Akkoriban főleg a szocialista országokban készített produkciók versengtek Karlovy Varyban, a külföldi sztárok pedig többnyire Franciaországból és Olaszországból érkeztek. Annál is inkább, mivel ezekben az országokban volt erős a kommunista párt. Amerikai filmek nemigen szerepeltek a fesztivál programjában.

Kedvelték a magyar filmesek is

A magyar filmesek közül sokan inkább ide szerettek járni, mint a tekintélyes moszkvaira, mert a cseh fürdővároska olyan kellemes élményeket, látnivalókat nyújtott még a nehéz időkben is, amit a szovjet városmonstrum soha.

Ezek között is a legszebb talán a Monarchia korabeli, gyönyörűséges oszlopcsarnok, ahol valaha nemcsak Erzsébet királyné sétált, de Arany János is, aki 1867-ben járt itt először. Rögtön beleszeretett a fürdővároskába. A krónikák szerint még kilenc alkalommal látogatott el ide.

„Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind-mind elvesznének” – írta Karlsbad vizeiről.

Karlovy Varyt ugyanis akkortájt német vagy magyar néven (Károlyfürdő) emlegették.

A városka egy védett gyöngyszem: három hegy és minden oldalról erdő öleli körül. Promenádjainak, sétálóutcáinak hossza eléri a 130 kilométert. 2021 óta az UNESCO-világörökség része. A települést IV. Károly német-római császárról nevezték el, aki az 1370-es években alapította. 1508-ban Európa első gyógyhelye lett. A XIX. században virágzott fel a város, a legtöbb ikonikus, gyönyörűen rendbehozott épületet a Fellner és Helmer cég építette – csakúgy, mint a budapesti Operettszínházat a Nagymező utcában.

A bájos, romantikus oszlopok alatt sétálni, gyógyvizet kortyolni és közben ropogtatni a papírvékony ostyát – ez az élmény határozta meg évszázadokig az ide látogatók napi programját.

Megkóstoltam a híres ostyát, de nem értettem és ma sem értem, mi rajta olyan finom. Szerintem egy íztelen papírszeletre hasonlít, de a hagyomány az hagyomány.

Átsétálni az oszlopcsarnokok vagy ahogy ott hívják, kolonnádok alatt, nem kerül semmibe. Különösen impozáns a neoreneszánsz stílusban épült Malomkő Kolonnád, amely 132 méter hosszú, páratlan eleganciáját pedig a 124 darab korinthoszi oszlop adja. A csarnokban 12 szobor magasodik, amelyek az év hónapjait szimbolizálják.

A fürdőkúra nem olcsó mulatság

Bőven akad szuvenírnak való is, igaz, nem két fillérbe kerülnek a Karlsbadi Porcelángyár, a világhírű Moser Üveggyár és a Jan Becher nevét viselő Becherovka üzem termékei, nem beszélve a világ legdrágább divatmárkáinak holmijairól.

A városnak, 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvízforrása van. Az egyes források hőmérséklete 34–73 Celsius-fok között alakul; vizüket ivásra, fürdésre és gyógykúrákra használják, elsősorban az emésztőszervek és az anyagcsere zavarainak gyógyítására.

Ásványvizet kortyolgatni a keskeny, különleges formájú – zsebbe is rejthető – porcelán ivópohárból az igazi. A rengeteg kút vize mind más ízű, összetételű, hőmérsékletű.

A fürdőkúra sosem volt olcsó mulatság, és most sem az. Mintha a hajdani Gellértbe költöznénk be, és naponta lubickolnánk a medencékben.

A 73  Celsius fokos glaubersós hőforrások adják a hashajtó szerként használatos karlsbadi sót. Számos híresség kúráltatta itt egykor különféle nyavalyáit, így I. Péter orosz cár, Goethe, Beethoven, Gogol, Schiller, Lev Tolsztoj, Liszt Ferenc, Chopin, Ludwig van Beethoven, Brahms, Karl Marx, Grieg – és Móra Ferenc is.

Arra akkor nem gondolhattam – és ma sem engedhetném meg magamnak –, hogy budapesti újságíróként a világhírű Grand Hotel Puppban szálljak meg. Megtette egy városszéli, kisebb szocreál hotel is. A Pupp akkor vált igazán világhírűvé, amikor a 2006-os, Az utolsó vakáció című amerikai filmben Queen Latifah felvonultatta az itteni vendégkényeztetés különböző formáit. A sikeres romkom népszerűségéhez Gérard Depardieu is hozzájárult, mint örökké bolondozó séf.

Cukrászcsalád alapította a luxushotelt

A XVIII. században épült Pupp a filmfesztiválok idején évtizedek óta a sztárok kedvelt szálláshelye. Hogy miért éppen Puppnak hívják? Jan Jiří Pop (németül: Johann Georg Pupp ) cukrász 1760-ban érkezett a fürdőhelyre, és egy Mitterbach nevű helyi cukrásznál dolgozott.

Az egykori polgármester, Becher özvegye eladta a már létező Bohemia Hall egyharmad részét Mitterbach lányának, aki 1775-ben férjhez ment Pophoz. A következő évben ő vásárolta meg a másik harmadát, a férje pedig a maradék részt, így a Pop/Pupp család a teljes tulajdonjogot kapta. Akkoriban kezdték a német névváltozatot használni. A család egészen a II. világháborúig folytatta a szomszédos ingatlanok megszerzését és a szálloda bővítését.

A háború után a csehszlovák Benes-kormány államosította a szállodát, és 1950-ben – mi másra? – Grandhotel Moskva névre keresztelték. A tulajdonosokat, valamint Karlovy Vary német lakosságának szinte teljes egészét a kollektív bűnösség jegyében elűzték. A szálloda eredeti nevét 1989-ben állították vissza, és privatizálták.

Ma minden turista bekukkant ide – a hallt nem szabad kihagyni. Ugyanolyan kötelező látnivaló lett, mint a fürdők, az oszlopcsarnok, a Café Elefant, a Mária-Magdolna templom, a Kastélykút, a Károly-torony, a Malomkút és a Szentháromság oszlop.

Egy másik szálloda, a Thermál Hotel pedig elsősorban arról híres, hogy a filmfesztiválok vetítéseinek színhelye.

Európa egyik orosz fővárosa lett

Csehország patinás gyógyfürdőhelye a rendszerváltás óta, de főleg a kétezres évek elejétől igazi turistaparadicsom lett. Néha már-már túlturizmussal küzdöttek.

Az egyik szakkommentár szerint „Karlovy Vary 300 éve Európa egyik orosz fővárosa” – nem véletlen, hogy I. Péter cártól Gogolig sokan zarándokoltak el az oroszok számára annyira európai városba.

A XIX. század óta Karlovy Vary az orosz arisztokraták kedvelt üdülőhelye volt, az 1990-es évek óta pedig az orosz újgazdagok és a felső középosztály elegáns nyaralóvárosa, ahol még mindig sokan értenek oroszul, bár már angolul is beszélnek.

Mindez megváltozott az Ukrajna elleni háború kitörése után, az oroszok nem szívesen látott vendégek lettek. A schengeni turista vízumokat már nem adják ki, Karlovy Vary pedig elnéptelenedett.

Nincs annyi, máshonnan érkező turista, ami alternatív megoldást jelenthet az orosz turisztikai bevételkiesésre. Ennek egyik oka a rossznyelvek szerint, hogy az amerikaiak nem tudták kimondani a nevét, és a térképen sem nagyon találták meg, a másik – jelentősebb – ok pedig az, hogy a prágai reptértől még két óra eljutni ide vonattal, ami már sok tengerentúli számára kényelmetlen. A nyugat-európai vendégek pedig lassan elmaradoztak az orosz „túlerő” láttán.

Míg oroszokkal mostanság nem lehet találkozni, ukránokkal igen, sokuk ide menekült a háború miatt.

Talán ennek tudható be, hogy az árak erősen csökkentek, már jobb szállodákban is lehet napi 35-40 euróért lakni.

Karlovy Vary az újkori orosz „megszállás” alatt egyébként igen drága volt, az itteni kereskedők a francia és svájci luxusszállodák és butikok árait érvényesítették többnyire.

Az összes vendéglátóhelyen létezik ma is orosz nyelvű menü, és sok helyen orosz fogásokkal várják-várták a betérőt. Szakértők szerint az oroszokat ázsiai és arab országokból érkező turisták pótolhatják.

A Pupp Hotel, Európa egyik legfényűzőbb szállodája, sincs ma tömve, a hall ékszerbutikjai hiába várják a vevőket. A tömeg hiánya persze még vonzóbbá teheti a szép fürdővárost.

Üvegfúvás, Pillangóház, Becherovka-túra

Ha hidegen hagy minket a meleg víz, akkor érdemes ellátogatni a Moser Üveggyár  múzeumába, ahol betekinthetünk az üvegfúvás kulisszái mögé.

A Pillangóház kicsiknek, nagyoknak egyaránt élmény. A Becherovka-túra viszont felnőtteknek szól, kóstolóval egybekötve. A híres gyógynövényes ital történetével a Jan Becher múzeumban ismerkedhetünk meg.

A búcsúestén merengjünk el kicsit a Teplá folyó mentén, amely kis hídjaival Velencére emlékeztet néhol. A filmfesztiválra meghívott sztárok is mindig előszeretettel fotózkodnak itt.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.