6p

Négy évvel ezelőtt Simicska Lajos látványosan fellázadt az Orbán-rendszer ellen, partizánakciója azonban kudarcba fulladt. Az oligarchát előbb likvidálták, majd szimbolikusan felnégyelték, holttestét pedig kitűzték a vár négy fokára. A politikai összecsapást médiaháború kísérte, amely egy szociálpszichológiai kísérlet részesévé tette a Simicska-médiában dolgozókat. Jegyzet.

Forrás: Hír TV - printscreen

„Ez meg most mi a franc?” – kérdezgettük egymástól a Hír TV székházában 2015. február hatodikán, azon a napon, amikor Simicska Lajos végleg szembefordult Orbán Viktorral.

„Mindenkit kibaszok”

Habár a korábbi hónapokban voltak jelei annak, hogy a magát politikai értelemben agyonnyerő miniszterelnök és a közbeszerzéseken multimilliárdossá érett oligarcha viszonya megromlott, és ezt – úgymond a tartalomgyártásra gyakorolt hatása miatt – az akkori szakmai vezetés is megszellőztette a dolgozók előtt, a szakítás és annak módja mégis mindenkit meglepett.

Simicska Lajos azóta szállóigévé vált mondatai – „Orbán egy geci”, „most bemegyek a szerkesztőségbe, és mindenkit kibaszok”, „kirúgok minden orbánistát” – már csak azért is sokkolták a kollégákat, mert az ilyen kirohanások addig elképzelhetetlenek voltak a szorosan összezáró Fidesz-birodalomban.

Egy olyan erőtérben, ahol nem szoktak nemet mondani, ahol a vélt vagy valós értékek jelentette összetartozás, a közös ellenségkép és az anyagi biztonság összekovácsolta a kollektívákat, szürreálisnak tűnt, hogy valaki egyszer csak kilép a rendszerből, és világgá kürtöli: elegem van, bazmeg, menjetek a picsába!

A nagy kísérlet

Simicska Lajos ezt tette, és ezzel nem csak a politikában indított el lavinát, hanem akarva-akaratlanul több mint hároméves szociálpszichológiai kísérlet alanyaivá tette a médiájában dolgozókat. Mert hogy viszonyuljunk ahhoz, ha felsőbb utasításra hirtelen megváltozik a narratíva, ha a barátból ellenség, az ellenségből barát lesz, ha a nemzeti média kontextust felváltja a hatalom-elszámoltatás kontextusa, ha lassan, de biztosan eltolódnak a hangsúlyok, átíródnak a leadek, és más lesz a cikkek végkicsengése?

Az új helyzetnek sok olvasata volt, és ennek megfelelően mindenki máshogy reagált. Volt, aki elment egy hét szabadságra, majd úgy döntött, hogy marad. Mások azonnal távoztak, megint mások néhány hónap vagy év után álltak fel – olykor önként, olykor kényszerből. De a legtöbben – köztük én is – végül maradtak, mert úgy érezték, hogy a korábbinál szabadabban dolgozhatnak, vagy mert úgy gondolták, hogy közelebb áll hozzájuk az új narratíva – vagy más, olykor személyes okokból döntöttek a maradás mellett.

A döntést persze lényegesen befolyásolta, hogy ki milyen poszton és milyen magasan volt a hierarchiában, és mennyire tarthatta magát távol a belpolitika mocskától. Voltak, akik a G-nap előtt és után is relatív szabadon dolgozhattak, mások keze viszont könyékig benne volt a biliben – utóbbiak esetében a váltás erős gyomrot vagy gyors megvilágosodást igényelt.

A helyzetet nehezítette, hogy a  G-nap nem egy alulról szerveződő forradalom, hanem két ember személyes konfliktusának eredménye volt. Nem a hajófenéken dolgozók lázadtak fel, hanem két vezérbika ment egymásnak. Ha nincs a nagy összeveszés, akkor azok az emberek, akik azóta napi szinten árulózzák és propagandistázzák egymást, talán még ma is együtt gürcölnének a szerkesztőségek mélyén.

Ki az áruló?

Arra, hogy mi történt a G-nap után a Simicska-birodalomban, két orrvérzésig ismételt narratíva létezik. Az egyik szerint szimpla árulásról volt szó: akik ott maradtak, cserben hagyták a jobboldalt, és a baloldaliak, liberálisok szekértolói lettek.

A másik narratíva szerint a G-nap utáni Hír TV (Magyar Nemzet és Heti Válasz) a sajtószabadság utolsó szigete lett, ahol az újságírók végre azt csinálták, ami a dolguk: ellenőrizték a hatalmat. Eszerint az igazi árulók azok a médiamunkások, akik kiszolgálnak egy gátlástalanná vált, a valódi jobboldalra már csak nyomokban emlékeztető hatalmat, és ezzel elárulják szakmájukat.

De milyen volt a G-nap utáni Hír TV valójában? Egyrészt nyilván szabadabb, mint a korábbi.  A tévé annyiban kétségkívül sajtószerűen működött, hogy legalább megpróbálta ellenőrizni a hatalmat. A szerkesztőséget egy ideig a jótékony anarchia szelleme járta át, amely néhány tök jó műsor megszületését eredményezte.

Puzsér Róbert Sznobjektívje például médiatörténeti jelentőségű volt – nem csak azért, mert Simicska tévéjében simicskázott, és okosan, új perspektívából és hiteles nyelvezeten szólt a nézőkhöz, hanem azért is, mert kendőzetlen nyíltsággal tárgyalt fontos társadalmi témákat (is). Miközben más csatornákon percemberek csámcsogtak azon, hogy melyik celebnek nagyobb a csöcse, vagy saját politikai szektájuknak celebráltak misét, addig Puzsér össznépi pszichoterápiát tartott, amely kísérletet tett a társadalmi szintű tabuk, szorongások, félelmek kibeszélésére.

Fordult a csatahajó

A Hír TV azonban – ahogy erről már írtam – ebben az időszakban sem veszítette el csatahajó jellegét: ugyanúgy tüzelt, mint korábban, csak éppen más célpontra. A televízió ekkor is Simicska Lajos érdekeit szolgálta ki – „a kibaszok minden orbánistát” fenyegetést nehéz nem úgy értelmezni, mint a szerkesztőségekre gyakorolt nyomás –, csak a sors úgy hozta, hogy ezek az érdekek részben segítették a sajtószerű működést.

A régi reflexek működtek, a „Gyurcsány egy geci” mantráját idővel az „Orbán egy geci” mantrája váltotta, és emiatt a hírműsorok egy része egyre hiteltelenebbé vált. Aki érvényesülni akart, az igazodott az új szelekhez. Aki erre nem volt hajlandó, és ragaszkodott a saját szabadságához, az előbb-utóbb gyanús lett, és azt kockáztatta, hogy felkerül a kirúgandók listájára.

Végeredményben mégis szerettem a Hír TV-nél dolgozni. A politika mocsarától függetlenül (vagy annak ellenére) léteztek ugyanis vállalható szakmai műhelyek, és volt egy közösség, ahová tartozni lehetett – függetlenül attól, hogy Simicska Lajos éppen mit gondolt a világról.

A végjáték

Az oligarcha tavaly nyáron kapitulált, és minden búcsúüzenet nélkül eladta a birodalmát. Aki odafigyelt arra, hogy mit és hogyan mondott korábban, az tudja, hogy az elmúlt négy év nem színjáték volt – Simicska Lajost egyszerűen legyőzték.

Azzal, hogy a Magyar Időket éppen a G-nap négyéves évfordulóján keresztelték át Magyar Nemzetre, szimbolikusan felnégyelték, holttestét pedig kitűzték a vár négy fokára. Az üzenet nyilvánvaló: így jár minden ”áruló”, aki szembefordul a rendszerrel.

Mindezek után kérdés, hogy hány olyan újságíró maradt még, aki nem fél, és továbbra is el meri mondani a véleményét, táboroktól függetlenül. És hány olyan szerkesztőség van még, amely komolyan gondolja a sajtószabadságot.

(A szerző 2013. június és 2018. április között dolgozott a Hír TV-nél külpolitikai szerkesztőként.)

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „Nem tudom kamera-képesen elmondani…” – az utca embere kormányintézkedésekről, az elnöki szócsatáról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. március 8. 10:25
Mit gondol az utca embere a nyugdíjasok áfa-visszatérítéséről, az anyák szja-mentességéről, illetve Donald Trump és Volodimir Zelenszkij botrányos összeszólalkozásáról? A videóból kiderül. 
Szubjektív A művészet arany háromszöge, Puskás Öcsi valódi öröksége és a piac, amit még Orbán Viktor sem tudott kihagyni
Gáspár András | 2025. március 8. 06:01
Madridban az elképesztő kulturális örökségbe fantasztikus múzeumokban tekinthetünk be – több ezer műalkotást csodálhatunk meg, pedig csak Picasso Guernicája előtt is el lehet tölteni egy fél napot. A monarchia központját jelentő királyi palota más kastélyokhoz képest is különleges élményt ad, és láthatunk kövenként átcipelt egyiptomi templomot is. A világ legnépszerűbb futballszentélye pedig nem csak focirajongóknak ajánlott. A Világjáró Madridban – második rész.
Szubjektív Miért nem beszél Magyar Péter a háborúról és békéről? Ez Viszont Privát
Bózsó Péter - Csabai Károly - Dobos Zoltán - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. március 7. 18:31
Megtorpan a növekedés, mit tehet ilyenkor a monetáris politika? Hogy jön ki majd egymással Nagy Márton és az új jegybankelnök Varga Mihály? Mit jelenthet be Magyar Péter március 15-én? Erről, valamint a Trump-kormány és a Tisza Párt kapcsolatáról is vitatkoztak a Klasszis Média műsorában, az e heti Ez Viszont Privátban Csabai Károly főszerkesztő és újságíróink: Bózsó Péter és  Dobos Zoltán.
Szubjektív Donald Trump utódja most kapott igazán vérszemet
Kollár Dóra | 2025. március 3. 19:01
Donald Trump és Volodimir Zelenszkij botrányos találkozója után a 2028-as amerikai elnökválasztás mezőnye is formálódni kezdett. Jegyzet.
Szubjektív „Gátlástalan, de zseniális” – se kiköpni, se lenyelni nem tudja Magyar Péter az Orbán-kormány új csodafegyverét?
Privátbankár.hu | 2025. március 1. 18:01
Igazságtalan és veszélyes húzás, de politikailag zseniális? Mit kezdhet a Tisza Párt elnöke a két- és többgyermekes anyák adómentességének ígéretével?
Szubjektív Egy igazi európai metropolisz, amit kihagynak a magyar turisták – pedig óriási hiba
Gáspár András | 2025. március 1. 06:01
Csodálatos épületek, tiszta és megbízható tömegközlekedés, remek gasztronómiai élmények egy elképesztően élhetőnek tűnő hárommilliós nagyvárosban – a Világjáró számos más spanyolországi célpont után ezúttal Madridban járt. Kétrészes cikkünk első része.
Szubjektív Berúgta a kampányt az Orbán-kormány, megint kilóra venné a szavazatokat? Ez Viszont Privát
Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. február 28. 19:06
A magyar kormány évente sok százmilliárd forint adóbevételtől fosztja meg az államot azáltal, hogy egész életre szóló szja-mentességet ad a két- és háromgyerekes anyáknak. A számlát az egész társadalom, ezen belül az egygyerekesek és a gyermektelenek állják majd. Utóbbiakat a kormány levegőnek nézi, miközben szemétbe dobja a rászorultság elvét, és kényszerhelyzetbe hozza a jövendőbeli kormányokat.
Szubjektív Ahol nincs kicsizés, a kancellár pedig nem fél vitázni – amiben példát vehetnénk Németországról
Wéber Balázs | 2025. február 25. 18:40
Magyarországon 2006 óta nem áll ki Orbán Viktor miniszterelnök-jelölti vitára a rivális pártok vezetőivel, a kormánypárt kommunikációs vezére pedig ma már tegezi és „kicsizi” a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét. Németországban ez a hangnem elképzelhetetlen ezen a szinten, a választások előtt a kancellár pedig számos televíziós vitát bevállalt – ez nem is volt kérdés. Nagyító alatt ezúttal egy politikai kulturális szakadék.
Szubjektív „Én mindenkinek javaslom, törvényes keretek közt, a sztrájkot!” — az utca emberét kérdeztük
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. február 22. 09:44
Mit gondol az utca embere a gyorsuló inflációról, a megélhetésről, illetve Magyar Péter beszédéről, valamint a lehetséges tavaszi politikai akciókról? A videóból kiderül. 
Szubjektív Alpesisí-világbajnokság helyszínén szurkolni – bakancslistás élmény
Kormos Olga | 2025. február 22. 06:01
A téli Ausztria egyébként is varázslatos tud lenni, de alpesisí-világbajnoksággal megfűszerezve még felejthetetlenebb élmény. A Világjáró ezúttal a Salzburg tartományban lévő Saalbachban rendezett eseményen járt, ahol nemcsak a sportolókat, hanem a turistákat is tárt karokkal várták. Sőt, még egy kis hóeséssel is elkápráztattak mindenkit. 
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG