Amint az előző részben említettük, jelenleg az Ethereum-rendszer is energiapazarló, de az legalább előbb-utóbb, várhatóan pár év múlva átáll egy környezetbarátabb működési rendszerre. De mi lesz a nagy energiafalóval, a Bitcoinnal?
A probléma az, hogy a nagy energia-felhasználás szinte a rendszer lényegéhez tartozik, mert ez akadályozza meg, hogy bárki átvegye az irányítást a rendszer felett. A nagy energiaigénynek köszönhető, hogy erre senki sem képes. (Illetve nem igazán érné meg, mert rengeteget kellene költeni a rendszer manipulálására.)
A Bitcoin hatalmas energiafelhasználása egy szolgáltatás, nem egy hiba - tartják sokan.
Mások a bitcoin egyébb előnyeit hangsúlyozzák, például csökkenő kibocsátási ütemét, “antiinflációs tulajdonságát”. Vagy arról beszélnek, hogy
1920 óta legalább 55 hiperinflációs esemény történt, amelyek megsemmisítették a megtakarításokat és gazdasági nehézségeket okoztak.(Nydig.com)
Bár néha-néha felröppen, hogy nem kellene-e a Bitcoint is átállítani egy proof-of-stake típusú rendszerre, ami gyorsaságot, olcsóságot és sokkal energia-takarékosabb működést eredményezne, ezt a szakemberek rendre elvetik. Ilyen proof-of-stake rendszerek vannak bőven, tucatjával, sőt talán százával is a kriptodevizák világában – Bitcoin viszont csak egy.
A pazarlás nem is pazarlás?
Akkor a bitcoin mindig is energiapazarló marad? Valószínűleg igen, bár a pazarlás szót sok híve kikéri magának. Azt mondják, az államoktól, jegybankoktól és multinacionális vállalatoktól való pénzügyi függetlenség megér ennyit. A Bitcoin és például a VISA kártyaszolgáltató áramfogyasztásának összehasonlítása, ami durván hátrányos eredményre jár a vezető kriptodeviza számára, téves.
Sok más összehasonlítást ajánlanak, mint az aranybányászat energia-felhasználása, vagy az egész globális bankrendszer energiaigénye. Ez utóbbi az összes számítógéppel, bankautomatával, a pénznyomtatással és a bankfiókok üzemeltetésével alighanem utolérné a Bitcoin (BTC) erőforrás-igényét.
Mit mutat a Bitcoin áramfogyasztás-indexe?
De azt hívei is elismerik, hogy a Bitcoin áramfogyasztása egy nem is olyan kicsi országéval ér fel. A Cambridge-i Egyetem erre külön indexet készített (University of Cambridge Bitcoin Electricity Index néven), amely azt mutatja, hogy közepes fejlettségű országok, például Argentína vagy Norvégia szintjén, közelében van a BTC áramfogyasztása. A jelenlegi 102 TWh ugyanakkor nem éri el olyan iparágakét, mint az aranybányászat, a papíripar, a vegyipar vagy a vas- és acélipar (lásd a képeket).
Kína nélkül könnyebb
A bitcoin-hívők, illetve maguk a sok pénzt invesztáló bányászok aligha mondanak majd le a bányászatról, így marad az a megoldás, hogy legalább megújuló, környezetbarát energiát használjanak fel. A bitcoin-bányászok hatósági elüldözése Kínából már sokat segít, mert ott nagy a szénerőművek szerepe nagy az ország áramtermelésében. Így a Bitcoinra is a szénfüst árnyéka vetült.
A Cambridge-i Egyetem szerint jelenleg csak az energia 39 százaléka jön megújuló forrásokból, az is többnyire vízerőművekből, amiknek szintén van káros hatása az ökoszisztémákra. Mások azonban ezt már 50 vagy 74 százalékra teszik.
Érdekes bányásztrükköket alkalmaznak
Miután májusban Elon Musk a bitcoin elfogadását annak energia-pazarló voltára való hivatkozással függesztette fel, és egyre több befektető preferálja a környezetbarát részvényeket a tőzsdéken, sok bányász kifejezetten törekszik a megújuló energia használatára. Másutt veszendőbe menő energiát hasznosítanak. Például:
- A Great American Mining nevű cég olaj- és gázmezőkhöz kezdett el hordozható bitcoin-bányászgépeket telepíteni, ahol egyébként veszendőbe menő energiát hasznosítanak.
- Egy Compass Mining nevű startup 20 éves megállapodást kötött az Oklo céggel, amely nukleáris mikroreaktorokat gyárt. A megállapodás értelmében a bitcoin-bányászok megkapják majd azt a hulladékhőt, amit a reaktorok termelnek, és nem tudnak másutt felhasználni.
- A napokban volt hír, hogy Hondurasban megkezdődött a geotermikus, vulkanikus energiával történő bitcoin-bányászat.
Kérdés, ez hosszabb távon kifizetődő lesz-e és elég lesz-e. Egyes bitcoin-bányász cégek már saját erőművet vásárolnak, amivel alacsonyan tudják tartani a költségeiket, és az áramot sem kell messze szállítani. (A berendezéseket az erőmű mellé lehet telepíteni.)
Kérdés a Föld áramtermelése
De nem mindenki vesz erőművet, sokan egyszerűen a hálózatra csatlakoznak. Sok országban a bitcoin-bányászat áramfelhasználása attól is függ, hogy általában milyen az áramtermelés összetétele. Ha mindenütt megszűnne a szénből vagy más szénhidrogénből nyert áram termelése, ez a bitcoint is nagyrészt "kizöldíthetné".
Vannak azután különböző kezdeményezések, amelyek a Bitcoin önkéntes zöldítését szorgalmazzák. Például számos bányász csatlakozott a Bitcoin Mining Council szervezethez. Ez elsősorban, első körben az energiafelhasználás transzparenciáját hivatott növelni. A Crypto Climate Accord pedig azt tűzte ki célul, hogy már 2025-ig megújuló energiára térjen át a kriptodeviza-ágazat, 2040-re pedig érje el a zéró nettó széndioxid-kibocsátást.
Mikorra várható a környezetbarát Bitcoin?
Amint egy nemrég publikált tanulmányból kiderül, a Bitcoin-rendszer által okozott környezeti terhelés nagyban árfolyam-függő is. Ha ugyanis az ár emelkedik, egyre többen akarnak majd bitcoint bányászni, ami több energia-ráfordítással (és hardverigénnyel) jár. Alacsonyabb áraknál ez kisebb mértékű.
A 2020-as évben a tanulmány szerint a globális szén-dioxid kibocsátásnak “csak” a 0,1 százalékát okozta a bitcoin. (Más források szerint viszont 2021-ben már a 0,2 százalékát.) Két szcenáriót vizsgáltak:
- Alacsony árszint mellett, ha egy bitcoin ára 2030-ra csak a 60 000 dollárt éri el (most 51 ezer), az áramfogyasztás 120 TWh körül tetőzhet 2024-ben (most 103 TWh). Majd gyorsan csökken, és 2028-ra a nettó széndioxid- kibocsátás már nulla is lehet.
- Magas ár esetén, ha 2030-ra egy bitcoin ára eléri a 490 000 dollárt (a 2020-as átlagár 45-szörösét), a villamosenergia -fogyasztás 2027-ben lehet a csúcson, a 2020-as szint 11-szeresével. A kapcsolódó szén-dioxid kibocsátás pedig hétszerese lehet a 2020-as szintnek, ami a világ akkori szén-dioxid-kibocsátásának a 0,9 százaléka lenne.
Érdemes megjegyezni, hogy a bitcoin ára óriási kilengésekkel és visszaesésekkel ugyan, de trendjében több mint tíz éve emelkedik. Így változatlan árakat feltételezni elég nagy merészség – igaz, bármely más becslés is az.
A másik nagy probléma, az e-hulladék
Kevesebb szó esett eddig arról az elektronikai hulladéktömegről, amit a kriptodeviza-bányászat termel. Főleg a bitcoin a felelős ezért, mert nála speciális, semmi másra nem jó hardverelemeket, “célgépeket” használnak (ASIC). (A más kriptodevizák bányászatánál használt videokártyák például még eladhatók, tovább használhatók más célokra, például játékra vagy grafikai alkalmazásokra.)
Még ha egyszer lehetségessé is válik, hogy az összes bitcoin-bányászatot megújuló energiával folytassák, az e-hulladék problémája továbbra is fennáll. A versenyképesség érdekében a bányászok a leghatékonyabb hardvert akarják. Ez a speciális hardver 1,5 évente elavul, és nem programozható másra. Becslések szerint a Bitcoin hálózat évente 11,5 kilotonna e-hulladékot termel, ami tovább növeli az amúgy is óriási e-hulladék problémát - írja egy egyetemi szakíró.
A tiltás aligha lenne eredményes
Mások azt javasolják, hogy írjanak ki pályázatot, tűzzenek ki díjat olyan megoldásokra, amelyek a környezetvédelmi problémákat megoldják. A technika fejlődésével lehetséges, hogy eddig ismeretlen módszerek kerülnek majd elő.
A (be)tiltás viszont aligha vezetne eredményre, legfeljebb a probléma egyik országból a másikba tolódna, ahogy Kína esetében is láthatjuk.
Jól alakult a hangulat.
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
