9p

Elmossa az árrésstopot a recesszió?
Mekkora sebeket ejt rajtunk Donald Trump vámháborúja?

Online Klasszis Klub élőben Jaksity Györggyel!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a neves közgazdászt!

2025. április 22. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ha egy lesajnált kis ország fél évszázad alatt három világhatalommal bánik el, az azért meglátszik az emberek viselkedésén is. Világjáró rovatunk Vietnámból jelentkezik.

Ha Délkelet-Ázsiába készül az ember, és előtte beszámolókat olvasgat a lehetséges célpontokról, akkor sokszor találkozhat azzal a megállapítással, hogy a vietnámiak modora hagy némi kívánnivalót maga után, sőt egyesek akár odáig mennek, hogy „nyers”-nek, „bunkó”-nak titulálják őket. Alapvetően persze nem túl szerencsés népek tagjait ily módon egy kalap alá venni, és természetesen ahogy minden országban, Vietnámban is vannak nagyon kedves, valamint pokróc durvaságú egyének is szép számmal.

Ennek ellenére tény, hogy míg mondjuk Mianmarban vagy Kambodzsában szinte már zavarba ejtően kedvesen és már-már túlzottan szolgálatkészen viselkednek többnyire az emberek, addig Vietnámban sokszor érezhetjük úgy turistaként, hogy igazából egy kicsit idegesítjük a helyieket. Akikkel átlagos utazóként kapcsolatba kerülhetünk, azok persze a pénzünket szívesen látják, de jó részük cserébe nem hajlandó hitelesen eljátszani, hogy áldásként éli meg, hogy egyáltalán megszülettünk, és nagy kegyesen pont azt a szállodát, kirándulást, taxit, éttermet választottuk, amelyiket.

Sőt, néha elkaphatunk egy-két olyan szemvillanást, amiből inkább az sugárzik, hogy „még egy hülyeséggel betalálsz, előveszem apám háború végén elásott Kalasnyikovját, aztán majd megbeszéljük, tényleg akkora probléma-e, hogy rántotta helyett tükörtojást kaptál reggelire”.

A helyzeten az sem javít, hogy a vietnámi nyelvből átlagos európaiként egy árva kukkot sem értünk, sőt, még a hangnemet is nehéz beazonosítani, ezért simán elképzelhetjük, hogy a mosolyogva bólogatás után az egymás között váltott szavaik tartalmaznak néhány ránk vonatkozó válogatott sértést – ahogy ez valószínűleg elő is fordul. Tovább növelheti a kognitív disszonanciát a tény, hogy a vietnámiak többnyire viszonylag alacsony és a legtöbbször igen vékony emberek, szívósnak igen, erősnek nem nagyon látszanak, ez a kicsit fenyegető légkör tehát egyáltalán nem fizikai megjelenésükből sugárzik.

Vietnámi katonák díszszemlén a 2000-es években. Valószínűleg ma sem lenne könnyű megtörni őket. Fotó: Wikimedia
Vietnámi katonák díszszemlén a 2000-es években. Valószínűleg ma sem lenne könnyű megtörni őket. Fotó: Wikimedia

Mindez azért is lephet meg sokakat, mert Vietnám alapvetően egy szegény, a kommunizmussal is megvert, ázsiai viszonylatban nem túl nagy és politikailag sem annyira jelentős országként él a fejünkben, amely még turisztikai célpontként sem kiemelkedő. Kambodzsában ott van Angkor, Thaiföldön a gyönyörű strandok és a világ összes szolgáltatása vár ránk elérhető áron, Mianmar egzotikusabb, Laosz misztikusabb – tudat alatt szinte elvárnánk a vietnámiaktól, hogy mutassanak egy kicsit több hálát azért, hogy pont ott akarjuk elkölteni a hozzájuk képest átlagban jóval könnyebb munkával megkeresett pénzünket.

Való igaz, hogy jártunk olyan vidéken, ahol a turizmus máshogy elérhetetlen távlatokat nyithat meg a helyiek előtt, ahol mondjuk a földeket művelve havonta lehet annyit megkeresni, mint amennyit a külföldiek egy néhány órás, a rizsteraszokat végigjáró túráért fizetnek. De még ott sem viselkedtek úgy velünk, mintha mi lennénk a messzi földről érkezett, kegyes fehér istenek, akik nyomán virágok (és dollárok) nőnek ki a földből.

Nem törtek meg

Nekem igazából a saigoni háborús múzeumban esett le, hogy ez miért is lehet. A vietnámi – vagyis hát az ő szemszögükből persze amerikai – háborúnak szentelt múzeum nem különösebben jól felszerelt, és néhány órányi dokumentumfilmből sokkal többet meg lehet tudni a háborúról, mint itt, viszont az egészből valahogy töményen sugárzik ugyanaz a dacos büszkeség, ami jobban-rosszabbul elfojtva oly sok vietnámi emberből is árad.

„Gyere, próbálj csak meg baszakodni velünk!”

- nagyjából így tudnám megfogalmazni a tárlat üzenetét. Egy idő után az járt a fejemben, hogy mit érezhetett egy félkilós steakeken nevelkedett, mondjuk Texasból a vietnámi háború frontjára küldött „kemény tökű” amerikai, amikor szembesült azzal, hogy ezek az 50 kilós, napi pár marék rizsen megélő fickók – és nők! – egyszerűen nem adják fel.

Egy B-52-es amerikai bombázó hajt végre szőnyegbombázást a vietnámi háború idején. Ettől csak még elszántabbak lettek az észak-vietnámiak. Fotó: Wikimedia
Egy B-52-es amerikai bombázó hajt végre szőnyegbombázást a vietnámi háború idején. Ettől csak még elszántabbak lettek az észak-vietnámiak. Fotó: Wikimedia

Kapják a napalmot, porig bombázzák a városaikat, növényirtóval pusztítják a dzsungeljüket és mérgezik meg a gyerekeiket, egy nukleáris arzenállal felszerelt szuperhatalom legmodernebb fegyvereivel néznek szembe, miközben ők szó szerint gyalog hozzák be az utánpótlást, és nem. Még úgy sem sikerült megtörni őket, hogy az ország fele – elvileg legalábbis – az amerikaiak oldalán állt.

„Ti meg fogtok ölni tízet közülünk, mi meg fogunk ölni egyet közületek, de a végén ti fogtok előbb belefáradni”

- mondta állítólag Ho Si Minh, Észak-Vietnám vezetője, és a végén neki lett igaza. Népe persze borzalmas árat fizetett ezért, de végül az amerikaiak menekültek a saigoni követség tetejéről pánikszerűen a helikopterekre felkapaszkodva, nem a Vietkong kért békét.

A háború rettenetes dolog, és persze arról sem kell meggyőződve lennünk, hogy a vietnámi emberek átlagban jobban jártak az északiak győzelmével, mint ha az amerikaiak támogatta déliek nyertek volna, de az biztos, hogy ha pusztán a háborús teljesítményt nézzük, a vietnámiak e győzelme megsüvegelendő eredmény. Ott van a helye a legnagyobb háborús hőstettek sorában, hiszen az észak-vietnámiak egy elképesztő technikai, gazdasági fölényben lévő ellenséget tudtak legyőzni pusztán kitartásuk és önfeláldozásuk révén.

A Ho Si Minh-ösvényen utánpótlást szállító vietnámiak. Fotó: Wikimedia
A Ho Si Minh-ösvényen utánpótlást szállító vietnámiak. Fotó: Wikimedia

Ezért is üt akkorát, amikor ezután szembesül az ember vele, hogy a vietnámiak nemzeti identitásában az „amerikai” háború igazából talán éppen felfér a dobogós helyekre. Az amerikai turistákat semmivel sem veszi körbe fagyosabb légkör, mint a többi fehér embert, sőt néha még egy kis, a közös múltból származó bajtársiasság is érzékelhető az irányukba.

Ha az Amerika elleni háborúról esik szó, akkor olyan megnyilvánulásokkal találkozhatunk, mint amikor egy focicsapat szurkolói a nagy rivális feletti megalázó, de régi győzelmet emlegetik fel: ja, nagy meccs volt, jól elvertük őket, mi? – de hagyjuk is, az már történelem. Miközben valószínűleg nincs olyan vietnámi, akinek szűkebb családjában ne lenne a háborúban meghalt, súlyosan megsebesült ember, az Agent Orange a miatt torzan született kisgyerek (az amerikaiak által bevetett növényirtószer, emberi szervezetekbe jutva borzalmas betegségeket okoz, a becslések szerint közvetlenül mintegy 400 ezer embert ölt meg és félmillió gyermek született miatta súlyos károsodásokkal).

Gyakorlat teszi a mestert

De vietnámi szempontból Amerika valóban csak epizódszerepet játszott a történelmükben. Ha csak a modern időket nézzük, a „vietnámi háború” előtt, mintegy bemelegítésként a vietnámiak kiverték az országukból a világ második legnagyobb gyarmattartó hatalmát, Franciaországot, 1979-ben pedig visszavertek egy kínai inváziós kísérletet is, és ezután 1991-ig folyamatos határvillongások közepette tartották féken északi szomszédjukat, a hatalmas Kínát. Most a szárazföldön épp nem, csak a tengeren nyújtózkodnak Kína csápjai Vietnám felé a Dél-kínai-tengeren, nem is nézik ezt túl jó szemmel arrafelé, és a vietnámiak az elvileg közös ideológia ellenére inkább keresik a szövetségeseiket az olyan kapitalista országok között, mint mondjuk Thaiföld vagy Japán, ha a másik oldalon Kína áll.

A vietnámi történelem már nagyjából kétezer éve szól arról, hogy küzdenek a kínai befolyás, illetve a nyílt hódítási kísérletek ellen, hosszú távon több, mint kevesebb sikerrel. Ugyan a vietnámi, főleg az észak-vietnámi kultúra vagy éppen gasztronómia elválaszthatatlan a kínaitól, igazi gyűlölet sokkal inkább övezi Kínát, mint mondjuk Franciaországot vagy az Egyesült Államokat. Az, ami a világ legtöbb országának nemzetformáló alapélménye lenne, azaz a szuperhatalomként érkező Amerika véres fejjel hazaküldése, a vietnámiaknak a rendes üzletmenet része, alfejezet a kínaiak ellen zajló, valóban sorsdöntő, történelmi léptékű küzdelem történetében.

Gondoljunk bele, ha a magyar történelem kulcsfontosságú pillanatai nem a muhi és a mohácsi csata, vagy a doni katasztrófa lennének, nemzeti ünnepeinken nem az elvesztett szabadságharcokra és a levert forradalmakra, illetve ezek kétségtelenül hősies, de végső soron elbukott kulcsfiguráira emlékeznénk. Nem tudom, miben lenne más – ha van ilyen egyáltalán – a nemzeti karakterünk, de valószínűleg kevesebb beletörődés és keserűség lengené körül ezt az országot.

A vietnámiak borzasztó áldozatokkal, sok száz év küzdelmével, a világ legnagyobb hatalmai közül háromnak a véres fejjel hazaküldésével kivívták a jogukat arra, hogy kicsit morcosabban reagáljanak a távoli, gazdag és csillogó országokból érkező turisták ügyes-bajos problémáira. Sőt, még azt az egy-két dolláros, nekik sok, nekünk kevés borravalót is megérdemlik, még ha kicsit ki is röhögték valamelyik szerencsétlenkedésünket.

Ezt már csak azért is érdemes megjegyezni, mert nagyon úgy tűnik, hogy a szomszédunkban éppen egy hasonló történet zajlik. Úgy tűnik, a magyar társadalom egy jelentős részének saját történelmi tapasztalatai nem voltak elegendőek ahhoz, hogy valóban ki tudjon állni egy sokkal erősebb hatalom által eltiporni próbált nép mellett. Talán ha lennének a vietnámiakhoz hasonló történelmi tapasztalataink, akkor ez máshogy lenne, de a jövőre nézve inkább az a fontos, hogy az olyan népek, amelyek nagyhatalmakat vernek meg, nem szeretik, ha packáznak velük. És nem biztos, hogy néhány dollár itt a szomszédban is majd elég lesz, hogy legalább egy kényszeredett mosolyt ki tudjunk csikarni belőlük.

A Világjáró rovat további cikkeit itt találja.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív Cádiz: húsvéti készülődés csuklyásokkal
Bózsó Péter | 2025. április 19. 06:01
A körmenet, bevallom, meghatott. Van valami fennköltsége, közössége, és tiszteletreméltó az erőfeszítés a hordozók részéről. Valami megmaradt a régebbi időkből. A Világjáró e heti állomása: Cádiz húsvétkor.
Szubjektív Megkövetjük Rogán Antalt, visszasírjuk Lázár Jánost – Ez Viszont Privát
Csabai Károly - Havas Gábor - Izsó Márton - Litván Dániel - Vég Márton | 2025. április 18. 17:07
Rogán Antal lekerült a szankciós listáról, de akkor nincs is semmi látnivaló? Mi a helyzet az MNB-alapítványokkal, kattan majd bilincs valaki kezén? Magyar Péter szárazon tartja a puskaport, de jól teszi? Ellenzékbe vonult a Fidesz, bejöhet ez a taktika? E témákról is vitatkoztak, beszélgettek, viccelődtek a Klasszis Média munkatársai, Csabai Károly, Litván Dániel és Vég Márton az Ez Viszont Privát legfrissebb adásában.
Szubjektív Ez az intézkedés a kiskereskedelem totális meg nem értéséről tanúskodik – az utca embere az árszabályozásról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. április 16. 18:59
A kormány bevezette az árrésstoppot, valamint fellépett a bankok és telefontársaságok áremelései ellen. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mit érzékelnek az árcsökkenésekből, és hogy szerintük mi az infláció fő oka.
Szubjektív Az Adria királynője – virágvasárnap Abbáziában
Elek Lenke | 2025. április 12. 06:01
Anno a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, itt gyógyult Kosztolányi és Móra Ferenc is. Húsvét táján (is) érdemes célba venni, az április a színek pompáját hozza el. Errefelé nemcsak virágvasárnap létezik, hanem virághét is. A Világjáró e heti állomása Abbázia, vagy ismertebb nevén Opatija.   
Szubjektív Magyar Péter növelte az előnyét, Trump ejtette az Orbán-kormányt – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Kovács-Angel Marianna – Wéber Balázs | 2025. április 11. 18:31
Eddig enyhén szólva sem hozta el a várt aranykort Donald Trump a magyar kormánynak: az amerikai vámok Magyarországot is sújtani fogják, a magyar korrupció benne maradt az amerikai jelentésekben, Rogán Antal fent maradt a szankciós listán, Orbán Viktort továbbra sem hívták meg a Fehér Házba. És Ukrajnában sem tört ki a béke. Eközben itthon a Tisza Párt kettőről hét százalékpontra növelte előnyét a Fidesszel szemben a Republikon szerint.
Szubjektív Valakihez húzódni kell, szorul a hurok – az utca embere Netanjahu látogatásáról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. április 10. 19:03
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a magyar kormány meghívására érkezett Budapestre, miközben nemzetközi elfogatóparancs van érvényben ellene. A látogatás megítéléséről, Magyarország Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC) való kilépéséről, valamint a kormány külpolitikájának jövőjéről kérdeztük a járókelőket. 
Szubjektív Ahol a nagy ravasz született – Kopogj be Shakespeare házába!
Elek Lenke | 2025. április 5. 05:46
Shakespeare szülőháza olyan, mint egy nemes időzárvány, vagy mint egy megkövesedett időkavics egy tobzódó kert közepén. A Világjáró e heti állomása a talán legismertebb angol drámaíró, költő és színész egykori otthona Stratford Upon Avonban.  
Szubjektív Orbán Viktor minden szabályt felrúg, bekapja végre a csalit Magyar Péter? Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Litván Dániel – Vég Márton | 2025. április 4. 18:46
Provokáció vagy baráti gesztus Orbán Viktor részéről Netanjahu budapesti fogadása? Magára nem tartja érvényesnek a szabályokat a magyar kormány. Jönnek az adatok: akkor ennyit a fantasztikus évről? De mi van, ha már az adatokat is kozmetikázzák? Baj. Egymást tapossák a pártok a vidéki szavazatokért, ezért tolja a szélsőjobboldali témákat a Fidesz? Magyar Péter meddig tud hallgatni? Trump is odavert egyet a magyar gazdaságnak is, de a száj- és körömfájás katasztrófát hozhat. E témákról is vitakoztak a Klasszis lapcsoport újságírói, Bózsó Péter, Litván Dániel és Vég Márton az Ez Viszont Privát friss adásában.
Szubjektív Netanjahu Budapesten: miért több mint problémás ez a diplomáciai vizit?
Wéber Balázs | 2025. április 1. 18:46
Benjamin Netanjahut a Nemzetközi Büntetőbíróság körözi, országát nemzetközi emberi jogi szervezetek népirtással vádolják, a hágai Nemzetközi Bíróság pedig szintén népirtás gyanújával vizsgálódik ellene a gázai háborúval kapcsolatban. A magyar kormányfő mégis hivatalos látogatáson fogadja az izraeli kormányfőt, egyedüliként az EU-ban. Nagyító alatt ezúttal egy több mint problémás vizit. 
Szubjektív Egy ilyen botrányért Donald Trump régen Hillary Clinton fejét követelte
Kollár Dóra | 2025. március 30. 18:07
Finoman szólva sincsen a helyzet magaslatán a napokban az IT-biztonság terén a Trump-adminisztráció, pedig 2016-ban az amerikai elnök még nagyon erős véleményt vallott a kérdésben. Jegyzet.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG