Többször próbáltuk már meg eltemetni ezt a válságot, de úgy néz ki, a válság temet el minket - mondta Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítója a Pénztárkonferencia 2011 egyik előadójaként.
A fő problémát a fejlett államok magas eladósodottsága jelentette 2008-ban, amióta annyi történt csupán, hogy "jó focisa módjára" átpasszolták a problémát a gazdaság szereplői: a háztartások adósságát is az állam váltotta ki, növelve ezzel saját adósságszintjét. Az Egyesült Államok és az Unió adóssága is már a GDP 100%-a.
Lehetséges kiutak
Az első a lehetséges megoldások közül, hogy csoda történik - mondta Jaksity. "Erre amúgy nagy az igény" - tette hozzá mosolyogva. A második a "Münchausen-módszer", vagyis hogy kinőjük az adósságot - Jaksity szerint ennek nagyjából akkora a valószínűsége, mint a csodának. Hasonlóra pedig volt már példa, a háborús adósságok egy nagy részét az Egyesült Államok a GDP növekedéssel kinőtte (miközben az infláció sem szállt el). A szakember szerint kár most ezzel áltatnia magát bárkinek is - hiába számított erre korábban a magyar kormány is.
A harmadik lehetséges kiút a lassú adósságcsökkentés és ezzel párhuzamosan 0 közeli gazdasági növekedés - a politikai elit erre azonban lényegi érdekéből adódóan nem igazán hajlik.
A negyedik lehetséges kiút az adósság elinflálása - ez néz ki a legvalószínűbbnek, és ez lehet a leggyorsabb, leglátványosabb megoldás is. Történelmi példák sora szól a magas adósság elinflálásáról, a pun háborúktól kezdve egészen az 1923-as nagy, német szuperinflációig, nem is beszélve a 1946-os magyar hiperinflációról - mondta Jaksity, aki szerint a '46-os példa is jól mutatja, hogy a "gazdasági problémák alternatív" megoldásában már akkor az "élmezőnyhöz" tartoztunk.
A fejlődök is megérzik a fejlett államok inflálásra építő gazdaságpolitikáját, épp a szegényebb rétegek által fogyasztott cikkek árának emelkedése miatt. Nem véletlen, hogy az arab tavasz épp 2011-ben robbant ki, a tuniszi és egyiptomi zavargások kezdete is nagyban a magas élelmiszeráraknak köszönhető, mely kiélezte a társadalmi feszültségeket.
Európa nagy bajban
Jaksity szerint az államadósságot mindenképpen csökkenteni kell, de a különböző kormányoknak ebben a kérdésben nem ugyanakkora a mozgástere. A központosítás mértéke Európában a központi költségvetéseket elnézve háromszor akkora mint az Egyesült Államokban - így tehát Washingtonban sokkal nagyobb a tér az adósságcsökkentésre.
Jaksity szerint Európa komoly gondok előtt áll, nem sokáig lesz igaz az, hogy az Egyesült Államok adóssága nagyobb, mint Európáé, és hamarosan az EKB is megismerkedhet azzal, hogy milyen felpörgetni a pénznyomdát, hiába próbál a központi bank egyelőre eredeti szerepelfogásához - az árstabilitás fenntartása - ragaszkodni. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed ráadásul nem is működtet pénznyomdát, meglehet a QE3-program beindítására nagy "nyitottságot" mutat.
Az egyetlen biztos pont: Magyarország
"A világ egyetlen biztos pontja Magyarország, falnak megyünk és ezért 20 éve mindent meg is teszünk" - mondta Jaksity György. A 2000-es "idilli" években közepes mértékű növekedést tudtunk felmutatni, akárcsak a régió más országa. Csakhogy nálunk ez magas államadóssággal és inflációval párosult, a gazdaságunk instabil és rossz szerkezetű, konjunturális helyzetünk nagyon gyenge. Az inflálást pedig évek óta gyakoroljuk - vont mérleget a magyar gazdaság két évtizedéről a szakember.
"Az államháztartási egyenleg mindig is erősen negatív volt, és annak sem örülhetünk igazán, hogy ma már nem vagyunk az ikerdeficit országa, hiszen a folyó fizetési mérleg pozitív, de ez a nagyon alacsony importnak, nem pedig a kimagaslóan jó exportnak köszönhető" - így Jaksity.
Az államadósság csökkenése nem igaz - mivel a nemzetközi eladósodottságunk nagyon magas, az árfolyammozgások miatt 80% körül lesz az államadósság szintje, ami a következő években ezalatt maradhat majd 1-2%-kal Jaksity szerint. Mindezt pedig tetézi, hogy a versenyképességünk alacsony, a munkanélküliség pedig stabilan magas szinten van.
Jól látszik, hogy a régió országai közül Magyarország szenvedi meg legjobban a kríziseket, amikor pedig már versenytársaink a növekedési szakaszba lépnek, mi futunk önmagunk után. Nem kecsegtet ez semmi jóval a jövőre nézve.
Ki tudja elinflálni az adósságát?
Ha hiszünk a nagy befektetési guruknak (Rogoffnak, Fabernek), akkor ez a válság nem egy újabb szakasza a 2008-asnak, hanem még mindig ugyanaz a krízis, melyet a nagy országok "inflálási" versennyel fognak kezelni. Japán ezt évek óta csinálja, hamarosan Európának sem lesz más választás, az USA pedig igen közel van hozzá, miközben a Bank of England már jó egy éve beindította a pénznyomdát.
Sürgősen az amerikaiakat követné. 
