Ki nyer ma? Naná, hogy a cápák!

A Polymarket a világ egyik legnagyobb előrejelzési (vagy fogadási, jóslási, predikciós) piaca, ahol folyamatosan fogadásokat lehet kötni háborúkra, választásokra, sporteseményekre, árfolyamokra és még rengeteg más dologra. Jelentősége, a rá irányuló figyelem egyre nő. A napokban még Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke is magyarázkodni kényszerült egy sajtótájékoztatón, amikor szembesítették azzal, hogy az amerikai kormányzat lépéseit bennfentesek megjátsszák a Polymarketen, és nagy pénzeket kaszálnak vele.

Egy friss tanulmány azt vizsgálta meg, hogy a Polymarketen ki nyer és ki veszít, és milyen mechanizmusok termelik újra az egyenlőtlenséget. Több mint 1,4 millió felhasználó, 70 millió üzletkötés és nagyjából 20 milliárd dollárnyi forgalom adatait elemezték ki 2022 és 2025 között, ami így példátlan alaposságú rálátást ad erre a piacra.

A tömeg a vágóhídra megy?

Vajon inkább egy „bölcs tömeg” vesz ebben részt, és a résztvevők nagyjából egyenlő esélyekkel játszanak, vagy a profik terepe, ahol egy apró, jól informált kisebbség rendszeresen a többség kárára nyer? Az egyik leglátványosabb eredmény szerint a profitok extrém módon koncentráltak. A felhasználók felső egy százaléka ugyanis a teljes összesített nyereség körülbelül 84 százalékát viszi haza. A többiek túlnyomó többsége vagy veszít, vagy legfeljebb minimális, véletlenszerű profitot ér el. A 70,8 százalék mínuszban teljesített az elemzés szerint.

Folyamatosan áramlik a pénz a vesztesektől a nyertesek felé.

Másképpen megfogalmazva néhány ezer, nagyon aktív és láthatóan jól képzett kereskedő kaszál, miközben több százezer kis szereplő lassan, de biztosan elvérzik.

Kik hát a nyertesek?

A szerzők azt is megmutatják, hogy a csúcsszereplők nem egyszeri szerencsés esetekből élnek: ugyanazok a profilok (számlák) hosszú időn át stabilan jó eredményt hoznak, ami egyértelműen tudatos stratégiára vagy információs előnyre utal. A tanulmány „szofisztikált” (vagyis fejlett, profi jellegű) kereskedői csoportról beszél, akik lényegében a piac nyertesei. Több közös jellemzőjük van:

• Sokat kereskednek, rengeteg piacon vannak jelen, nem csak alkalomszerűen tesznek meg egy-egy tétet.
• Gyakran ők adják a likviditást, a forgalmat, ugyanis limitáras megbízásokat raknak az úgynevezett ajánlati könyvbe, majd ezeken az árakon a többiek kötnek velük üzletet. (Tehát lényegében árjegyzőként viselkednek.)
• Döntéseik rendszeresen felülteljesítőek, hosszú távon is pluszban zárnak.

Olcsón vesznek, drágán adnak

A szofisztikált befektetők elsősorban két csatornán keresnek pénzt.

• Egyrészt felismerik, amikor a piac téved, így olcsón veszik a valójában esélyesebb kimeneteleket, vagy pedig a túlárazott kontraktusokat shortolják. Majd profitot realizálnak, ahogy az árak közelítenek a tényleges valószínűségekhez.
• Másrészt likviditásnyújtó árjegyzőként a spreadet (azaz az árrést, a vételi és eladási árak közötti különbséget), illetve a kapkodó, rossz árakon kötő kisebb befektetők hibáit alakítják nyereséggé.

Lényegében tehát ők a „ház” (a kaszinó) szerepét töltik be, amely hosszú távon mindig nyer a hagyományos szerencsejátékok világában jól ismert közhely szerint. A szerzők kimutatják, hogy a vesztes oldalon álló kisbefektetői pozíciók túlnyomórészt ilyen szofisztikált, árjegyző szereplők számláival állnak szemben. Vagyis a pénz bizonyíthatóan rendszeresen áramlik tőlük a profik felé.

De kik a vesztesek?

A másik oldal a „mezei” felhasználók tömege, akik kis összegekkel, rendszertelenül és sokszor erősen torz elképzelésekkel lépnek be. Számukra a Polymarket inkább izgalmas szerencsejáték, mint fegyelmezett befektetési piac, és ezt a hozamaik is hűen tükrözik. A most kijött adatok szerint a felhasználók 70,80, más időtávra szóló adatok szerint inkább 80 százaléka is a vesztes oldalon áll.

Az írás szerint a veszteségeket különösen az alábbi mintázatok jellemzik:

• „Long-shot fogadások”: Rengeteg felhasználó vonzódik a „lottószelvény-szerű” kontraktusokhoz, amelyeknek nagyon kicsi a nyerési az esélye (például 3-5 százalék), de így óriási a potenciális hozam is. Ezért ezeket a piac rendre túl drágán árazza, így a várható értékük negatív, a vásárlók pedig szisztematikusan veszítenek rajtuk.
• Sok kisbefektető csak akkor lép be, amikor már közel a zárás (a kontraktus kifutása), az információk nagy része már köztudott, és az árak lényegében tükrözik a valós esélyeket – ekkor viszont alig marad tér profitra, miközben a spreadet és a díjakat így is ki kell fizetniük.
• Hírhajhászás és FOMO („félelem a kimaradástól”): Gyakori, hogy a felhasználók egy-egy felkapott téma, tweet vagy fórumposzt után, impulzívan vesznek fel pozíciót, anélkül hogy konzisztens modellt használnának, és így szisztematikusan túlfizetik a „hype-olt” kimeneteleket.

Ezek a viselkedésminták összességében egy lassú, de stabil pénzáramlást hoznak létre a laikus tömegtől a profik felé.

Az árjegyzők hatalmas előnye

Külön fejezet szól arról a tanulmányban, milyen masszív előnyben vannak az árjegyzők, akik folyamatosan vételi és eladási árakat adnak meg. A Polymarket több piacon automatizált árjegyzést használ, illetve engedi, hogy a felhasználók algoritmikus stratégiákkal kvázi brókerként lépjenek fel. Az árjegyzőként viselkedő számlák hozama kimagasló. A bid-ask (vétel-eladás) közötti spread révén akkor is keresnek, ha az információ nagyjából kiegyenlített.

Aki a likviditást nyújtja (a „maker”), az statisztikailag jobban jár, mint aki az ajánlatokat megüti, piaci áras megbízásokat alkalmaz (a „taker”). Ez egyébként klasszikus tőzsdei jelenség más piacokon is, de a Polymarket adatai nagyon szépen bemutatják, milyen nagy mértékben fordítja ez a mérleg nyelvét a profik javára.

Jobbak-e a profik, mint a piac?

Azt is nézték, hogy a kereskedők hosszú távon jobbak-e a piac által sugallt valószínűségeknél. (Minden ár valójában egy esélyt fejez ki: ha egy „Igen” kontraktus 0,35 dollárba kerül, az 35 százalékos bekövetkezési valószínűségnek felel meg.) Az eredmény szerint a szofisztikált kereskedők hozama szignifikánsan jobb, mint amit a puszta véletlen magyarázna. Gyakrabban jön be a tippjük, mint amit a kiinduló ár sugall.

Az egyszerű, a long-shot-okat kereső vagy hírekre ugráló felhasználók ezzel szemben statisztikailag alulteljesítik a piaci esélyeket. Vagyis nemcsak a díjak és spread miatt veszítenek, hanem rosszul is tippelnek.

A profik jó irányba tolják az árakat – és eközben profitot realizálnak azokon, akik rendszeresen a rossz oldalon állnak.

A férgese kihullik?

Azt is vizsgálták, milyen hosszú egy átlagos felhasználó „élettartama” a platformon, és van‑e kimutatható tanulási folyamat. Nagy a lemorzsolódás, rengetegen regisztrálnak, néhány ügylet után veszítenek valamennyit, majd egyszerűen eltűnnek. A forgalom döntő részét egy viszonylag kicsi, hosszú távon aktív mag bonyolítja, amely a leírt szofisztikált jellemzőket mutatja.

A „tanulás” tehát elsősorban szelekción keresztül zajlik: a rossz kereskedők idővel feladják, a jók maradnak, így a maradó szereplők átlaga egyre profibb. Az egyén fejlődésénél is fontosabb lehet az, hogy ki bírja pénzzel, önfegyelemmel és tudással, és tud így hosszú távon a játékban maradni.

Mennyire okos a piac?

Fontos kérdés, hogy mindezek mellett a Polymarket mennyire jó előrejelző eszköz. Az adatok alapján összességében meglepően jó. Számos eseménynél egészen jó előrejelzést adott, gyakran jobbat, mint egy átlagos közvélemény-kutatás vagy a média benyomásai. Ez a magyar választásoknál is bebizonyosodott (lásd később).

Ám ez az információ nincs ingyen, a társadalom egésze ugyan profitál a jobb előrejelzésekből, de a számlát nagyrészt az a széles felhasználói réteg fizeti meg, amely tartósan veszít.

Társadalmilag hasznos, de drága

A szerzők szerint társadalmi szempontból a predikciós piacok kétségtelenül hasznosak lehetnek – jó eséllyel előrejelzik, mi fog történni, és ez jobb döntésekhez vezethet például a politikában vagy az üzletben. Másrészt viszont a működésük nagyon hasonlít a profi, derivatív tőkepiacokéra. A nyereség erősen koncentrált, a többség veszít, és a vesztesek között sok a laikus, aki valójában nem érti a kockázatokat.

Ezért érdemes lenne megfontolni többek között, hogy erősebb kockázati figyelmeztetéseket kapjanak a szereplők, amelyek világosan kommunikálják, hogy a felhasználók nagy része veszít, és ez a piac nem a „könnyű pénz” megszerzésének terepe.

Egy túlzottan szigorú szabályozás esetén viszont az árak kevésbé lesznek informatívak, és elveszne az a társadalmi haszon, amiért az egész intézményt érdemes fenntartani.

Mit tehetnek a kisbefektetők?

A Polymarket résztvevőinek 80 százaléka veszteséget könyvelt el 2026 elején a Laika AI oldala szerint, miközben a platform heti forgalma már meghaladta az 1,5 milliárd dollárt. A pénz a rendszeresen előnyben lévő, jól tájékozott kereskedők kezében összpontosul.

A Polymarket nem egy kaszinó, ahol a szerencse kiegyenlíti a dolgokat. Ez egy információs piac, ahol a legjobban tájékozott, fegyelmezett kereskedők következetesen nyernek el értéket a kevésbé felkészült résztvevőktől.

Ám minden Polymarket-tranzakció nyilvánosan látható, nyomon követhető a Polygon blokkláncon. Így a nagybefektetők, a profik, a különösen sikeres játékosok, a bennfentesek üzleteit – különböző segédprogramok és kereső vagy összesítő oldalak segítségével – bárki követheti (copy trading). Sokan másolják például a kereskedők legjobb teljesítményű egy százalékának stratégiáit. De ez is egy külön tudomány.

(A Polymarket eléréséhez Magyarországról jelenleg VPN- vagy proxy-szolgáltatás szükséges. Nyílt forráskódú VPN-ek egy gyűjteménye itt látható. Biztonsággal foglalkozó oldalak gyakran ajánlják a Proton VPN-t, a Windscribe-ot és a hide.me-t, mint – korlátozásokkal – ingyenesen is használható VPN-eket /virtuális magánhálózatokat/.)

Jól vizsgázott a magyar választásokon

A Polymarket „Hungary Election” oldala jól vizsgázott a magyar választásokon. A platformon számos, Magyarországhoz köthető piac futott: ki lesz a következő miniszterelnök, mekkora lesz a különbség a szavazáson, meddig marad hivatalban az államfő stb., stb. – mindegyikre külön „igen/nem” vagy többválaszos kontraktusok formájában lehetett fogadni.

A központban egyértelműen a „Next Prime Minister of Hungary” (Magyarország következő miniszterelnöke) piac volt.

A kampány elején még korántsem volt egyértelmű a kép. A Polymarket hosszú ideig 40-60 százalék között ingadozó, változó esélyt adott Magyar Péter győzelmének, ami már önmagában is erős jelzés volt egy oly régen regnáló miniszterelnökkel szemben, de még sok bizonytalanságot tükrözött.

Ahogy azonban közeledett az április 12-i választás, az árak egyre inkább elmozdultak: március elején már 60-65 százalék körül forogtak a „Magyar lesz a miniszterelnök” kontraktusok, miközben Orbán esélye 35-40 százalékra süllyedt.

A választás napján a kontraktus először lépte át a 80 százalékos küszöböt, míg az „Orbán Viktor marad” pozíciók ára 18 százalék környékére esett. (Minden egyes cent egy százalékpontnyi esélyt jelent.)