6p

Mi a Magyar Péter-jelenség titka?
Mennyiben más Magyar Péter, mint Orbán Viktor?
Mennyi voksot szerezhet a Tisza Párt, kitől vehet el szavazatokat?
Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Somogyi Zoltánnal!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is a Political Capital szociológus társalapítójától!

2024. május 23. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Négy évvel ezelőtt Simicska Lajos látványosan fellázadt az Orbán-rendszer ellen, partizánakciója azonban kudarcba fulladt. Az oligarchát előbb likvidálták, majd szimbolikusan felnégyelték, holttestét pedig kitűzték a vár négy fokára. A politikai összecsapást médiaháború kísérte, amely egy szociálpszichológiai kísérlet részesévé tette a Simicska-médiában dolgozókat. Jegyzet.

Forrás: Hír TV - printscreen

„Ez meg most mi a franc?” – kérdezgettük egymástól a Hír TV székházában 2015. február hatodikán, azon a napon, amikor Simicska Lajos végleg szembefordult Orbán Viktorral.

„Mindenkit kibaszok”

Habár a korábbi hónapokban voltak jelei annak, hogy a magát politikai értelemben agyonnyerő miniszterelnök és a közbeszerzéseken multimilliárdossá érett oligarcha viszonya megromlott, és ezt – úgymond a tartalomgyártásra gyakorolt hatása miatt – az akkori szakmai vezetés is megszellőztette a dolgozók előtt, a szakítás és annak módja mégis mindenkit meglepett.

Simicska Lajos azóta szállóigévé vált mondatai – „Orbán egy geci”, „most bemegyek a szerkesztőségbe, és mindenkit kibaszok”, „kirúgok minden orbánistát” – már csak azért is sokkolták a kollégákat, mert az ilyen kirohanások addig elképzelhetetlenek voltak a szorosan összezáró Fidesz-birodalomban.

Egy olyan erőtérben, ahol nem szoktak nemet mondani, ahol a vélt vagy valós értékek jelentette összetartozás, a közös ellenségkép és az anyagi biztonság összekovácsolta a kollektívákat, szürreálisnak tűnt, hogy valaki egyszer csak kilép a rendszerből, és világgá kürtöli: elegem van, bazmeg, menjetek a picsába!

A nagy kísérlet

Simicska Lajos ezt tette, és ezzel nem csak a politikában indított el lavinát, hanem akarva-akaratlanul több mint hároméves szociálpszichológiai kísérlet alanyaivá tette a médiájában dolgozókat. Mert hogy viszonyuljunk ahhoz, ha felsőbb utasításra hirtelen megváltozik a narratíva, ha a barátból ellenség, az ellenségből barát lesz, ha a nemzeti média kontextust felváltja a hatalom-elszámoltatás kontextusa, ha lassan, de biztosan eltolódnak a hangsúlyok, átíródnak a leadek, és más lesz a cikkek végkicsengése?

Az új helyzetnek sok olvasata volt, és ennek megfelelően mindenki máshogy reagált. Volt, aki elment egy hét szabadságra, majd úgy döntött, hogy marad. Mások azonnal távoztak, megint mások néhány hónap vagy év után álltak fel – olykor önként, olykor kényszerből. De a legtöbben – köztük én is – végül maradtak, mert úgy érezték, hogy a korábbinál szabadabban dolgozhatnak, vagy mert úgy gondolták, hogy közelebb áll hozzájuk az új narratíva – vagy más, olykor személyes okokból döntöttek a maradás mellett.

A döntést persze lényegesen befolyásolta, hogy ki milyen poszton és milyen magasan volt a hierarchiában, és mennyire tarthatta magát távol a belpolitika mocskától. Voltak, akik a G-nap előtt és után is relatív szabadon dolgozhattak, mások keze viszont könyékig benne volt a biliben – utóbbiak esetében a váltás erős gyomrot vagy gyors megvilágosodást igényelt.

A helyzetet nehezítette, hogy a  G-nap nem egy alulról szerveződő forradalom, hanem két ember személyes konfliktusának eredménye volt. Nem a hajófenéken dolgozók lázadtak fel, hanem két vezérbika ment egymásnak. Ha nincs a nagy összeveszés, akkor azok az emberek, akik azóta napi szinten árulózzák és propagandistázzák egymást, talán még ma is együtt gürcölnének a szerkesztőségek mélyén.

Ki az áruló?

Arra, hogy mi történt a G-nap után a Simicska-birodalomban, két orrvérzésig ismételt narratíva létezik. Az egyik szerint szimpla árulásról volt szó: akik ott maradtak, cserben hagyták a jobboldalt, és a baloldaliak, liberálisok szekértolói lettek.

A másik narratíva szerint a G-nap utáni Hír TV (Magyar Nemzet és Heti Válasz) a sajtószabadság utolsó szigete lett, ahol az újságírók végre azt csinálták, ami a dolguk: ellenőrizték a hatalmat. Eszerint az igazi árulók azok a médiamunkások, akik kiszolgálnak egy gátlástalanná vált, a valódi jobboldalra már csak nyomokban emlékeztető hatalmat, és ezzel elárulják szakmájukat.

De milyen volt a G-nap utáni Hír TV valójában? Egyrészt nyilván szabadabb, mint a korábbi.  A tévé annyiban kétségkívül sajtószerűen működött, hogy legalább megpróbálta ellenőrizni a hatalmat. A szerkesztőséget egy ideig a jótékony anarchia szelleme járta át, amely néhány tök jó műsor megszületését eredményezte.

Puzsér Róbert Sznobjektívje például médiatörténeti jelentőségű volt – nem csak azért, mert Simicska tévéjében simicskázott, és okosan, új perspektívából és hiteles nyelvezeten szólt a nézőkhöz, hanem azért is, mert kendőzetlen nyíltsággal tárgyalt fontos társadalmi témákat (is). Miközben más csatornákon percemberek csámcsogtak azon, hogy melyik celebnek nagyobb a csöcse, vagy saját politikai szektájuknak celebráltak misét, addig Puzsér össznépi pszichoterápiát tartott, amely kísérletet tett a társadalmi szintű tabuk, szorongások, félelmek kibeszélésére.

Fordult a csatahajó

A Hír TV azonban – ahogy erről már írtam – ebben az időszakban sem veszítette el csatahajó jellegét: ugyanúgy tüzelt, mint korábban, csak éppen más célpontra. A televízió ekkor is Simicska Lajos érdekeit szolgálta ki – „a kibaszok minden orbánistát” fenyegetést nehéz nem úgy értelmezni, mint a szerkesztőségekre gyakorolt nyomás –, csak a sors úgy hozta, hogy ezek az érdekek részben segítették a sajtószerű működést.

A régi reflexek működtek, a „Gyurcsány egy geci” mantráját idővel az „Orbán egy geci” mantrája váltotta, és emiatt a hírműsorok egy része egyre hiteltelenebbé vált. Aki érvényesülni akart, az igazodott az új szelekhez. Aki erre nem volt hajlandó, és ragaszkodott a saját szabadságához, az előbb-utóbb gyanús lett, és azt kockáztatta, hogy felkerül a kirúgandók listájára.

Végeredményben mégis szerettem a Hír TV-nél dolgozni. A politika mocsarától függetlenül (vagy annak ellenére) léteztek ugyanis vállalható szakmai műhelyek, és volt egy közösség, ahová tartozni lehetett – függetlenül attól, hogy Simicska Lajos éppen mit gondolt a világról.

A végjáték

Az oligarcha tavaly nyáron kapitulált, és minden búcsúüzenet nélkül eladta a birodalmát. Aki odafigyelt arra, hogy mit és hogyan mondott korábban, az tudja, hogy az elmúlt négy év nem színjáték volt – Simicska Lajost egyszerűen legyőzték.

Azzal, hogy a Magyar Időket éppen a G-nap négyéves évfordulóján keresztelték át Magyar Nemzetre, szimbolikusan felnégyelték, holttestét pedig kitűzték a vár négy fokára. Az üzenet nyilvánvaló: így jár minden ”áruló”, aki szembefordul a rendszerrel.

Mindezek után kérdés, hogy hány olyan újságíró maradt még, aki nem fél, és továbbra is el meri mondani a véleményét, táboroktól függetlenül. És hány olyan szerkesztőség van még, amely komolyan gondolja a sajtószabadságot.

(A szerző 2013. június és 2018. április között dolgozott a Hír TV-nél külpolitikai szerkesztőként.)

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Kitart az Orbán-kormány Netanjahu mellett, és ezzel szembemegy a magyar érdekekkel
Wéber Balázs | 2024. május 21. 18:46
A Hamász mellett az izraeli kormány vezetőit is felelősség terheli a háborús és az emberiesség elleni bűntettekért a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze szerint, aki ezzel megerősítette emberi jogi szervezetek értékeléseit. Ennek ellenére a magyar kormány továbbra is teljes mellszélességgel támogatja a Netanjahu-kormányt, és ezáltal egyre jobban elszigetelődik a világban. Ez pedig – a Kremlhez fűződő szoros kapcsolatokhoz hasonlóan – ellentétes a magyar érdekekkel. Nagyító alatt ezúttal egy döntés és annak magyar szála.
Szubjektív „Nem bízom a nyugati oldalban” – járókelők a kínai–magyar kapcsolatokról
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. május 19. 17:41
Az utca embere sorozatunkban ezúttal Hszi Csin-ping kínai elnök látogatásáról és a keleti nagyhatalommal ápolt kapcsolatokról kérdeztük a járókelőket. Videó.
Szubjektív Sorsdöntő év lesz az idei Magyar Péter számára – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Juhász Gábor – Litván Dániel – Wéber Balázs | 2024. május 18. 10:34
Sikerül kinyírnia a hatalomnak a Tisza Pártot is, vagy dagad majd tovább, mint a hólabda? Meddig dőlhet a dominó, ami idén februárban elindult? És milyen következményei lesznek annak, ha az EP-választáson tényleg robban a bomba? Erről is beszélt a Klasszis Média szubjektív műsorában, az Ez Viszont Privátban Bózsó Péter, Litván Dániel és Wéber Balázs.
Szubjektív Egyetlen bűnbarlang még nem vészes egy városban – de mi van, ha az egész város az? 
Mester Nándor | 2024. május 18. 05:44
Makaóban tényleg sok a kaszinó, de a város korántsem csak ezekről szól. Még mindig fellelhetők a portugál gyarmati idők kulturális és építészeti emlékei. Az utcatáblák kétnyelvűek, de az egész területet persze a kínaiak uralják. Milyen az élet ezen a különleges környéken és miért van gyorsítósávja a kínai vendégmunkásoknak? Ezt idézzük fel a Világjáró mostani részében.
Szubjektív A nap képe: Magyar Péter nem akármilyen fotót lőtt
Privátbankár.hu | 2024. május 16. 17:06
A politikus saját képmása elé ugrott be.
Szubjektív Húsz éve nem nézek köztévét, nem hiszek nekik - üzentek a médiának az emberek
Izsó Márton - Vég Márton | 2024. május 12. 14:02
Egy hónap múlva lesz a választás, dübörög a kampány, a médiából pedig ömlenek a hírek. Miből és hogyan próbálnak hiteles információkhoz jutni az emberek? Kiderül a videóból.
Szubjektív Megfejtettük Szijjártó Péterék közép-ázsiai titkát
Csabai Károly | 2024. május 11. 05:46
Van egy ország, ahol tengerpart nélkül is pazarul érzi magát a turista. Bár nincs közel, nekünk, magyaroknak egyre fontosabb, a napokban több miniszterünk mellett a Világjáró is Üzbegisztánban járt.
Szubjektív Magyar Péter az új Orbán Viktor? - Ez Viszont Privát podcast
Privátbankár.hu | 2024. május 4. 10:39
Utolérjük-e Magyar Péterrel Romániát? Lesz-e kormányátalakítás a választások után? Hogyan használja a Rogán Művek teljes eszköztárát a Tisza Párt országjáró alelnöke? És kell-e nemzetiszalag-hiányra számítani a falvakban mostanában, mint korábban bármilyen választás előtt? Erről is beszélt Mester Nándor felelős szerkesztő, Dobos Zoltán és Vég Márton újságíró az Ez Viszont Privát friss adásában.
Szubjektív A város, ahonnan végzetes útjára indult a Titanic
Kormos Olga | 2024. május 4. 05:44
Harsogóan zöld természet, ahol a "Trónok harcát" forgatták, protestáns angol unionisták és katolikus ír nacionalisták mai napig tartó vetélkedése, sok-sok eső, a Titanic szülőhelye, valamint kultikus, többszáz éves kocsmakultúra – és még ennél is több Észak-Írország, benne a fővárossal, Belfasttal, ahová legutóbb eljutott a Világjáró. 
Szubjektív „A hülyeségig próbálják szabályozni az életünket” – ezt gondolja az utca embere két évtizednyi uniós tagság után
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. május 2. 05:43
Kereken húsz év telt el azóta, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Az utca embere sorozatunkban arra kértük a járókelőket, értékeljék, összességében milyen hatása volt hazánk tagságának, és milyen személyes pozitív és negatív élmények fűződnek hozzá. Videó.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG