, mikor kell cselekedni, nem olyan nagy művészet. A többiek hülyék, de ez velem nem történhet meg.”
De igen, és nagyon valószínű, hogy meg is fog.
Vagy, ha nem is gondol magáról ennyit a befektető, legalább úgy véli: „Hátha szerencsém lesz. Ez ugyan biztosan nem veszélytelen üzlet, havi kilenc százalék, az jó sok, de remélem, nem pont most fog beütni a ménkű, legalább még egy darabig lehet vele pénzt keresni.” Az ilyen gondolatok számos vagyont és megtakarítást úsztattak már el.
10. "Ez a módszer bombabiztos"
Valaki volt egy tanfolyamon, kemény órákon, talán napokon keresztül izzadt, tanult, most már itt az ideje aratni. Megtanult néhány fogást a technikai elemzésből, amikről azt mondták, a statisztikák szerint az esetek 65 százalékában bejönnek, és ez épp elég a hosszú távú nyereségességhez. Csak ezeket kell alkalmazni, napi egy-két órában, és nemsokára várnak a koktélok a Bahamákon.
Ez nem szokott összejönni. Minden olyan hirdetés, amely kevés tanulás után, kevés munkával nagy hasznot ígér, átverés vagy tévedés. A határidős deviza- vagy részvénykereskedéssel foglalkozó amatőrök nagyobb része – különböző adatok szerint 60-80 százaléka – veszíteni fog, és csak nagyon kevesen lesznek igazán sikeresek. (Lásd a 14. pontot is.)
11. „Ezúttal minden másképp lesz”
Avagy: „This time is different”. Számos gazdaságtörténész, sikeres tőzsdei befektető leírta már, hogy az egyes „mániákban” – tulipánhagyma-mánia Hollandiában, Déltengeri Társaság, az amerikai vasútépítési láz vagy az internetes dotkom-lufi a kétezres év körül stb. – a befektetők nagy része azt hitte, új korszak következett be. Új kor virradt, amikor a régi szabályok nem érvényesek, a régi árazási módszerek túlhaladottak, amikor minden más lett. Valójában ugyanazok a forgatókönyvek ismétlődnek újra és újra, és a kisbefektetők nagy része veszít ezeken a mániákon. (Egy teljesebb mánialista angolul itt olvasható.)
12. Azt hiszed, tehetséges vagy, pedig csak mázlid volt
Szintén egy nagyon régen ismert jelenségről van szó: Lehet, hogy valakinek bejön egyszer, kétszer, ötször, tízszer a kockázatos spekuláció. De biztos, hogy ettől még zseni? A ruletten is lehet tízszer egymás után pirosunk, attól még nem mi leszünk a világ esze, csak szerencsénk volt.
Lehet, hogy akadnak csodagyerekek is, de a világ leggazdagabb, legsikeresebb befektetői többnyire több évtizedes tanulás, gyakorlás után lettek igazán sikeresek. Warren Buffett például már gyerekként foglalkozott részvényekkel és kereskedett különböző árukkal. Aki rosszul méri fel a helyzetet, aki azt hiszi, tévedhetetlen, előbb-utóbb nagyot fog veszíteni.
13. Akkor veszel, amikor a taxis vagy a zöldséges
A (részvény)piaci buborékok egyik jelének szokták tekinteni, ha a lakosság nagymértékben beszáll az adott piacra. Nálunk például azt mondják, hogy „amikor már a háziasszonyok is tőzsdéznek”. Ettől mondjuk jelenleg nagyon messze vagyunk Magyarországon, de külföldön is. Azért figyeljünk a jövőben a jelekre, ha valamit mindenki nagyon vesz, nagyon kedvel, akkor lehet, hogy már nincs messze a trend vége. A tömeggel szemben haladni nehéz, de kifizetődő lehet.
14. Nagy tőkeáttételt használsz
Százszoros vagy még nagyobb tőkeáttétel is előfordul egyes származékos termékeknél, ami például azt jelenti, hogy százezer forinttal fogadhatunk tízmillió forint értékű deviza árfolyamára. (Például FX-, azaz devizaspekulációk, CFD-k.) Néhány hirdetés ezt egyenesen jótéteménynek írja, le, valójában nemcsak pillanatokon belül meg tudjuk nyerni, hanem el is tudjuk veszíteni a teljes tőkénket. (Korábban a PSZÁF is figyelmeztetett erre a veszélyre.)
