Igencsak el lehettek szontyolodva március végén azok, akik önkéntes nyugdíjpénztárakban takarékoskodnak idős éveikre, s pont akkor rápillantottak a számlaegyenlegükre a pénztárak internetes oldalán. Csak úgy repkedtek ugyanis a mínuszok, lévén, hogy a koronavírus-járvány miatti válság hatására gyakorlatilag valamennyi típusú értékpapír – legyen az részvény, vállalati kötvény, állampapír vagy jelzáloglevél – árfolyama zuhant.
A helyzet drámaiságára utalt, hogy még a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is szükségesnek tartotta megszólalni. A március 26-án kiadott közleményében elvárásként fogalmazta meg egyebek mellett a mintegy 1,1 millió honfitársunk nyugdíjmegtakarításait kezelő intézmények felé, hogy „kommunikációjukban folyamatosan jelezzék: az életbiztosítási, pénztári befektetések hosszú távú megtakarítások, amelyeknél az átmeneti befektetési veszteségeket a következő évek pozitív eredményei ellensúlyozzák. Az idő előtti pénzkivétel viszont a veszteség realizálását jelenti”.
Lehetett százmilliárddal is kevesebb
Az csak május végén derült ki az MNB adataiból, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárakban lévő befektetések 2020 első negyedévében kereken 100 milliárd forinttal értek kevesebbet, mint 2019 zárásakor, egészen pontosan 1422,5 milliárdot. Ez azt jelenti, hogy egy pénztártagra átlagban 1,28 millió forint jutott, ami közel 100 ezres mínusszal ért fel.
Mégis csak kevesek keze remegett meg, s vették ki a pénzüket a jegybanki intelem ellenére – abból a megfontolásból, hogy ha eldurvul a Covid-19, akkor még tovább értékelődhetnek le az értékpapírok, aminek hatására a nyugdíjpénztári megtakarítások is egyre kevesebbet érhetnek. Közel 27 milliárd forintot fizettek ki a pénztárak, s ami az igazán érdekes: ez 15 százalékkal kevesebb a 2019 első negyedévében kivett összegnél.
Hosszú távon kell gondolkodni
Ami akár a hazai pénzügyi tudatosság fokozódására is utalhat. Vagyis arra, hogy sokan már tisztában vannak azzal, egy-egy periódus negatív hozama – legyen az akár még az idén tavaszihoz hasonló mértékű – sem tudja jelentős mértékben elrontani a hosszabb távú, 10-15 éves teljesítményeket. Márpedig a nyugdíjmegtakarítások jellemzően legalább ilyen, ha nem még ennél is hosszabb időszakra szólnak.
Az MNB számításai szerint az önkéntes nyugdíjpénztári portfoliók tíz év alatt, 2010-19 között évente átlagban 2,7-8,78 százalék közötti nettó hozamokat értek el. Tizenöt évre visszatekintve már kisebb a szórás, a 2005-2019 közötti éves átlagos önkéntes hozamok 3,77 és 7,88 százalék közé esnek.
A gödör aljához képest szép a kép
Utólag elmondható, hogy jól döntöttek, akik nem nyúltak a nyugdíjkasszákban fialtatott megtakarításaikhoz. Az árfolyamok ugyanis a márciusi padlózást követően emelkedni kezdtek, olyannyira, hogy mára már elmondható, ledolgozták a veszteségeiket. Sőt éves szinten már kevés kivételtől eltekintve pluszokat mutatnak, azaz, tovább gyarapodott az idős éveikre spórolók pénze.
Csak a hat havi hozamok mutatnak durva képet – itt szinte az az üdítő, ha valahol nincs mínusz –, ami annak tudható be, hogy a viszonyítási alap január végi, amikor ugyan már javában dúlt Kínában a koronavírus-járvány, de a világ egyéb részein még nem ütötte fel a fejét. Ergo a féléves bázis magas.
Más a helyzet azonban, ha a globális veszélyhelyzet március 11-ei kihirdetésének napján érvényes árfolyamokhoz mérünk. Mint az alábbi grafikonunkon látható, ezen összevetésben szinte valamennyi portfolió hozama pozitív.
Mennyit számított a kockázat?
Ezen belül a zömében állampapírokba – azokon belül is jellemzően magyarokba – invesztáló klasszikus portfoliók 0,02-0,84 százalék közötti mértékben gyarapodtak (csupán a Budapest Bank bebiztosító nevű konstrukciója lett mínuszos). A már kockázatosabb befektetéseket is tartalmazó – de azért bőven 50 százalék feletti mértékben állampapírokkal feltöltött – kiegyensúlyozott portfoliók március 11-étől számított hozama 2,06 és 5,51 százalék közötti. Míg a többségében részvényekbe, vállalati kötvényekbe és csak kisebb részben állampapírokba invesztáló növekedési portfoliók már 3,51-8,84 százalék közötti mértékeket fialtak.
Persze, ahogy az árfolyamok zuhanásának idején, mintegy megnyugtatásként megjegyeztük, úgy most, amikor rózsaszínűbb a kép, is érdemes nyomatékosítani, hogy a fenti értékek csak pillanatnyi állások. Hiszen kiszámíthatatlan, milyen irányba mozdulnak az árfolyamok. Ezt a jelen helyzetben már csak azért sem lehet tudni, mert szinte senki nem tudja megmondani, hogy lesz-e második hullám – esetleg annak már az előszelét érezzük most –, s ha lesz, az az elsőnél nagyobb vagy kisebb pusztítást végez majd.
Mi a válasz a 21 ezer milliárd dolláros kérdésre? 
