A nyolcvanas években még közel 5 millióan fizettek a nyugdíjalapba Magyarországon, a miniszterelnök ennek ma is nagyon örülne, de a realitás az, hogy ez a szám már a rendszerváltozáskor 3 millióra apadt, ráadásul ennek közel harmada volt állami alkalmazott. Ez is jól mutatja, hogy a megváltozott demográfiai helyzet milyen kihívások elé állítja az állami nyugdíjrendszert.
Az állami rendszer folyamatos korrekciót igényel
| Az Aviva tavaly novemberi kutatása szerint a nyugdíjhiány Magyarországon éves szinten fejenként 530 ezer forint. Vagyis nagyjából havi 50 ezer forintot kellene még félretennünk ahhoz, hogy az államtól kapott nyugdíjunkat a korhatár után úgy tudjuk kiegészíteni, hogy "normál" életszínvonalon éljünk nyugdíjasként is. Részletek >>> |
A megváltozott korfa miatt az eltartottak száma megnőtt az állami társadalombiztosításban, miközben ezzel a növekedéssel nem tartott lépést az eltartók száma. Sőt, a társadalom elöregedése mellett az aktuális kormányoknak a munkaerőpiaci kihívásokkal is meg kell küzdeniük, vagyis arra kellett/kell törekedniük, hogy minél több járulékfizető legyen. Ehhez fel kell számolni a fekete- és szürkegazdaságot is.
Az állami nyugdíjrendszernek ezért már több sokkhatást is el kellett viselnie - vagyis folyamatosan korrekciót igényelt és fog is igényelni.
A fenntarthatóság volt a tét 1997-ben, a fájdalmas nyugdíjreform a biztosítottak nettó nyugdíjvagyonának felét eltüntette, de a rendszer így "megmenekült". Az újabb érvágás 2009-ben érkezett el, amikor a Bajnai-kormány megváltoztatta az indexálási szabályokat, és a 13. havi illetményt is megszüntette.
Hol van már a 13. és 14. havi nyugdíj?
Utóbbi intézkedésből az is kitűnik, hogy a magyar nyugdíjrendszert sokszor politikai szempontok alapján alakították, szabták át (a 3 millió nyugdíjas tekintélyes része a szavazóknak). Emlékezzünk csak, a válság előtt 2 évvel, a választási kampányban a 13. és 14. havi nyugdíj kifejezések többször elhangzottak bizony, miközben a költségvetés nyugdíjalapjából durván 10 hónapnyi ellátásra futotta...
A demográfiai és munkaerőpiaci feszültségek, valamint a politika, "jóléti" intézkedései mind kockázatot jelentenek a leendő nyugdíjasok járandóságára nézve. Ezek a problémák ráadásul hosszútávú megoldásokat igényel(né)nek. Az szinte biztos, hogy az egyre több eltartott, az egyre hosszabb várható élettartam miatt a jövő nyugdíjasai már jóval szerényebb nyugdíjra számíthatnak, mint akár a mostaniak.
Nem igaz, hogy az üzleti alapon működő pénztárszektor több vagy nagyobb kockázatot jelentene a tagokra nézve. A kockázatok természete egyrészt eltérő, tehát nehezen összehasonlítható, másrészt pedig előre kalkulálni mind a pénztárak, mind pedig az állam esetében nagyon nehéz. A kiszámítható keretrendszer ehhez nagy segítség lenne.
| Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap a tavaly május 31-ei értéken 2946 milliárd forintot vett át a magánnyugdíjpénztáraktól. A tagok vagyonát a pénztárak több eszközbe fektették, állampapírba, magyar és külföldi részvényekbe és befektetési jegyekbe - többek között. Ezeket most az Alap kezeli, hiszen nem minden eszközt váltottak "készpénzre", a vagyon egy része még megvan - szükség is lesz rá az idei hiánycél tartásához. Ebből a vagyonból 1387 milliárd forint értékű állampapírt azonnal elégettek, vagyis bevontak, ezzel látványosan lehetett csökkenteni az államadósság GDP-hez mért értékét, legalábbis amíg a forint árfolyama nem emelkedett tartósan 280-as szint fölé. A vagyonból 460 milliárd jutott a költségvetésnek is tavaly - az ÁKK adatai alapján azonban 2011 végén az alap kezelésében csak 684,3 milliárd forint volt. A Hvg.hu által idézett, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest által jegyzett összeállítás szerint 200 milliós veszteség keletkezett a pénztári vagyonban, év végén a levonások (ide tartozik a reálhozamok és a tagdíj-kiegészítések kifizetése is még) után ugyanis 883 milliárdnak kellene lennie. A Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest számításai szerint az állam éves szinten -10 százalékos "hozamot" ért el az államosított nyugdíjvagyonon - ez a pénztárak, idei gyenge eredménye mellett is igen szerény (a magánpénztárak 10 éves hozamrátája sem valami fényes, az inflációs átlag alatt teljesített a szektor) . Ráadásul az állami rendszer a PSZÁF korábbi elemzése alapján vagyonarányosan 2%-os költségszinttel működik, vagyis jóval drágább a pénztári szektornál. A táblázatban azokat a pénztárakat tüntettük fel, melyek 2011 januárjában működtek, azóta az Aegon és az Erste is bejelentette, megszűnik. A Generali a Dimenzióval olvad össze. |
A válságok pedig az állami nyugdíjrendszerre is hatással vannak, hiába is "garantálja" - jelentsen ez bármit is - az állam a nyugdíjakat. A 90-es évek eleji foglalkoztatási krízis sokkal nagyobb veszteségeket okozott a felosztó-kirovó rendszernek, mint a 2008-as pénzügyi válság a pénztáraknak. A tőkepiaci krízis miatti veszteségeiket a pénztárak ráadásul viszonylag gyorsan "ledolgozták" (illetve vélhetően ledolgozzák) a részvénypiacok emelkedésével, de az állami nyugdíjrendszer 1992 óta hiánnyal küszködik.
Faragják a kassza kiadásait - hiába?
Amikor 2010-ben először felmerült, hogy 14 hónapnyi pénztári befizetés eltérítésével enyhítenék az állami nyugdíjalap hiányát, akkor is közel 700 milliárdos lyukat kellett volna betömni az állami nyugdíjkasszában - a pénztárak 14 havi befizetése ennek alig több mint a felére lett volna csak elegendő.
A TÁRKI még 2010-ben számolta ki egy tanulmányában, hogy változatlan feltételek mellett is a magánpénztárak teljes vagyona 9 évig tudná csak finanszírozni az állami rendszer hiányát. Ebben az esetben azonban nem számolunk az ún. Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjba vonulásával, velük 4-5 éven belül 30-40 ezer fővel nőhet az évenként nyugdíjas korba lépők száma, ami újabb sokkot jelent majd az államkasszának.
Fontos változás, hogy a kormány csak a nyugdíj jellegű kifizetéseket terheli ezentúl a nyugdíjalapra, de a demográfiai tendenciákon ez sem segít, az pedig igencsak elhamarkodott kijelentés volt Matolcsy György részéről, hogy az egykulcsos adó miatt már most több gyermek születik. A nyugdíjkasszát az NGM szerint sikerült "két lábra állítani", de azt semmi sem garantálja, hogy a kassza a bevételeiből majd mindig ki tudja gazdálkodni kiadásait. A kifizetések mértéke a nyugdíjasok számával egyre csak nőni fog, a járulékfizetők (pontosabban most már adófizetők, hiszen a nyugdíjkasszát a szolidaritási adóból töltik fel) száma pedig egyelőre nem nőtt látványosan, az aktivitási ráta ugyan nőtt, de a munkanélküliség továbbra is 10% felett van.
És ne feledkezzünk meg arról a kockázatról, amire már egy korábbi cikkünkben is felhívtuk a figyelmet: a magyar nyugdíjrendszerből a kasszák államosításával hiányzik 3000 milliárd forint. Ezt az összeget így vagy úgy, de ki kell majd fizetnie az államnak. De elköltötték egy nagy részét tavaly, a maradékból pedig az idei költségvetést foltozgatják majd. Aztán vége.
