A bitcoin tavaly év végi-idei nagy áremelkedésének fő narratívája az volt, hogy az első számú kriptodeviza digitális arannyá, modern értékőrző eszközzé vált.

Az is fejben dől el, hogy mit tekintünk aranynak, de az is, hogy mit tekintünk pénznek. Így az is, hogy értéket tulajdonítunk-e a bitcoinnak – ez lehetne az egyik olvasata az MNB blogján nemrég megjelent véleménycikknek. Ugyanis abban “a pénz értéke abból fakad, hogy elhisszük, hogy más is elhiszi, hogy van neki”.

Ezt se, azt se lehet megenni

Tehát a pénz vagy az arany elsősorban a fejünkben létező ideáktól értékes. Nagyon leegyszerűsítve, attól lesz valami pénz, hogy az emberek elfogadják annak.

Korunk sztártörténésze, Yuval Noah Harari szerint az emberiség legügyesebb és legnagyobb karriert befutó fikciója a készpénz. Hiszen nincsen objektív értéke. Nem lehet sem megenni, sem meginni, és még viselni sem lehet. Mégis lényegében az egész föld lakossága elfogadja valódi árukért és szolgáltatásokért

Ebből az is következhetne, hogy miért ne lehetne a bitcoin is pénz, ha az emberek egy nagy csoportja már ma is elfogadja annak? Ez a csoport pedig bővül is.

Sohasem lesz digitális arany a bitcoinból?

De a szerző másfelé evez, arra tér át, hogy a legnagyobb találmány mégis az arany. Mert a népmesékben, a szólásokban, a nyelvben, az emberek fejében mindenütt az arany a gazdaság legfőbb szimbóluma. Ezért az arany az igazi érték, a kriptodeviza soha nem érhet a nyomába. Az arany, esetleg az ezüst azért kiemelten értékes, mert már kisgyerek korunkban erre kondícionálnak.

A hiedelmeknek és a gondolatoknak valóban teremtő erejük van. És pontosan ezen tudás alapján állítom, hogy a virtuális arany soha nem fogja tudni kiütni a nyergéből a fizikai aranyat – írják.

Az kétségtelen, hogy az arany az emberek fejében a gazdagság szimbóluma. (Kisebb mértékben a drágakövekkel és a nagy értékű ingatlanokkal együtt, lásd gyémánt félkrajcár és kacsalábon forgó palota.) Ebből viszont szerintem nem következik, hogy ez egy megrengethetetlen és statikus állapot. Éppen hatalmas változásoknak vagyunk tanúi, az emberiség fejében is teljesen új fogalmak jelentek meg a számítástechnika elterjedése óta. Ez az aranyról kialakított képet is mintha éppen a szemünk előtt rombolná le.

Az óvilág utáni új üdvöskék

Amikor azonban a népmesék és a régi nyelvi fordulatok keletkeztek, általában több száz évvel ezelőtt, akkor még nem létezett sem bitcoin, sem amerikai dollár vagy bankkártya, így nem is kerülhettek bele a mesékbe. (Bekerült viszont a tallér vagy a krajcár, amit ténylegesen használtak.) Lehet, hogy az ötven év múlva használt mesékben már a bitcoin is benne lesz. Ha keletkeznek még egyáltalán mesék a Youtube-videók tömkelege között.

Az utóbbi pár évtizedben egyre több olyan dolog tűnik fel, amelyek eddig nem is léteztek, de ma már nagy gazdagság vagy kiemelkedő érték szimbólumai. Vagy éppen ellenkezőleg, valamikor fontos és megbecsült dolgok váltak megmosolyogtatóan értéktelenné, sokadrangúvá, avíttá. Például:

• Az, hogy az arany több ezer évig bizonyította menekülőeszközként való alkalmasságát, nagyon meggyőző és tiszteletre méltó. (Kivéve, amikor 1900-ról 1300 dollárra esik az ára.)  De a lovasszekér is bizonyított évezredeken keresztül, mint alapvető közlekedési eszköz, mégsem sírjuk vissza, már csak egy kuriózum.
• Az autók nem szerepelnek a népmesékben, pedig már több mint száz éve vannak. Mégis ez a legfőbb státusszimbólum rengeteg felnőtt számára, számos tulajdonos pedig nem tudna nélküle meglenni.
• Sokan pedig ma már inkább elektromos autót, például Teslát választanának, ha tehetnék. (Nemrég egy egyetemi előadáson egy közgazdász megszavaztatta a hallgatókat, hogy egy benzines luxus terepjárót vagy egy hasonló értékű Teslát választanának, ha ingyen kapnák. A nagy többség a Teslát választotta.)
• A mobiltelefonok, számítógépek, játékkonzolok sem szerepelnek a mesékben, mégis szinte minden gyerek ezeket akarja, és semmi jele annak, hogy ez megváltozna a jövőben.
• Száz éve még bankszámlája sem volt a legtöbb embernek, ma van. Nem szerepel a mesékben, de egy zsíros bankszámlának sokan legalább annyira örülnének, mint egy pár kiló aranynak. Sőt. (Értékegyezéssel, persze.)
• Az ideák is avulnak. Évezredeken keresztül a legtöbb ember azt hitte, hogy a levegőnél nehezebb tárgyak nem tudnak repülni, vagy hogy a lapos Föld körül keringenek az égitestek.
• Ma már mobiltelefont vagy Disney Channelt, Nickelodeont hallgatnak a gyerekek szinte a bölcsőben is, nem népmeséket (lehet, hogy helytelen, de ez van). A kondícionálás, programozás hatása ezzel csökkenhet. 
• Influenszerek, Youtuberek vagy filmsztárok sem szerepelnek a népmesékben, mégis sok kamasz akar olyan lenni, mint ők. Mások a Szilícium-völgy vállalkozóit irigylik.
• Király, lovag, gróf, hajóskapitány, püspök, kalóz vagy zsoldosvezér ma már valahogy szinte senki sem akar lenni.

Fejben dől el, mit tekintünk értéknek

Tehát valamikor egy csillogó páncél és fegyverzet, egy harci szekér, egy falunyi jobbágy, vagy egy meredek hegytetőn álló kastély volt a vágyak netovábbja. A sort sokáig lehetne folytatni. Ma ezekre mind nem vágynak az emberek. Az érték fogalma korszakonként erősen változik. (A cikk az infografika után folytatódik.)

Az új generációk másképp gondolják

Akkor bitcoin=fürge kisemlősök, arany=kihalásra ítélt dinoszauruszok? Sok fiatal és egyre több középkorú technológia-rajongó fejében ez már tényleg így néz ki. Jellemzően a 60-65 év felettiek azok, akiknél már alig fordul elő ez a gondolkodásmód. De már felnőtt egy-két generáció, amelynek a bitcoin már hasonlóan fontos értékőrző, mint az arany.

Az idősebb generációk az aranyra esküsznek, a fiatalabbak a bitcoinra. A milleniumi generáció a részvényeket preferálja, különösen a technológiai papírokat, míg az idősebbek inkább eladják a részvényeket – írta a Bloomberg.

A Bloomberg cikkében az is figyelemre méltó, hogy éppen egy hagyományos befektetési bank, a JPMorgan az információforrás, és még 2020 augusztusban keletkezett, a nagy kriptodeviza-rali előtt. Mások egyenesen a kriptodevizák népszerűségét tették felesőssé az utóbbi bő fél évben azért, hogy az arany emelkedése tavaly nyár óra megakadt.

A bitcoin-chart mindent elmond?

Könnyen lehet, hogy a bitcoin tényleg elszívta a kereslet jelentős részét az arany elől. Máskor a bitcoin gyors áresése nyomán felmerült, hogy a határidős kriptodeviza-pozíciók fedezésére egyes befektetők részvényeket adtak el. A bitcoin-áresés begyűrűzhetett a részvénypiacra. A kriptodeviza már régen nem elszigetelt jelenség.

Vannak, akik szerint a piaci ár a minden, a szent, abba minden beépült, az árfolyam-grafikon mindent elárul. Akárhogy is nézzük, az arany elképesztően alulteljesíti a kriptodevizákat az utóbbi 1, 5, 10 évben. A sok évtizede nem látott válság és az inflációs nyomás ellenére is háromnegyed éve gyengélkedik.

Bitcoin igen, nagybankok nem

De más árulkodó jelei is vannak annak, hogy az emberek, főleg a fiatalok fejében változik az érték, a gazdagság fogalma. Egy decemberi felmérésben a fiatalok 67 százaléka gondolta azt, hogy a bitcoin értékállósága legalábbis az arannyal vetekszik.

Egy frissebb és szélesebb körű körkérdésben pedig a válaszadók 60 százaléka szerint a bitcoin jó dolog. A legtöbbjük inkább ezt választaná az arannyal, az ingatlannal vagy a kötvényekkel szemben. Nagyot nőtt a bizalom a bitcoinban az utóbbi három évben, és nagyot csökkent a nagybankok iránt (bár még mindig egy kicsivel többen bíznak meg a bankokban).

A bitcoin-forradalom a feltörekvő országokban győz először?

A híresen nemesfém-rajongó indiai polgárok éppen hátat fordítanak kedvencüknek, az aranynak, és a bitcoin felé fordulnak – írták a napokban a szaklapok. Egy év alatt 923 millió dollárról 6,6 milliárdra nőhetett a lakosság kriptodeviza-készlete. Naná, hogy főleg a fiatalok körében hódít az új szokás.

A salvadori bitcoin-adaptáció (a kriptodeviza hivatalossá tétele), az őket lelkesen követni akaró többi országgal szintén azt jelzi, hogy a feltörekvő országoknak égető szüksége van valami olyasmire, mint a kriptók. Az embereknek elegük van belőle, hogy az infláción keresztül vagy a magas banki jutalékokkal rabolják ki őket. (A kriptodevizák egyik része egyébként szintén inflálódik, de ez egy másik történet.)

A kriptodeviza társadalmi jelenség

A jegybankok természetesen maguk döntik el, mit tekintenek értéknek, mit vesznek fel a jegybanki tartalékaik közé. (A bevezetőben említett cikk ugyan nyilván nem az MNB hivatalos állásfoglalása, de vélhetően nem áll túl távol az intézmény gondolkodásmódjától.) De ez mellékszál, a legtöbb embert cseppet sem érdekli.

A valódi cél sok kriptodeviza-rajongó szemében egy jobb társadalom, egy igazságosabb elosztási rendszer, egy decentralizált, jegybankoktól és kormányoktól független világ. Ahol többek között a (kripto)pénz megőrzi értékét, a nehezen összekuporgatott megtakarításokat nem vehetik el, és nem sarcolhatják meg adókkal, költségekkel úton-útfélen.

Mindez egyelőre csak egy utópia, de a kriptodeviza sokaknak reménysugarat jelent. Mert az arany nem, a bankok még kevésbé, a kormányok és jegybankok meg végképp nem. Óriási irántuk a bizalmatlanság a felmérések szerint. A kriptodeviza így legalább annyira terjedőben levő társadalmi jelenség, mint pénzügyi vagy műszaki újítás.

(Lásd még: Szegénység ellen nincsen oltás – pedig ez a betegség gyakran halálos)

Az egyébként reális forgatókönyvnek látszik, hogy az arany és a bitcoin a jövőben párhuzamosan létezik majd, és részben különböző befektetői csoportok számára tölt be hasonló megtakarítási funkciót.

(Jegyzet.)