Az ország, ahol többet nyomják a dudát, mint a kuplungot

Ez is eljött, megnézhettem a piramisokat, az emberi kultúra egyik legnagyobb fejleményét, és közben meg lehetett érteni azt is, hogy ezek a csodás építmények miért sok ezer ártatlan ember hátán valósulhattak meg.

Kairó és több más népszerű ottani úti cél közvetlen járattal elérhető Budapestről, az egyik fapados nagyjából 15-20 ezer forintot kér az odaútért. A beutazáshoz érvényes útlevél kell és vízumot is kell venni. Az út maga valamivel több, mint három óra, belépéskor arra is fel kell készülni, hogy a vízum bemutatásán felül egy bevándorlási adatlapot is ki kell tölteni. A járat az aránylag új Szfinx repülőtérre közlekedik, ami a belvárostól valamivel kevesebb, mint egy órás autóútra van.

Gasztronómia

A helyi különlegességek végigkóstolásakor a néhai Anthony Bourdain nyomdokaiba léptünk. Az egyik hagyományos fogás a koshari, Kairó egyik legendás éttermében lényegében nem is készítenek mást, ebből a fogásból viszont százával adnak el nap mint nap.

A koshari egy vegetáriánus fogás, amiben van rizs, tészta, lencse és csicseriborsó, vagyis egy igazi szénhidrát bomba, amivel könnyen jól lehet lakni, hiába nincs benne hús.

Bourdain beszámolóiból az derül ki, hogy indiai eredetű, a helyiek már legalább ezer éve eszik.

Helyi érdekesség még a galamb. Ezt szolgálják töltve vagy grillezve, de érdekes vadhús ízvilágot ad. Nehéz vele jól lakni, lévén a galamb nem egy méretes préda.

Amennyiben nem a különlegességekre hajt valaki, akkor kérjen egy meze tálat.

A köfte mellé a tökéletesre megcsinált grill csirkecomb a kedvencem.

Amit kapunk mellé, salátát és kenyeret, mind olyan lesz, amit élvezni lehet.

Segítség lesz, ha kell, ha nem

Egyiptom egyik legfontosabb bevételi forrása a turizmus, de ez nem újdonság. A szektor az ország lakosságának több mint 12 százalékának ad megélhetést, a csúcson közel 12,5 milliárd dollárt, a GDP 11 százalékának megfelelő összeget biztosítva. Ez egyben meg is tudja keseríteni az idelátogatók életét, pláne, hogyha olyan világhírű látványosságokat néznének meg, mint mondjuk a gízai piramisok.

Itt alig lehet kettőt lépni, hogy ne találja meg a turistát valamilyen árus, vagy ne kínálná fel valaki idegenvezetői szolgálatait, akkor is, ha erre senki nem kérte. Mondani sem kell, hogy utána természetesen várja a baksist, és ez igaz az önjelölt szolgáltatókra csakúgy, mint az elvileg hivatalosan ott dolgozókra. Ugyancsak megpróbálkozhatnak azzal, hogy egyes piramisoknál jegyet próbálnak szedni, noha a már megváltott belépő a terület egészére érvényes. Itt sem szabad bedőlni.

Árusok Kairó bármelyik részén felbukkanhatnak mindenféle kacatot próbálva eladni, vagy épp henna tetoválásokat kínálgatnak.

Ha leülünk egy limonádéra és látják rajtunk, hogy nem innen jöttünk, akkor célpont vagyunk. Ha nem tetszik, amit el akarnak adni, küldjük el őket udvariasan.

Fohász és közlekedés

Kairó utcáin általános jelenség a dugó, a rengeteg autó, a sofőrök megállás nélkül dudálnak. Ezzel látszólag utat törnek maguknak, és egyúttal gyakran irányt is jeleznek.

Ha az ember rutintalan, igen félelmetes tud lenni az úton való átkelés. Zebrák elvétve vannak, akkor sem biztos, hogy működik a gyalogosátkelők lámpája. A helyiek szemrebbenés nélkül űzött módszere, hogy nemes egyszerűséggel lelépnek a járdáról. A turistának sincs más lehetősége, mint hogy elmormoljon egy imát, és lelépjen az autók közé akkor is, ha nyolc sávos útról van szó.

Hosszabb távokra a leghatékonyabb és legjobban megfizethető megoldás az Uber. Azzal számolni kell, hogy a korábban Budapesten is bevett gyakorlattal szemben itt a legtöbb sofőr készpénzben kéri a fizetséget.

Meg lehet még próbálkozni a kairói tömegközlekedéssel is. A városban van több metróvonal, amelyeket jól lehet használni, és néhány buszjárat is. Ebben mi már kevésbé voltunk lelkesek, mivel meglehetősen képlékeny, hogy hol vannak a megállók.

Tippek:

• Jól jön egy helyi SIM-kártya, térképezéshez és egyéb információkhoz. Különösen jól jöhet, mert a helyiek lehet, hogy segítenének, de az nem lesz ingyen. A legjobb megoldás egy virtuális SIM, amit már az út előtt meg lehet venni meglehetősen olcsón, ennek előfeltétele egy olyan készülék, ami ezt tudja kezelni.
• A helyi csapvíz alapvetően nem ajánlott. Palackos víz nagyjából minden boltban van.
• Kairó szekuláris város egy többségében muszlim országban, de így is esetleges, hogy a vacsora mellé lehet-e kérni egy sört. Ezt érdemes tisztázni, mielőtt beülünk.
• Amennyiben a Szfinx repülőtér az érkezés és az indulás pontja, az addig felvett vagy beváltott helyi fontot érdemes elkölteni, mivel a reptéren nincsenek még működő üzletek egy vegetáriánus kávézón kívül, ahol hasznát lehetne venni távozóban a pénznek. Budapesten elvétve akadnak pénzváltók, ahol visszaváltják a megmaradt egyiptomi fontot, de nem igazán jó árfolyamon teszik ezt.
• A kártyás fizetés lehetősége erősen változó. Valamennyi készpénz mindenképp kell, különösen, ha baksist akarunk adni.
• Az első kérdés az lesz, hogy honnét vagy. Tudni fogja a Puskást, vagy a felesége magyar. Az első dolgot ingyen adja, de a másodikat, amit ránk tol, kifizetteti. Ha nem olyasmi, ami érdekel és tetszik, sétáljunk csak tovább.
• A nőknél legyen egy kendő, hogyha megnéznek egy szentélyt. Ez különösen pénteken fontos, az imanap.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.