Magyarországnak semmi keresnivalója a devizaháborúban

Forián Szabó Gergely befektetési igazgató szerint a nagyvilágban a leértékelés feltételei adottak, így gazdasági pangás van, az infláció pedig alacsony, inkább a felpörgetésén dolgoznak. Fenntarthatatlan szintre került az államadósság sok helyütt, emiatt nem lehet fiskális élénkítést folytatni (például adót csökkenteni), marad a monetáris élénkítés, aminek az egyik eleme az árfolyamgyengítés lehet.

Az inflációs kártyát mindig elő szokták venni olyankor, ha túl nagy az államadósság, de sokszor inflációt is nehéz generálni, amire jó példa Japán sok éves története. A klasszikus módszer a kamatcsökkentés, de ha nulla közelében maradnak a kamatok, elő kell venni újabb eszközöket.

Növekedni, növekedni, növekedni

A külkereskedelmi egyenlegek terén a hiány nem mindig egészségtelen (például ha beruházásoknak köszönhető), és a többlet nem mindig egészséges (recessziós gazdaságnál, mint amilyen az EU). Valójában nem is ez a fő problémájuk az országoknak, hanem az, hogy szeretnék felpörgetni a gazdaságukat. A leértékelés mellékszál, inkább következmény, mintsem elsődleges célkitűzés, de nem jön rosszul egy kis leértékelődés a gazdaságaiknak.

A jengyengülés például nyilvánvalóan segíti az exportot is, inkább inflációs és gazdaságélénkítő célzattal csinálják. A USA-ban is inkább a belső fogyasztás növelése a cél, nem annyira a devizagyengítés – mondja az igazgató.

A Fed-nek kompenzálnia kellett

A válság kitörése óta a Fed és az EKB is sokkal jobban bővítette a jegybankja mérlegfőösszegét, mint a japán jegybank (BoJ), amely eddig lemaradásban volt. Ennek kiegyenlítése történik most. A különböző mérlegek különböző módon növelik mérlegüket, és igyekeznek az eszközárakban is megelőzni az összeomlást, a Fed például a jelzálogalapú befektetések terén. Óriási mennyiségű állampapírt vásárolnak fel, megnőtt azok súlya a jegybanki mérlegben.

A Fed a válság kitörése óta aktív élénkítő politikát folytat. A világban még mindig a dollár a legfontosabb deviza. A pénzügyi válság idején ezért ömlött be a pénz a dolláreszközökbe, ami felértékelődési nyomást eredményezett. Ezt is kompenzálnia kellett a Fed-nek a dollárgyengítéssel. Az utóbbi időben azonban erős kihívóra talált a japán jegybank személyében.---- Az euró két arca ----

Az euró két arca

Német szigor és mediterrán lazaság – az euró két arca. Folyamatos krízissztorik övezik az euró pályáját. Eddig az EU perifériaországainak válsága sikeresen megakadályozta az euró komolyabb felértékelődését, amit egyébként az EKB (Európai Központi Bank) relatív monetáris szigora okozhatna. Tavaly nyár óta nehezebb támadni az eurót, amióta Mario Draghi megígérte, hogy bármi áron megmentik a közös devizát. (Ez a Draghi-put, azaz euró-eladási opció.) Az idén 1,36 körül veszélyes szintre erősödött az euró a dollárral szemben, ekkor azonban Draghi ismét előállt, és egy nyilatkozatával gyengítette azt, ezt nevezi Forián Szabó Gergely Draghi-callnak. (Vételi opció.)

Ez mozgatta az eurót

A spanyol és amerikai tíz éves állampapírhozamok közötti különbség (spread) és az euró/dollár árfolyam között 90 százalékos negatív korreláció van, ami azt jelenti, hogy az utóbbi egy-másfél évben szinte teljes egészében az eurozóna problémái mozgatták a keresztárfolyamot. Míg tavaly elsősorban a spanyol hozamok, idén már inkább az olasz állampapír-hozamok mutatnak erős korrelációt az euró/dollárral.

A japán jen korábban, körülbelül 2007 közepétől 2009 elejéig mintegy 40 százalékkal értékelődött fel, ami már komoly hatással volt a gazdaságra. A japán gazdaságot recesszió, defláció, bércsökkenés gyötri sok éve. Az új miniszterelnök és jegybankelnök komoly gazdaságélénkítési terveket, ambiciózus célokat ismertetett, mint a két százalékos infláció, ami sok éven keresztül teljesen elérhetetlennek tűnt, de még az egy százalékos is.

Átírnák a japánok gondolkodását

Most minden létező eszközt igyekeznek bevetni, mindazt amit külföldön már alkalmaztak, sőt még túl is szárnyalják azokat. Keményen megnövelik a pénzmennyiséget, a monetáris bázist. Óriási mennyiségű állampapírt vesznek, sőt ingatlanalapokat, részvény-ETF-eket is hajlandók vásárolni. Ennek pszichés célja lehet elsősorban, 15 év defláció után ugyanis a közgondolkodást is meg kell változtatni arról, hogy lehet-e egyáltalán Japánban infláció.

Japán is negatív reálhozamot szeretne generálni, hogy ezzel kirobbantsa a befektetőket a biztonságos betonbunkerből (állampapírjaikból). Ennek egyik következménye az lehet, hogy a japán befektetők külföldre kényszerülnek. Évi 80 milliárd eurónyi befektetés mehet külföldre. Tényadatok azonban még nincsenek arról, hogy milyen tőkeáramlás indult meg, a piacok egyelőre megelőlegezik a folyamatot. Kérdéses azonban, hogy lesz-e ebből gazdasági növekedés Japánban, nem biztos, hogy mindez a várt növekedési hatással jár. Más országokban sem egyértelműek a tapasztalatok.

Eközben Kínában is bekeményítenek?

A kínai jüan felértékelését régen szorgalmazzák, e téren az ország időnként engedett is, majd a válság hatására felhagyott a felértékeléssel 2008-ban. Ezután 2010-ben újra kezdődött a felértékelődési politika. Az utóbbi időben azonban a jüan határidős árfolyama nagy fordulatot vett, és már azt kezdte árazni, hogy kisebb leértékelés is várható a jüannál. Jelzi, hogy Kína akár leértékelési politikába is kezdhet, ami újabb kemény versenyzőt jelentene a devizaháborúban.

Az aranyat is devizaként jegyzik sok tőzsdén, klasszikus mentsvár, de Forián Szabó szerint boldog-boldogtalant beültettek már az aranypiaci emelkedésbe. Ha ez a lufi teljesen kidurran, szerinte sok kárt tud még okozni. Félrevezetőnek tartja, hogy az arany a stabilitást jelenti sok ember számára, mint azt a múlt heti események is mutatják.

Q1, Q2, Q3...?

A szakember szerint ez még nem igazán nevezhető devizaháborúnak, inkább csak élénkítési verseny, ami nem feltétlenül rossz a többi szereplő számára. Egy gazdaság élénkítése a külkereskedelmi partnereknek is kedvező lehet, az importkereslet növekedésén keresztül. A meccsnek azonban még nagy valószínűséggel nincsen vége, sok forduló következhet.---- Bubis tőkepiac alulértékelt forinttal ----

Az EKB például bármikor újra kamatot vághat, és jöhet még egyéb, például hitelezés-élénkítő program is kontinensünkön. Az USA-ban a QE3-as élénkítő programnál tartanak, és felmerült, hogy ki kellene ezt vezetni a piacról, de a legutóbbi gazdasági adatok és a japánok belépése fényében lehet, hogy újabb kör kezdődik vagy legalábbis hosszabbítás jön.

Jön a bubis tőkepiac

Mindennek számos mellékhatása van, például a központi bankok intézkedései elterelik a valós eszközárakat és hozzájárulnak a buborékok kialakulásához. Kérdés, hová mennek a gazdaságba kerülő pénzek. Az egyik célpont a részvénypiac lehet, ott azonban még nincs jele buboréknak. A másik lehet a kockázatosabb kötvények piaca, elsősorban a dinamikusabban növekvő fejlődő országokban. De az árupiacok, ingatlanpiacok közül is lehet olyan, ahol nagy buborék képződik.

A forint inkább alulértékelt?

Ami a forintot illeti, nagyon régen mozgott a árfolyam 240-260 környékén, a mostani 300 forint körüli árfolyam nem nevezhető drámainak. A reáleffektív árfolyamindexünk alacsony – a forint inkább alulértékelt –, miközben a forint iránti kereslet folyamatos, a kamatszintünk még mindig kedvező. Mindez akár forinterősödést is megindíthatna – mondja Forián Szabó.

Többször felmerült, hogy valójában a kormányzat célja a forint gyengítése. Forián Szabó azt feltételezi, hogy racionálisan gondolkodnak a gazdaság irányítói, és tudják, hogy Magyarország esetében a forintgyengítéses gazdaságélénkítés őrültség lenne. A devizakitettség ugyanis még mindig nagyon magas, leépítése az eddigi erőfeszítések ellenére is még csak az elején tart, így egy mostani forintgyengítés rendkívül kontraproduktív lenne és visszavetné a növekedést. (A teljes államadósságnak például a mai napig is a 42 százaléka devizában van. )

Nehezen lenne elfogadható a forintgyengítő politika

Politikailag is nagyon nehezen lenne eladható, hogy az államadósságot nagy erőfeszítések árán csökkentjük, majd egy forintgyengítő politika ezt megtörné és a magánszektorban is hatalmas problémákat okozna. „Butaság azt gondolni, hogy Magyarországnak bármely keresni valója van ebben a devizaháborúban” – mondja a szakember, de hozzáteszi azt is, hogy ez eddig komolyan nem is merült fel.

Az április elején bejelentett MNB-csomag nagy megkönnyebbülés volt mindenki számára. A kéthetes kötvényekkel kapcsolatos problémakör azonban fontos lehet, nagyon nem mindegy, hogyan zajlik az állomány csökkentése. A kitűzött 900 milliárd forintos csökkentésben önmagában semmi ördögtől való nincs. Ha a rövid lejáratú adósságot is csökkentjük a devizatartalékkal együtt, az rendben van – tette hozzá.

Szűkül a mérlegfőösszeg

Megjegyezte azt is, hogy miközben a világ szinte összes országában nő a jegybankok mérlegfőösszege, itt lényegében szűkítés zajlik, mert a bejelentett harmadik pillér sokkal nagyobbat zsugorít az MNB mérlegén, mint amennyit a többi növel. Végső soron szerinte egy nagyon józan, a lehetőségeket figyelembe vevő csomagot alakítottak ki, de a harmadik pillért jobban el kellett volna magyarázni.